Oldal kiválasztása

Mirror’s Edge – Játékteszt (PC)

Mirror’s Edge – Játékteszt (PC)
12 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).

Január elején megérkezett PC-re is az EA DICE újító szándékú platform-FPS-e, a Mirror’s Edge, mely konzolokon sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött eladási reményeket, így kíváncsiak voltunk, vajon PC-n milyen újdonságokat eszközölt a svéd gárda?

Pár hónappal ezelőtt X360-on teszteltük az EA DICE hype-övezte Mirror’s Edge-et, melynek PC-s verziójára nem sokat kellett várnunk, hiszen január elején megérkezett Faith felhőkarcolók tetején való ugrándozása és futása. Mivel a konzolos verziók eladási mutatói nem úgy alakultak, ahogy azt előzetesen a kaliforniai forgalmazó elvárta, kétségeink támadtak azzal kapcsolatban, hogy a személyi számítógépekre szánt verzió olyan újításokat eszközöl, ami kihúzza a csávából a franchise-t. A méltatlan eredmények, a pocsék kritikák ellenére szerkesztőségünknek tetszett, amit anno látott, ráadásul díjazzuk, hogy újító szándék lett úrrá az Electronic Arts-on, még akkor is, ha akadtak bőven gondok. Vajon sikerült-e a DICE-nek kijavítania a konzolos verziókban felbukkanó hibákat? Vajon, hogy sikerült PC-n megvalósítani a fuss, ugorj, fuss játékmechanizmust? Mindezekre választ kaptok a játéktesztből!

 

A Mirror’s Edge egy olyan utópisztikus világban játszódik, mely kicsit Orwell 1984 című regényében megismert negatív disztópiához lehetne hasonlítani. A korábban szabad életérzést biztosító városvezetés célul tűzte ki, hogy megszünteti az utcákon elburjánzó bűnözést, így egy diktatórikus elvek alapján működő rendszert építettek ki, ahol mindenkitől megvonták a szólásszabadság jogát, mindenkit lehallgatnak, a rendszer kritikusait pedig a legdurvább eszközökkel hallgatatják el. A legkisebb gyanúba keveredett egyéneket azonnal börtönbe vetették, a nagyobb veszélyt jelentő delikvenseket pedig likvidálták. A megfélemlítés és a rend betartását a helyi szervek, a rendőrök, illetve speciális ügynökök biztosítják, akik a játék előrehaladtával többször is borsot törnek majd főhősnőnk orra alá.  Természetesen a "Nagy Testvér"  szeme se lát mindent, így akadnak olyan csatornák, ahol az információáramlás szabadsága még biztosított, persze ez az ösvény veszélyekkel teli és aki egyszer rálép, az soha többé le nem tér róla. Ebben a steril,  futurisztikus, szenvtelen univerzumban Faith – jelentése "hit" – "Runnerként" dolgozik, azaz futár. Feladata, hogy bizonyos csomagokat A pontból B-be jutasson, azonban a fő cselekményszál mégse erre fókuszál, hanem hősünk testvérére, Kate-re, aki komoly problémával találja szembe magát.

Egy változást, a régi boldog és szép időket ígérő politikust meggyilkolnak, és a bűncselekményt az amúgy rendőrként dolgozó hölgy nyakába varrják. A koholt vádakkal illetett lány ha börtönbe kerül, akkor onnan soha többé ki nem jut, így Faith  kénytelen versenyfutásba kezdeni, hogy felgöngyölítse a fura összeesküvés részleteit és kimentse egyetlen élő rokonát, a testvérét.

 

A játékmenet a PC-s verzióban mit sem változott, így továbbra is azt nyújtja, amit a konzolos testvérekben megszokhattunk: sok futást, akrobatikus trükköket, ráadásul mindezt első személyben – igaz, a választott perspektíva később visszaüt. Faith trükk-készletén sem változtattak a fejlesztők, az ismét megmaradt minimalistának, habár ezzel szerencsére nem esnek át a ló túloldalára, hiszen a kevés kombinációt könnyű megjegyezni és kivitelezni. Szerkesztőségünk gamepaddal esett neki a játék tesztelésének, így sajnos arról nem tudunk semmilyen képet formálni, hogy billentyűzet és egér kombinációjával milyen lehet terelgetni a csinos főhősnőt, mindenesetre javasoljuk, hogy a játékot csakis kontrollerrel kezdjétek el, mert később – minden bizonnyal – sok bosszúságtól óvjátok meg magatokat. Az akrobatikus trükkök tárháza három alapvető mozdulatból áll: Hősnőnk képes ugrani és leguggolni valamint peremeken megkapaszkodni. Ezeket a megfelelő helyzetekben alkalmazva előcsalhatunk olyan mozzanatsorokat, mint az ugrások tompítására szolgáló gurulás, a földön csúszás, vagy a fal melletti falon futás. Akad egy támadásra szolgáló gomb is, de ennek csak a játék második felében lesz igazán jelentősége.

 

És pont ezek azok a részek, melyek a játék egyik legidegőrlőbb pillanatait generálják majd. Mivel a Mirror’s Edge mindvégig a dinamikus játékmenetet, a végkimerülésig tartó rohanást hirdette, kicsit arcon csapott minket – már a konzolos verziónál is -, hogy harcra kényszerítenek a fejlesztők. Persze egy kis szín, változatosság nem árt, de ha a DICE munkatársai erre a hibára vetemedtek, akkor illett volna egy tisztességes harcrendszert kreálni a Mirror’s Edge-hez. A játék első felében még ügyesen lavírozik a két stílus között Faith kalandja, igaz már ekkor is kibuknak a komolyabb hibák. Az FPS-nézetből kifolyólag nem érzékeljük, hogy Faith karja milyen hosszú, sokszor melléütünk, főhősünk pedig pár ütés vagy golyót követően azonnal elhalálozik. Máris tölthetjük be újra a küldetést. A helyzet semmit se javul később, sőt, csak romlik, ugyanis a fejlesztők egyenesen belekényszerítenek minket a csatározásokba, akár 4-5 ember ellen is, és ezek egyértelműen a legidegesítőbb kihívások lesznek.

 

A pályatervezés körül is adódnak apróbb hibák. Érdekes, hogy a konzolos verziók esetében ezzel a résszel nem igen akadt problémánk, itt mégis többször kibukott, hogy néha nagyon nehéz kiigazodni, hogy vajon merre is kell menni. Az megfelelő útvonal kényszeres keresgélése pedig egyértelműen megtöri a játék lendület, az veszít dinamizmusából, így a korábbi hype is értelmét veszti, hiszen nem feltétlenül azt kaptuk, amit vártunk. Erre rátesz egy lapáttal, hogy közben folyamatosan üldöznek minket a rendőrök, titkos ügynökök, így elvileg egy másodpercnyi időnk sincs azon gondolkodni, hogy merre kellene továbbhaladni. A helyszínek ettől függetlenül változatosak, letisztultak, színesek, sok esetben az alkalmazott színek – hiába harsány mivoltuk – nyugtatólag hatnak a szemre.

 

Ugyan csupa-csupa negatívumot soroltam fel a tesztben, a Mirror’s Edge PC-s változata még így sem okozott csalódást. A látványvilág ezúttal is szemet kápráztató, az AGEIA Physics jól teszi a dolgát, ráadásul kisebb teljesítményű gépeken is kellemesen fut a játék. Az irányítást célszerű gamepaddal megpróbálni és ha túl tudjuk tenni magunkat a néha felbukkanó bosszantó hibákon, akkor összességében jól fogunk szórakozni az EA DICE alkotásával. Ugyan nem lett korszakalkotó, még mindig értékeljük az újító szándékot, még akkor is, ha a túlságos hype gyakorlatilag agyonlőtte a játék sikerességét.

 

Értékelés: 8/10

Translate »