Planet of Lana 2 – játékteszt
Vannak azok a játékok, melyeket egyszerűen képtelen letenni az ember. Az utóbbi években talán túlságosan sok ilyen címmel is találkoztunk, különböző méretű és ambíciójú játékok formájában, de közös bennük az a fajta különleges érzés, ami a befejezés után hosszú időre velünk marad. A Planet of Lana 2: Children of the Leaf is ebbe a kategóriába tartozik, és már most kijelenthető, hogy 2026 egyik legemlékezetesebb játékai közé sorolható.
A történet néhány évvel az első rész eseményei után veszi fel a fonalat, ahol ismét Lana és hű társa, Mui állnak a középpontban. A nyitány egy új utazás kezdetét jelenti, amely elsőre egyszerű feladatnak tűnik, ám hamar egy sokkal mélyebb és összetettebb történet bontakozik ki belőle. A játék finoman vezeti vissza a játékost Lana világába. A játék indításakor egy rövid összefoglalót és egy rövid, tutorialként szolgáló bevezető szakaszt kapunk, így azok is fel tudják venni a játék fonalát, akik kihagyták az első részt.
A világ első ránézésre békésebbnek tűnik: a korábban pusztító gépek és az élőlények között egyfajta törékeny egyensúly alakult ki. A felszín alatt azonban továbbra is ott húzódik a bizonytalanság, amely már a játék elején megtöri ezt a látszólagos harmóniát. Egy fiatal falusi megbetegedése indítja el a főhőseink egy újabb útra, amely során különböző, egymástól markánsan eltérő területeket járnak be. A hófödte barlangoktól kezdve a szélfútta erdőkön át egészen egy jóval sötétebb, futurisztikus környezetig.
A játékmenet alapjai a folytatásban is megmaradtak. Ez továbbra is egy oldalnézetes puzzle-platformer játék, mely ezúttal sokkal kiforrottabb és árnyaltabb formát öltött. A feladványok nehézsége gondosan ki lett egyensúlyozva, így azok sosem válnak frusztrálóvá, de nem is mondhatók triviálisnak. A játék által felvett ritmus is a lassabb tempót vesz fel. Ritkán sürget, inkább hagyja, hogy a felfedezzük a feladványok megoldásait és persze a rendelkezésre álló területet, eközben Lana és Mui együttműködése folyamatosan középpontban marad.
Mui szerepe is sokkal hangsúlyosabbá válik ebben a részben. A kis, macskaszerű társ nemcsak segít a rejtvények megoldásában, hanem új lehetőségeket is nyit a környezet manipulálásában, legyen szó robotok irányításáról vagy különféle mechanikus rendszerek aktiválásáról. A feladványok változatosak, és bár bizonyos elemek ismétlődnek, a játék folyamatosan friss ötletekkel újítja meg ezeket a megoldandó feladatokat.
Bár a rejtvények fontos részei a játéknak, a hangsúlya egyértelműen a történeten van. A Wishfully ezúttal is kiemelkedő munkát végzett a narratíva építésekor. A világ apró részleteken keresztül kel életre, a háttérben zajló események és az időnként előkerülő visszaemlékezések pedig meglepően erős érzelmi töltetet adnak a történetvezetésnek. Bár a játék nem hosszú, az idejét rendkívül hatékonyan használja ki.
Külön figyelmet érdemel a kommunikáció módja is. A karakterek nem beszélnek hagyományos értelemben vett nyelven, mégis tökéletesen érthetővé válik minden érzelmük és szándékuk. A hanghordozás, a mozdulatok és az animációk együttese egy olyan kifejezésmódot teremt, amely univerzálisan érthető lesz bárki számára.
A vizuális megvalósítás a játék egyik legnagyobb erőssége. A látványvilág festői szépségű, minden egyes helyszín egy különálló műalkotás benyomását kelti. A tágas tájak és a részletgazdag környezetek folyamatosan arra késztettek a játék során, hogy megálljak egy pillanatra, és egyszerűen csak gyönyörködjek a Wishfully által alkotott világban. A karakterek animációi finomak és hitelesek, a nagyobb, mozgalmas jelenetek pedig kifejezetten filmszerű hatást keltenek. De azt hiszem a játék megjelenéséről nem is kell többet mondanom, beszélnek helyettem a cikkben is látható képek.
Ha van, ami vetekszik a játék látványvilágával, akkor az a hangzás, ami azt aláfesti. A zenét Takeshi Furukawa szerezte, és munkája, amellett, hogy eposzi magasságokba emeli a prezentációt, végig tökéletesen illeszkedik a játék hangulatához. A dallamok hol visszafogottan kísérik a lassabb eseményeket, hol pedig grandiózus erővel emelik ki a fontos pillanatokat. Az ambiens hangok, mint a szél zúgása, az erdő apró neszei és persze a robotok mechanikus zaja tovább mélyítik az élményt, és együttesen egy rendkívül kifinomult hangképet alkotnak.
Értékelés
95%
Összefoglaló A Planet of Lana 2: Children of the Leaf egy olyan folytatás, amely pontosan érti, mitől működött az elődje, és ezt továbbfejlesztve kínál egy érettebb, érzelmileg gazdagabb élményt. Nem próbál radikálisan újítani, mégis minden elemében túlnyúlik elődjén. A játékmenet ugyan nem forradalmi, de stabil alapot biztosít ahhoz, hogy a történet, a világ és a hangulat magával tudja ragadni az embert.
