Hozy – betekintő
A lakberendezős (mint az Unpacking és a nyomdokába lépő játékok) és takarítós (mint a power wash simulator) játékok az utóbbi években külön kis menedékké váltak azok számára, akik a reflexeket próbára tevő kihívások helyett inkább nyugodt, pihentető kikapcsolódásra vágynak. A Hozy pontosan ezt a filozófiát követi: nem akar világokat megmenteni, monumentális történeteket mesélni vagy összetett rendszerekkel lenyűgözni. Ehelyett egy lakónegyed kulcsait adja a kezünkbe, és arra kér, hogy szobáról szobára haladva rendet teremtsünk a káoszban.
A játékmenet alapjai egyszerűek: szemét eltakarítása, falak újra festése és új bútorok elhelyezése alkotja a játék gerincét. Az üresen kongó helyiségek fokozatosan egy otthonná alakulnak a kezünk alatt, miközben kartondobozokból bontjuk ki a berendezési tárgyakat, majd saját elképzelésünk szerint rendezzük el őket. Eddig ez talán semmiben nem különbözik az Unboxingtól, némi takarítással megfejelve.
A Hozy azonban egy valamit nagyon jól csinál: a hangulatépítést. Minden helyiségnek saját karaktere van. Egyik pillanatban egy zsúfolt főiskolai albérletet teszünk lakhatóvá, a következőben egy művészstúdiót rendezünk újjá. Aztán érkeznek azok a szobák, amelyeknél az ember önkéntelenül megáll egy pillanatra. Furcsa tárgyelrendezések, különös üzenetek a falakon és olyan környezeti történetmesélés, amely váratlan az ilyen játékoktól, és megjelenésük több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol. Ezek az apró részletek adják a Hozy valódi báját: annak érzését, hogy minden lakás mögött megbújik egy történet, melyet az elhintett tippek és háttérinformációk alapján tudunk összerakni.
A tempó végig nyugodt marad. A Hozy nem sürget, nem büntet, és nem próbál mesterséges akadályokat gördíteni elénk. Emiatt kiváló háttérjáték lehet egy podcast, hangoskönyv vagy akár egy film, esetleg sorozat mellé. Elég figyelmet igényel ahhoz, hogy lekössön, ugyanakkor kellően akadálymentes ahhoz, hogy ne követeljen teljes koncentrációt.
A kellemes összképet egyedül az irányítás tudja megzavarni. A kamera kezelése billentyűzettel és egérrel kissé merevnek érződik, kontrollerre váltva viszont az előbbi precizitását veszítjük el. Egyik megoldás sem teszi tönkre az élményt, de kell némi idő, mire az ember megtalálja a számára kényelmes beállításokat és utána ténylegesen hozzá szokik.
A játék továbbá felettébb rövid, és a folyamatos újdonságok miatt hirtelen érkezik el a vége. Bár technikailag többször újra játszható új elrendezések kialakításával mindig más élményt fog nyújtani, de a rendelkezésre álló bútorok és a színválaszték elég szűkösnek érződik. A háttértörténetek ugyan érdekes aláfestést adnak a játéknak, de ezek sem újulnak meg a többszöri újra játszások alatt.
A tartalom mennyisége az éppen elég és a „kicsit többet vártam volna” szint között van. Összesen kilenc helyiség vár ránk, amelyek nagyjából négy-öt órányi játékidőt kínál. A feladatlista kizárólag a szükséges teendőkre koncentrál, így sem extra küldetések sem pedig különleges mellékszálak nem találhatóak benne.
Ami viszont azonnal szemet szúr, és kiemeli a Hozy-t a többi hasonló játék közül az a vizuális megvalósítása. A környezetek részletgazdagok, a tárgyak gondosan kidolgozottak, és az egész játékot átjárja egy kellemes, otthonos hangulat. Jól látható, hogy a fejlesztők jelentős energiát fordítottak arra, hogy minden helyiség esztétikusan nézzen ki, még akkor is, ha a tartalom mennyisége visszafogott maradt.
A Hozy egy rövid, nyugodt és vizuálisan igényes takarítós/lakberendezős élmény. Akik sokat játszottak az Unpackinggal, de annak látványvilágától erősebbre vágynak, egy apró környezeti történet meséléssel, azoknak csak ajánlani tudom a Hozy-t. Akik viszont mélyebb rendszereket, nagyobb szabadságot vagy hosszabb játékidőt keresnek, valószínűleg csalódni fognak benne.
