OPUS: Prism Peak – játékteszt
Nagyon ritkán szembejön velünk egy-egy játék, ami az adrenalin és a kaland helyett nyugodt, lassabb tempójú élményt ígérnek, melyek eredménye a diadalok helyett elgondolkodtató emlékek lesznek. Az OPUS: Prism Peak egy pontosan ilyen típusú játék, és amennyire ritkák a hasonló élmények, annyira zseniális végeredményt kapunk, mikor egy sikeres cím jön szembe velünk. Ez is egy ilyen eset. Az OPUS: Prism Peaks egy csendes, érzelmileg töltött utazás, amely a fotográfia lencséjén keresztül mesél olyan valóságos témákról, mint veszteség, az emlékezés és a továbblépés.
A SIGONO INC. által fejlesztett, és a Shueisha Games kiadón keresztül megjelent alkotás már első pillantásra egy különleges hangulatot áraszt. Nem véletlenül emlegetik együtt Makoto Shinkai munkáival és a Firewatch visszafogott, mégis mély narratívájával. A Prism Peaksben nem a zajos akció, hanem az emberi pillanatok viszik előre a történetet.
A középpontban Eugene áll, egy férfi, aki túl sok mindent veszített el ahhoz, hogy könnyedén tovább tudjon lépni. Gyerekkorában még nagyapja oldalán járta a hegyeket, miközben a természetet fotózták, és történeteket hallgatott egy ősi hegyi istenről. Ezek a pillanatok azonban nem csupán emlékekké váltak számára, hanem kapaszkodókká egy olyan életben, amely később darabjaira hullott. Utolsó cseppként pedig még szeretett fényképezőgépét is elvesztette.
Egy baleset új irányba terelte Eugene kalandját, ami után a Dusklands világában tér magához. Ez egy furcsa, túlvilághoz hasonló birodalomban, ahol az állatok beszélnek, és a valóság szabályai nem érvényesülnek. Eugene egy szikla szirten talál rá új útitársára, Renre, fiatal lányra, aki egyrészt amnéziában szenved, másrészt furcsamód többet tud erről a furcsa világról, mint ő.
A játék során egy Shade próbálja majd levadászni a furcsa párost, ahogy a történetük a hazatalálásból szépen lassan egy zarándoklattá válik. Ren célja, hogy visszatérjen a Dusk Mountainre, és Eugene ugyan először nagyon visszakozik, végül mégis vele tart. Az út során különös lényekkel találkoznak, elfeledett szellemekkel, akik csak egyetlen módon nyerhetik vissza identitásukat, ha lefényképezik őket.
És itt lép színre a játék legfontosabb eszköze, a korábban említett kamera. A fotózás nem puszta mechanika, hanem a világ megértésének kulcsa. A fényképek készítése során nekünk kell beállítanunk a fókuszt és a záridőt, de a kompozíció is fontos szerepet kap. A játék előrehaladtával a fotózás mechanikája is egyre komplexebbé válik. Új szűrők, lencsék és mechanikák nyílnak meg, amelyek nemcsak technikai kihívásokat is hoznak magukkal. Egy-egy kérés, amit a világ lakói intéznek felénk gyakran egy rejtvény formájában érkezik, melynek megoldása nem minden alkalommal lesz teljesen egyértelmű.
A Dusklands világa reagál majd arra, ha megörökítjük: a környezetben Embershine virágok magjait gyűjthetjük be, melyek segítségével új eszközöket és információt szerezhetünk a minket körülvevő világról. Egyes helyeken különleges tálakat találunk majd, melyekben felajánlhatjuk a begyűjtött Embershine magokat, hogy új történeteket, lény információkat és szimbólumokat oldjunk fel velük.
A másik különleges, szimbolikus játékmeneti elem, hogy Ren maga például sosem jelenik meg az általunk készített képeken, finoman jelezve egy árnyaltabb háttértörténetet. Ez az apró, mégis jelentős részlet folyamatosan ott lebeg a történet fölött, emlékeztetve arra, hogy a szemet gyönyörködtető világ nem olyan boldog és napsütéses, mint elsőre látszik.
Az OPUS: Prism Peak több, mint egy egyszerű kalandjáték. Ez egy mély, elgondolkodtató történet, ami nem fél komolyabb témákat boncolgatni. Ezt nagyon segíti az is, hogy a történet nem siettet minket, így minden pillanatát a saját ütemünkben élhetjük át. Egyetlen végigjátszás körülbelül tíz órát ölel fel, de a 26 különböző befejezés (melyből 3 sorolható a szokásos rossz-jó-„true ending” kategóriákba) lehetővé teszi, hogy többször is nekifussunk az élménynek.
Technikai oldalról a játék stabil és letisztult, a látványvilág pedig szemet gyönyörködtető. A zene finoman simul rá a képekre, erősítve azt az álomszerű atmoszférát, amely végigkíséri az utazást.
Értékelés
98%
Összefoglaló Az OPUS: Prism Peak nem egy harsány vagy adrenalindús élmény. Ez egy lassú utazás, ami nem siettet, nem próbál mindenáron lenyűgözni, hanem helyette egy mély, elgondolkodtató történetet mesél egy olyan világban, ami fantasztikus, de mégis ismerős. Nem lesz azok kedvence, akik a pörgős játékmenetért játszanak, viszont akik egy jól mesélt, érdekes történetre vágynak, azok számára egy kihagyhatatlan alkotás lesz a Prism Peak.
