Monk Took Book – betekintő
A rendrakós játékok mára szinte önálló műfajjá váltak, és különös módon egyre több fejlesztő lát fantáziát abban, hogy virtuális környezetekben teremtsünk rendet. A Monk Took Book azonban egy érdekes csavarral közelít a formulához: itt nem egy előre meghatározott szabályrendszer alapján kell tökéletesen elpakolnunk mindent, hanem nekünk kell kialakítanunk a saját rendszerünket, majd emlékeznünk is kell rá.
A történet szerint egy újonc szerzetest alakítunk Holy Islanden, a sötét középkor egyik legnagyobb kolostori könyvtárában. Az apát ránk bízza a gyűjteményt, amelynek rendezése elsőre békés és egyszerű feladatnak tűnik.
Napközben folyamatosan érkeznek az új könyvek, amelyeket különböző szimbólumok alapján különböztethetünk meg. Mi döntjük el, hová kerüljenek: csoportosíthatjuk őket jelképek, méret, érkezési sorrend vagy akár saját elképzelésünk szerint. Nincs egyetlen helyes megoldás, a könyvtárat úgy rendezzük be, ahogy nekünk kényelmes.
Éjszaka azonban már nem mi döntünk. Az írnokok konkrét köteteket kérnek, nekünk pedig meg kell találnunk őket. Nincs kereső, nincsenek irányító mutatók, amelyek a megfelelő polchoz vezetnek. Csak arra támaszkodhatunk, amit korábban létrehoztunk és arra, amire emlékszünk belőle.
Ez adja a játék egyik legjobb ötletét. A rendezés itt nem egyszerű feladat, hanem befektetés a jövőbe. Egy jól kigondolt rendszer később rengeteg időt spórol majd nekünk, míg egy rossz döntés gyorsan káoszhoz vezet majd. Ami reggel zseniálisnak tűnik, az éjfélre könnyen teljesen átláthatatlanná válhat.
A fejlődés során egy Blessings nevű valutával jutalmazzák a munkánk, amelyből képességeinket fejleszthetjük. Növelhetjük például az erőnket, hogy több könyvet cipelhessünk, a sebességünket, hogy gyorsabban mozogjunk, vagy a carpentry képességet, amely jobb polcok építését teszi lehetővé. Emellett új helyiségeket és magasabb polcokat is feloldhatunk, fokozatosan bővítve a gyűjteményt.
A nagyobb könyvtár azonban egyben nagyobb kihívást is jelent. Minél több terem nyílik meg előttünk, annál több helyet kell fejben tartanunk. A játék így úgy növeli a nehézséget, hogy közben valójában mi magunk tesszük egyre bonyolultabbá a saját feladatunkat.
Az éjszakák pedig tovább fokozzák a feszültséget. Patkányok, pókok, szellemek és más teremtmények támadják meg a gyűjteményt, amelyet mi tőrrel, számszeríjjal vagy szent kereszttel védhetünk meg. A sérült köteteket ezután egy toll segítségével javíthatjuk meg. Különösen érdekes az apró könyvtolvaj, amely nem pusztít, hanem egyszerűen áthelyezi a könyveket. Ezzel pontosan azt támadja, amire a játék épít: a saját magunk által épített rendszert.
A rendszer mögött ráadásul valódi fizika és egymásra ható mechanikák dolgoznak. A tűz terjedhet, de vízzel elolthatjuk, a könyvek pedig fizikailag leeshetnek vagy elrepülhetnek a helyükről. Egy középkori könyvtárban elszabaduló tűz pedig önmagában is meglehetősen ijesztő gondolat.
A játék másik nagy erőssége, hogy a nehézség szabadon alakítható. Az ellenfeleket akár teljesen ki is kapcsolhatjuk, illetve szabályozhatjuk a könyvek érkezési sebességét. Így a Monk Took Book egyszerre lehet nyugodt, meditatív rendszerezős játék vagy kifejezetten feszült könyvtárvédelem, ahol egyszerre kell tüzet oltanunk, szörnyekkel harcolnunk és emlékeznünk arra, hová tettük a keresett kötetet.
Akár egyedül, akár legfeljebb három másik szerzetessel együtt is nekivághatunk a feladatnak. A közelségalapú hangkommunikáció különösen jól illik a koncepcióhoz: csak akkor halljuk társainkat, ha ugyanabban a helyiségben tartózkodunk. A kooperáció során viszont közös rendszert kell kialakítanunk, különben hamar komoly nézeteltérésekhez vezethet, ha egyikünk méret, a másik pedig szimbólum alapján rendez.
