THE DAY I BECAME A BIRD – JÁTÉKTESZT
A gyermekkor első, megmagyarázhatatlan érzelmei különös lenyomatot hagynak az emberben. Az a zavart csönd, amikor még nincsenek szavaink arra, amit érzünk; az a félénk távolság, amely egyszerre fájdalmas és gyönyörű. A Hyper Liminal Games alkotása, a The Day I Became a Bird pontosan ebből a törékeny emlékezetből építkezik. Nem grandiózus történetet mesél el, nem akar világokat megmenteni vagy hősökké avatni bennünket. Ehelyett visszavisz oda, ahol a szerelem még csupán egy pillantásból, egy dallamból vagy egy különös érdeklődésből született meg.
A játék alapját The Day I Became a Bird című gyermekkönyv adja, amelyet Ingrid Chabbert írt. Az adaptáció azonban nem egyszerűen újramondja az eredeti történetet, hanem kitágítja annak érzelmi terét. A főhős, Frank, egy átlagos kisfiú, aki az iskola első napján véletlenül találkozik Sylviával, a lánnyal, aki rajong a madarakért. Nem pusztán szereti őket: körülveszi magát velük, lerajzolja, megformázza, sőt még öltözködésében is madárszerű motívumokat visel. Frank számára ez a különös szenvedély valósággá formálja a szerelmet. Úgy érzi, csak akkor kerülhet közelebb a lányhoz, ha maga is madárrá válik.
Ez az abszurdnak tűnő gondolat a játék egyik legszebb metaforája. Gyermekként ugyanis hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a szeretet kiérdemelhető átváltozással: ha eléggé hasonlítunk arra, amit a másik szeret, akkor talán minket is észrevesz majd. A játék ebből a naiv hitből épít érzékeny, melankolikus világot. Mechanikailag a program tudatosan egyszerű marad. A játékmenet apró, hétköznapi tevékenységekre épül: tárgyak rendezgetésére, mozdulatok ismétlésére, rövid interakciókra. Ezek nem a kihívásról szólnak, hanem a ritmusról. Olyan érzést keltenek, mintha egy gyermeki emléket járnánk végig lassított felvételben. A feladatok között akadnak kötelezőek, de a játék számos melléktevékenységet is kínál — például táncolhatunk a rádió zenéjére vagy rendet rakhatunk a szobában. Ezekért tollakat kapunk jutalmul, amelyek inkább a kíváncsiságot ösztönzik, mintsem valódi versengést teremtenének.
A történet folyását időről időre logikai részek szakítják meg. Ezek egyszerű puzzle elemek, mégis a játék legköltőibb pillanatai közé tartoznak. A jutalomként feloldott, kézzel rajzolt illusztrációk úgy hatnak, mint egy lassan lapozott mesekönyv oldalai. Itt a játék szinte teljesen leveti magáról a „videójáték” fogalmát, és inkább interaktív emlékké válik. Különösen figyelemreméltó, ahogyan ezen adaptáció bánik az eredeti alkotással. A gyermekkönyv rövidsége miatt a fejlesztők kénytelenek voltak új jeleneteket és hosszabb átvezetéseket megalkotni, mégsem érződik egyetlen momentum sem öncélú kitöltésnek. Frank vívódása, a madárjelmez elkészítése vagy a Sylviához fűződő megszállott ragaszkodása mind több időt kapnak, ezáltal az érzelmek is hitelesebbé válnak. A játék nem másolja a könyvet, hanem értelmezi azt.
Látványvilága szintén ezt az átmenetet tükrözi. A kétdimenziós, ceruzával skiccelt stílus megmaradt, de finoman háromdimenziós terekkel egészült ki. Az eredmény olyan, mintha egy gyerekkönyv rajzai életre keltek volna egy álomszerű diorámában. Bár nem ismert pontosan, milyen szerepet vállalt az eredeti szerző a fejlesztés során, az adaptáció egészéből érződik a forrásanyag tisztelete. Érdekes módon a könyv és a játék között létezik egy harmadik feldolgozás is: a Passion Interactive korábban egy rövidfilmet is készített a történetből. Ez újabb bizonyítéka annak, hogy Frank és Sylvia egyszerű története milyen könnyedén alkalmazkodik különböző médiumokhoz. A film ráadásul a játék extrái között is megtalálható, így az alkotás szinte teljes multimédiás utazássá válik.
A The Day I Became a Bird végső soron nem azért emlékezetes, mert nehéz vagy formabontó lenne, hanem mert képes felidézni valamit, amit a legtöbben már rég magunk mögött hagytunk. A gyermeki szerelem kínos szépségét, azt a vágyat, hogy valaki kedvéért akár teljesen mássá váljunk. Kevés játék vállalkozik ennyire finom érzelmek ábrázolására, és még kevesebbnek sikerül ilyen őszinte egyszerűséggel megszólalnia.
Értékelés
92%
Összefoglaló A gyermeki én bemutatására tökéletes alkotás, amely játékos köntösben, bővített formában vezet minket be egy lebilincselő és érzelmekkel teli történetbe. Minden jó történetre éhező gamernek kötelező.
