SPRAWL zero – betekintő
A klasszikus FPS-ek világát manapság leginkább remasterekkel próbálják újra életre kelteni, de akadnak fejlesztők, akik inkább új játékokkal idézik meg a régi időket. A MAETH által készített SPRAWL zero pontosan ilyen alkotás: olyan, mintha egy 2000-es évek eleji lövöldét indítanánk el.
A játék azonban nem egyszerű nosztalgia bait. A cyberpunk környezethez ugyanis néhány kifejezetten ötletes mechanika is társul, amelyek közül a legfontosabbak a Gravity Gloves, vagyis a gravitációs kesztyűk. Ezeket már a kezdetektől használhatjuk, és jóval többre képesek annál, mint hogy elkapjuk velük a levegőben repülő gránátokat vagy hordókat dobáljunk az ellenfelek közé. Segítségükkel szétüthetjük az ellenségeket, magunkhoz ránthatjuk fegyvereiket, falakat téphetünk le, illetve távolról számos tereptárgyat is tönkre tehetünk. Ahogy haladunk előre, a képességünk tovább erősödik, és végül akár az ellenfeleket is úgy hajigálhatjuk, mintha rongybabák lennének.
A fegyverek természetesen ezen képességek ellenére is fontos szerepet kapnak, a gyors tempó miatt azonban nincs hagyományos lőszerkészlet. Minden fegyver meghatározott számú lövedékkel rendelkezik, majd, amikor kifogy, egyszerűen hozzávágjuk valakihez, és a kesztyűkkel egy új fegyvert szedhetünk fel az elesett ellenfelektől. Különböző színű fények jelzik, hogy milyen fegyver kerülhet a kezünkbe a környékről, így még válogathatunk is menet közben.
A játék helyszínei hatalmas toronyházakból, elhagyatott csatornákból, metróvonalakból és erődítményekből állnak. A pályák bejárása alapvetően egyszerű, hiszen bármikor kijelölhetünk egy iránytűpontot, de néhány szakaszon már komolyabban kell figyelnünk a környezetre. Ilyenkor például energiaforrásokat kell összegyűjtenünk, majd a megfelelő terminálokhoz eljuttatnunk.
A harcok később válnak igazán érdekessé, mikor pajzsot viselő ellenfelekkel is találkozunk, akik sokkal komolyabb kihívást jelenthetnek, válaszul azonban mi is kapunk egy különleges védőmezőt, amivel a felénk érkező lövedékeket visszaküldhetjük a feladónak. A későbbiek során az sem mindegy, kit iktatunk ki először: a felsőbb rangú ellenfelek megölése felfedi a környéken tartózkodó többi ellenfelet is. Az életerő visszatöltésére több lehetőségünk van, például eldobható egészségkapszulák segítségével, illetve a bullet time használatával, amely alatt minden megölt ellenfél gyógyít rajtunk.
A történet egy radikális techno-vallási csoport megállításáról szól, ám a narratíva inkább a harc közbeni párbeszédekből bontakozik ki, ezért nem mindig könnyű követni. A küldetésválasztó menü azonban egy kicsit részletesebben összefoglalja az eseményeket, ráadásul mindkét szembenálló oldal szemszögéből.
A látvány erősen megidézi a régi FPS-ek korszakát. A környezetek szándékosan egyszerűek és szűkösek részletekben, a színek pedig meglehetősen visszafogottak: a játék első fele főként bézs, a föld alatti szakaszok pedig barna árnyalatokban úsznak. Ez időnként megnehezíti a pályák megkülönböztetését egymástól, ugyanakkor következetesen hozza a korszak hangulatát. A techno- és trancealapú zene pedig tökéletesen passzol a folyamatos rohanáshoz.
A nagyjából kilencórás kampány mellett több cheat opció és módosító is feloldható, amelyek főleg azok számára kedveznek, akik többször neki akarnak ugrani a játéknak. Aki azonban nem akarja a titkokat felfedezni vagy magasabb nehézségi szinteken próbálkozni, annak kevés oka marad visszatérni.
A SPRAWL zero pontosan azt nyújtja, amit ígér: egy gyors, hangos és látványos nosztalgiautazást, amelyben valóságos pusztítógépnek érezhetjük magunkat. A kezdeti órákban talán túlságosan könnyű átrohanni az ellenfeleken, később azonban az erősebb ellenfelek, az új fegyverek és a változatosabb képességek már jóval tartalmasabbá teszik az élményt.
