Oldal kiválasztása

Sinister 2: Az elátkozott ház – Filmkritika

Sinister 2: Az elátkozott ház – Filmkritika
5 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).

Talán az amerikai horrorfilmeknek még van esélyük. Talán lehet valami végre, esetleg ijesztő is lehet. Talán még a történtet is jó lehet. De hogy mindez egyszerre sikerüljön valamelyiknek? Az már igazi csoda!

Mivel egy második részről beszélünk, ezért a történet erősen a háttérbe szorul. Ha nem láttuk az előző részt, akkor akár még bajban is lehetünk, mert bár csak a háttérből jönnek elő a szálak, de attól függetlenül az első rész ismerete nagyjából kulcs lesz ahhoz, hogy pontosan értsük miről is van szó. De ha láttuk az első részt, akkor bizony borzongásban és meglepő fordulatokban nem lesz hiány. Kellemesen csalódtam, legalábbis a stúdió többi, idén kijött filmjéhez képest.

!!Spoiler!!

A történet egy kisfiú és az ő látomásai körül forog, amit leginkább úgy lehet értelmezni, hogy látja az anno a házban meghalt emberek szellemét, akik közül kettővel „összebarátkozik”. Ha ez nem lenne elég, akkor jöjjön hozzá a tény, hogy őket egy speciális rituálé során ölte meg egy testvérük, aki korábban hasonlóképpen járt az előző szellemekkel. És így tovább és így tovább.

!!Spoiler!!

Ez a történet már önmagában is kellőképpen hátszőr borzoló, de még egy volt zsaru is szaglászik, aki még úgy ahogy jó nyomon jár. Persze történnek furcsaságok, és a fiú rosszakat álmodik. Össze-vissza mászkál a házban, fellelve titkokat. Majd előbb-utóbb persze arra kerül a sor, hogy neki is meg kell ölnie a családját, valamint a hozzájuk csapódott rendőrt. Ezt nem képes megtenni, ezért bátyjára hárul a „feladat”, aki szintén nem képes rá, de mivel másik gyerek nincsen a családban ezért neki önmagát kell megölnie. És itt a vége. Még van egy utolsó jump scare a végére. De ennyi. A történet jó, de nem kiemelkedő. Jók az ijesztések, de nem szuperek.

A képi világ elmegy, bár még horrorhoz mérten is nagyon sötét.  Van valami a film aurájában, amit bár megfogni nem tudok, de iszonyatosan ráül az emberre. Ez persze a műfaj egyik sajátossága, és bár zavaró, de a „röpke” két órás időtartam alatt bőven meg lehet szokni. A hang nagyon rendben van, bár mint a többi műfajtársa a moziban sajnos túl hangos. Egyszerűen nem lehet megmaradni, amikor valaki üvölt, vagy csak egy kicsit rávezetnek egy ijesztésre, és éppen az a zene megy, ami ehhez köthető.

Megnézni érdemes, de inkább megvárnám, hogy kijöjjön otthon megnézhető verzióban, mert ott sem a körülöttünk lévő és ijedtükben üvöltöző egyénekkel nem lesz gond, sem pedig a túlzottan hangos hangszórókkal.

Értékelés: 7/10

Translate »