Dead as Disco – Korai Hozzáférés betekintő
A Batman: Arkham sorozat sikeréhez a történetén és a főszereplő karakterén felül nagyban a harcrendszere járult hozzá. Nem véletlenül vette át több más játék is, hiszen a reszponzív és ütemes kitérés és visszaütés utáni csapkodás már önmagában is szórakoztató volt. A Dead as Disco fogja ezt az ütemességet, és beilleszti egy olyan környezetbe, ahol az egy kötelező alapelem: egy ritmusjátékba. Ez már a korai visszajelzések alapján is egy zseniális ötletnek bizonyult, amit nem mutat semmi jobban, mint a rendkívül pozitív értékelése steamen. A játék egyelőre korai hozzáférésben elérhető, de már e program keretében is több helyen bontakozik ki a benne rejtőző igazi potenciál.
A korai hozzáférésű verzió tartalmazza a sztori mód első szakaszát, amelyben Charlie Disco az ördöggel köt alkut, hogy visszatérhessen a halálból, és kiderítse, melyik volt bandatársa ölte meg. A négy egykori zenésztársa pedig mára szupererőkkel rendelkező disco idolokká váltak, akik Charlie nyomozásának rivaldafényes körítést kölcsönöznek majd. Mellettük azonban Charlie maga is emlékezetes karakter lesz, élénksárga dzsekije és jellegzetes disco-gesztusai egy harsány karaktert festenek le, a sztori során viszont kirajzolódik egysötétebb oldala, a négy ellenlábas háttere pedig különösen a pályák között meglátogatható Encore Barban folytatott beszélgetések során mélyül el igazán, miközben Charlie-hoz fűződő kapcsolatuk fokozatosan feltárul.
Mielőtt azonban leülhetnénk velük csevegni, le kell győznünk őket, és ez a kampány fő mozgatórugója. Mind a négyen egy-egy pályarész főellenfeleiként lépnek fel, ahol az adott karakter dalára kell őket elgyepálnunk a korábban említett Arkham harcrendszer discosított verziójában.
Ezek a boss harcok a játék csúcspontjai: epikus, többszakaszos összecsapások, amelyek a ritmusos harc legjavát mutatják be, zseniális aláfestő zenékkel, miközben ütemre rugdossuk ki a táncparkettről az ellenfelet. Ami személy szerint meglepett, hogy a Brain Jar Games mennyire mélyre ment az egyjátékos sztorimód mélységét tekintve. Amikor először láttam a játékot nekem egy alapnak tűnt, amit majd a játékosok feltölthetnek tartalommal, mint az ilyenkor elkerülhetetlen teljes hosszban feltöltött Shrek vagy Bee Movie filmek hanganyaga.
Ezzel szemben egy expanzív és önmagában is megálló játékélményt ad még az egyjátékos mód is: az Encore Bar nem csupán egy poros találkozóhely a neves karakterek között. Itt szurkolókat gyűjthetünk valutaként, és ezekből fejleszthetjük a bárt új dekorációval, kiegészítőkkel, poszterekkkel, a zenedobozt dalokkal, Charlie ruhatárát új kabátokkal és egyéb gyűjthető tárgyakkal, amelyek aláfestést adnak a hangulatnak és aktív bónuszokat a küldetések során.
Ezek gyűjtése ad okot a pályák újra játszására, szurkolókat viszont emellett az Infinite Disco módban is gyűjthetünk, mely során a játék eredeti soundtrackjére épülő kihívásokat kell teljesítenünk. Ezek az egyszerű túlélős feladatoktól egészen az egyedi feltételekig tartalmaznak mindent, például olyan pályákat, melyek során több speciális ellenségtípust kell leütnünk időre.
Ezek mellett természetesen a saját zenék feltöltése is ottvan, mint a játékidőt a végtelenségig kitoló tényező. Azonban tapasztalataim alapján egyetlen feltöltött dal sem ért fel ahhoz a minőséghez, amit a Brain Jar Games saját alkotásai képviseltek. Szórakoztatók, persze, és megvan a szépsége a saját kedvenc számainkra való csapkodásnak, de a kampányra és az eredeti zenékre kézzel szabott szintek minősége olyan magas, hogy egyelőre ezek eltörpülnek mellettük. Nem aggódnék azonban, a játék korai hozzáférésben elérhető egyelőre, így biztosan kijelenthető, hogy ez a funkció még bőven javulni fog.
Jelenlegi állapotában is csak ajánlani tudom a Dead as Discot, de van még mit csiszolni a teljes megjelenés előtt. A fejlesztői ígéretek között olyan funkciók is szerepelnek, mint a kooperatív multiplayer, új ellenféltípusok és idol főellenfelek, új képességek, ruhatárbővítés, kiterjesztett mod támogatás és természetesen még több új zeneszám.
Bár ezen ígéretek jól hangzanak, a Dead as Disco már mostani állapotában is egy remek ritmusjáték, ami a műfajt egy remek alapmechanikára helyezi, ami hatására nem csak a zenei aláfestése lesz kiemelkedően látványos, de maga a játékmenet is. Talán a Hi-Fi Rush volt az utolsó ehhez hasonlóan ígéretes ritmus alapú harcra építő játék és én őszintén remélem, hogy a Dead as Disco annak a sikerét is túl fogja szárnyalni hosszútávon.
