1666: Amsterdam – Korai Hozzáférés betekintő
A Panache Digital Games új játéka, az 1666: Amsterdam egy történelmi kaland, ami nagy port kavart az idei Summer Game Fest idején, főleg azért, mert mindenki látta, hogy itt valami különleges lesz, viszont nagyon furcsa volt, hogy az elérhető demó nem sok játékmenetet tartalmazott, inkább csak egy sztori intro volt, mintsem betekintő a játékba. A játék egy sötét, boszorkánysággal, mágiával átszőtt történetet mesél el egy lenyűgözően részletes, macskaköves utcákkal teli Amszterdami körítéssel.
A történet meglehetősen összetett felépítést kapott. Két főszereplőnket, Noát és Aaront több idősíkon követjük majd, miközben rövid időre Aaron lányát, Cliót is irányításunk alá vehetjük. Ő a történet harmadik idővonalán él, és lényegében narrátorként szolgál, miközben a Noxifer nevű kötetből olvassa fel szülei kalandját.
A történet középpontjában elsősorban Noa áll, aki Zaindaris boszorkányként a Collector szerepét tölti be. Feladata, hogy különleges, rendkívül hosszú életű és sötét mágiát használó személyeket vadásszon le, ezzel helyreállítva a világ rendjét. Ehhez természetesen maga is a Nox nevű sötét energiát használja, amely mellett a Lux jelenti a másik fontos erőforrást.
A két energia külön mérővel rendelkezik, és a környezetben megtalálható gömbökből gyűjthetjük be őket. Aaron eközben egy macska testébe kényszerült, és ebben a formában képes a Luxot Noxszá, illetve a Noxot Luxszá alakítani. Ez az ötlet önmagában érdekes, ráadásul a később megszerezhető képességekkel együtt komolyabb lehetőségeket rejthet magában.
Noának minden célpont valódi nevét és pecsétjét kell megszereznie, majd teliholdkor el kell sütnie a Nominem varázslatot. Ezt követően Aaronnak macska formában meg kell karmolnia az áldozatot, hogy előhívja annak démoni Amalgam alakját. Az így legyőzött ellenfelek után kapott ládákból Nox Braceletekhez juthatunk, amelyek új képességekkel bővítik Noa különleges kesztyűjét.
Minden holdciklus, vagyis Esbat során egy-egy újabb démon levadászása lesz a feladatunk. A küldetések elején Noa otthonában kapjuk meg a következő szerződést és a hozzá tartozó ládát, amelyekből különböző képességeket szerezhetünk. A játék későbbi részében már olyan varázslatokat is kapunk majd, melyek portálokat nyitnak, vagy éppen az ellenfeleink lebegtetik.
Az Amalgam-főellenfelek nem épp soulslike játékok ihlette harcok lesznek, de azért kellő kihívást kínálnak, annak ellenére, hogy maga a harcrendszer összességében még nem rendelkezik azzal a lendülettel és mélységgel, amelyre egy ilyen játék esetében szükség lenne.
A rejtvények sem sokkal izgalmasabbak. Az aszimmetrikus feladatok jelentős része abból áll, hogy Aaron macskaformában kinyit egy ajtót, hogy Noa tovább tudjon haladni. Később már NPC-ket is megszállhatunk, például kulcsokat hordozó takarítókat vagy zárfeltörő tolvajokat, ami viszont már jóval érdekesebb lehetőségeket kínál.
Különösen problémásak az NPC-k. Ha a 1666: Amsterdam valóban a lopakodásra és a szabad megközelítésre szeretne építeni, akkor az ellenfelek intelligenciáján még rengeteget kell dolgozni. Jelenlegi formájukban túlságosan könnyen kijátszhatók, miközben animációik és párbeszédeik is meglehetősen régimódinak hatnak.
Valamint a történet maga is általánosságban javításra szorul. Noa karaktere és történetszála érdekesebb, Aaron azonban sokszor túlságosan értetlenül reagál az eseményekre, miközben a folyamatos káromkodás is hamar fárasztóvá válik. Egyes párbeszédeknél ráadásul ideiglenes szövegfelolvasást hallhatunk, ami még inkább kizökkenti az embert a jelenetből.
Mindezek ellenére a 1666: Amsterdam legnagyobb erőssége kétségtelenül a látványvilág. A Panache elképesztő részletességgel alkotta újra a történelmi Amszterdamot, a csatornáktól kezdve a szűk utcákon át egészen a belső udvarokig. A környezet minden apró részletén érezhető, hogy a fejlesztők komoly kutatómunkát végeztek.
Különösen figyelemre méltó, hogy a csapat igyekezett a korszaknak megfelelően felépíteni a várost: csak olyan épületeket jelenítettek meg, amelyek az adott időszakban valóban létezhettek, a hiányzó részeket pedig történelmi kutatások alapján töltötték ki.
A 1666: Amsterdam tehát egyelőre meglehetősen kettős képet mutat. A gyönyörűen rekonstruált Amszterdam és a boszorkányságra épülő történet rendkívül ígéretes, a játékmenet azonban jelenlegi formájában nehezen tudja ezt az alapot kihasználni. A körülményes mozgás, az egyszerű harcrendszer, valamint a gyenge mesterséges intelligencia mind olyan problémák, amelyeket még alaposan át kell dolgozni.
Azonban, tekintettel arra, hogy a játék korai hozzáférésben van, a fejlesztőknek még rengeteg lehetősége van a változtatások eszközölésére. A történelmi környezet és a látványvilág már most lenyűgöző, de még sok munka vár a Panache csapatára, hogy a macskaköves utcák mögé felhúzzanak egy teljes értékű, valóban élvezetes játékot.
