Warhammer 40,000: Mechanicus II – játékteszt
A Warhammer 40,000: Mechanicus II egy taktikai játék, mely a A Warhammer 40k univerzumba kalauzolja a legkeményebb kihívásokra szomjas stratégákat. Az előző rész közvetlen folytatásaként a Mechanicus II középpontjában továbbra is az Adeptus Mechanicus és a Necronok közötti háború áll. A Bulwark Studios az elődhöz képest megduplázta a játszható frakciók számát, ugyanis a kampány alatt most a háború mindkét oldalára betekintést fogunk nyerni.
A játék egy erős prológussal indul: rövid idő alatt megismerkedünk a legfontosabb rendszerekkel, a világ felépítésével és mindkét frakció főszereplőivel. Ezt rendkívül okosan oldja meg a játék, úgy, hogy még a Warhammer 40k lore-jában kevésbé jártas játékosok, illetve azok is jól követni tudják majd a cselekményt, akik kihagyták az előző játékot. Természetesen a visszatérő játékosok számos visszautalást kapnak majd az elődre és az abban történtekre.
A játék hangulata az első pillanattól fogva lefesti a Necronok elleni harc reménytelenségét és az Adeptus Mechanikus rendíthetetlenségét. Guillaume David zenéje azonnal berántja az embert ebbe a világba, a remekül megírt párbeszédek mélységet adnak a történetnek a zseniális szinkronmunka pedig életet lehel a karakterekbe.
A prológ teljesítése után dönthetjük el, hogy melyik oldal kampányával kezdjük a történetet. Az Adeptus Mechanicus vonala Magos Dominus Faustinius útját követi, amint egy új bolygót próbál elfoglalni az Imperium számára, míg a Necronok kampánya során az álmukból felkelt hadsereg törekvéseit fogjuk követni, ahogy megpróbálják visszaszerezni a bolygóikat a betolakodóktól, akik álmuk alatt kolonizálták azokat. Mindkét kampány három felvonásból áll, amelyek több küldetést és saját epilógust tartalmaznak. A két történet kiegészíti egymást, egy nagy kampányt alkotva, hiszen ugyanazt a háborút látjuk, csak épp a két harcoló fél eltérő nézőpontjából.
Különösen a Necron-kampány érdekes, hiszen ritkán látni Warhammer-játékot, amelyben ez a frakció ennyire középpontba kerül. Láthatjuk, ahogy Vargard Nefershah igazi főgonoszként visszafoglalja királyságát, ami rendkívül szórakoztató és ritka történetszál manapság. Faustinius azonban talán mégis a két főszereplő közül az érdekesebb: múltja és a Necronok elleni küzdelme mélyebb érzelmi töltetet ad a történetnek, mint amennyire elsőre várnánk.
Taktikai játék révén a harcrendszer adja a játék gerincén, és ezen a téren a Mechanicus II csak épít az előd által lefektetett alapokra. A körökre osztott harc a hagyományos initiative rendszert használja mely során az ellenfelek egy meghatározott sorrendben cselekszenek, mi viszont szabadon dönthetjük el, melyik egységünket mikor vetjük be a körünkön belül. Ez nem csupán a pozicionálásra, hanem az időzítésre is rákényszerít: néha előbb egy támogató egységet érdemes bevetni, hogy sérülékenyebbé tegye az ellenfeleket, vagy épp ártalmatlanítsa őket egy pár körre, mielőtt egy nagyobb csapást bevetnénk ellenük, máskor viszont gyorsan kell reagálni egy veszélyes célpontra, aki egy pusztító támadást készít elő. Ez a rendszer minden csatának extra feszültséget és taktikai mélységet kölcsönöz.
Mindkét frakciónak saját egyedi mechanikája van. Az Adeptus Mechanicus Cognition pontokat gyűjt, amelyeket speciális képességekre, extra támadásokra és egyéb hasznos akciókra fordíthat. A Necronok ezzel szemben a Dominion Systemre támaszkodnak: minden kiosztott sebzés növeli a Dominion-szintet, amellyel csapataik egyre erősebbé válnak, minél tovább tart egy csata. Mindkét rendszer jól működik és illeszkedik a frakciók identitásához.
Ugyanakkor a két oldal játékmenetben közelebb áll egymáshoz, mint azt az ember előre remélné. Mindkét frakciónak vannak közelharci, távolsági, repülő és nehézegységei, és bár képességekben és fegyverzetben különböznek, az alapstruktúra zömében azonos.
A két oldal Leader karakterei azonban gyökeresen különböznek egymástól. Mindkét frakciónak öt különböző Leadere van, akik közül mindig egyet vihetünk magunkkal küldetésekre, és ők határozzák meg alapvetően a játékstílusunkat. Az egyszerű egységek valójában csak támogató szerepet töltenek be: védik, buffolják és segítik a vezető egységet. Az Adeptus Mechanicus Leaderek különösen egyedinek hatnak, mindegyikük valóban más szerepet tölt be a csatatéren. A Necron Leaderek képességek és kinézet terén is jobban hasonlítanak egymásra, így a Necronok összességében inkább egy kellemes bónusznak érződnek, mintsem egy teljes értékű játszható frakciónak néha.
Minden teljesített küldetés után pontokat kapunk, amelyeket fejlesztésekbe fektethetünk: Leadereinket erősíthetjük, csapatainkat bővíthetjük és új egységeket oldhatunk fel. Ez a rendszer egy megfelelő ütemű fejlődésérzetet nyújt, motiválva a tovább haladásra és a különböző kombinációk kipróbálására.
Grafikai téren hatalmas ugrás történt az első rész óta. A Mechanicus II rengeteg különböző biome-al operál, melyek mindegyike látványosan eltér egymástól: ipari területektől kezdve, jeges vidékeken át egészen a sűrű dzsungelekig minden környezet a Warhammer 40k sajátos hangulatát sugározza. A karaktermodellek látványosak és részletgazdagok a párbeszédek során megjelenő kézzel rajzolt portrék pedig személyiséget adnak az összes szereplőnek.
Értékelés
92%
Összefoglaló A Warhammer 40,000: Mechanicus II okosan épít az első rész erős alapjaira, és egy hangulatos, erős harcrendszerrel és érdekes kettős kampánnyal rendelkező taktikai játékot nyújt. A két játszható frakció miatt a kampány még érdekesebb lesz, még ha a Necron frakció nem is ér fel az Adeptus Mechanikus mechanikai mélységéhez. A látványvilág szintén hatalmasat fejlődött az első játék óta, így mind a Warhammer 40k világ rajongóinak, mind a taktikai játékok kedvelőinek egy kihagyhatatlan játék.
