Darwin’s paradox! – játékteszt
A Darwin’s paradox! „cinematic adventure” műfaja sokkal összetettebb, mint azt elsőre gondolnánk. A képek alapján könnyű lenne azt hinni, hogy ez a játék egy könnyedebb, látvány- és enyhén történetközpontú platformer élményt kínál. Azonban amellett, hogy a látvány valóban a játék legnagyobb erénye, a látszattal szemben egy kihívást jelentő élményt találunk benne. Első ránézésre a Konami és a ZDT Studio közös projektje, a Darwin’s Paradox! egy színes, barátságos hangulatú kaland látszatát kelti, ez a látszat azonban egy precíz, szigorúbb tempójú akció-platformert rejt, amely a kihívás mellett egy érzelmes történetet is képes elmesélni.
A történet középpontjában Darwin, az intelligens polip áll, aki elszakad a számára nagyon fontos társától, és egy sötét, ipari komplexum mélyére kerül. A víztől távol teljesen idegen közegben kell boldogulnia, de természetes képességei és ösztönei segítik a túlélésben. Ahogy haladunk előre, egyre több részlet derül ki a helyszín mögött húzódó szervezetről, így a kezdetben egyszerűnek tűnő helyzet fokozatosan kap mélyebb jelentést.
A játék néhány narrációval aláfestett jeleneten kívül teljesen szinkronmentes. A történetmesélést itt a környezet (mely valami elképesztően látványos) és Darwin rendkívül aprólékos animációi fogják végezni. Bár az alapfelállás nem épp a legbonyolultabb, az egyre változatosabb helyszínek fokozatosan építik fel azt a sajátos, egyszerre nyomasztóbb és mégis megható hangulatot, amely végig kíséri Darwint az útján.
A látványvilágot a tenger alatti részeken felül a különböző ipari létesítmények adják, melyek groteszk megjelenése és fényjátéka remekül kelti azt a rideg, idegen érzést, amit Darwin maga valószínűleg érez. Külön említést érdemelnek a sokkoló halálanimációk, amelyek meglepően groteszk, olykor már-már komikusan brutális módon jelennek meg (engem talán legutoljára a Tomb Raider rebootban lepett meg ennyire egy game over animáció). Ez ugyan elsőre váratlan, de jól illusztrálja a világ kegyetlenségét és az ellenfeleink torz természetét.
A játékmenet remek alapot ad ennek a látványos világnak. Bár alapjaiban egyszerű, mégis folyamatos figyelmet igényel. A haladás ugyan lineáris és egyértelmű, Darwin irányítása azonban jelentősen változik attól függően, hogy szárazföldön vagy vízben kapálózik éppen. A szárazföldi szakaszok lesznek azok, melyek nehezebbek és gyakoribbak is. A szárazföldön Darwin a sebezhetőbb, viszont képes több különböző felületre feltapadni a csápjaival. Ez a mechanika teljesen új dimenziót ad a pályák bejárásának, és időbe telik, mire hozzá tudunk szokni. Természetesen, bizonyos nyálkás felületek azonban megakadályozzák ezt a kapaszkodási módot, így a pályák olvasása az előrehaladással kulcsfontosságúvá válik. Ezzel szemben a víz alatti mozgás gyors és kifejezetten szórakoztató, sajnálatos, hogy ebből jelentősen kevesebbet kapunk, mint a szárazföldi részekből.
A pályák kialakítása igazán magasba emeli a játékot: a falakra való kapaszkodás a szokványosnál sokkal kreatívabb kialakítást tett lehetővé a pályák megalkotásakor. A rejtvények ugyan egyszerűnek tűnnek, de sosem lesznek triviálisak vagy felszínesek. Több helyen kifejezetten precíz időzítést igényelnek, ami könnyen frusztráló lehet azok számára, akik nem szoktak hozzá az ilyen jellegű kihívásokhoz (ez jómagamra is vonatkozik).
A nehézségi szint ugyan kemény és következetes, de sosem lesz igazságtalan. Nem extrém kihívásról van szó, inkább egy folyamatosan jelenlévő nyomásról, amely nem engedi lankadni a figyelmünk.
Darwin képességei között szerepel még a tintalövés és az álcázás. Előbbi kreatívan használható rejtvényeknél és az ellenfelek figyelmének elterelésére, míg utóbbi a lopakodást szolgálja. Bár a tintás mechanika jól illeszkedik a játékmenetbe, a lopakodós részek nagyon erőltetettnek érződnek, és valószínűleg csak azért kerültek bele a játékba, hogy némi változatosságot erőltessenek rá.
A játék lineáris felépítése ellenére tartalmaz opcionális elágazásokat is, melyek további kisebb rejtvényekhez, rövid mellékutakhoz és gyűjthető tárgyakhoz vezetnek. Nem mindig egyértelmű, melyik út visz tovább a fő útvonalon, viszont a mellékágak rövidsége miatt ez könnyen észrevehető – már ha vissza tudunk menni, ha épp rossz elágazást választottunk, ugyanis ez nem minden esetben lesz opció.
Értékelés
86%
Összefoglaló A Darwin’s Paradox! egy szórakoztató és rendkívül látványos platformer, amely sikeresen ötvözi a szöveg nélküli, a környezeten és gesztusokon keresztüli történetmesélést a precíz, kihívást jelentő játékmenettel, és bár néhány mechanika, mint az inorganikus érzetet keltő lopakodás visszafogja, összességében egy olyan élmény, amit nem tudok nem ajánlani.
