Duskfade – betekintő
A Duskfade egyértelműen azoknak szól, akik a kilencvenes évek végén és a kétezres évek elején olyan klasszikusokon nőttek fel, mint a Kingdom Hearts, a Ratchet & Clank vagy a Jak & Daxter. A spanyol Weird Beluga indie csapata ezek hangulatát próbálja modern köntösbe öltöztetni, és szerencsére többnyire sikerrel is jár.
A történet Tearfeld világában játszódik, ahol az emberiség szinte teljesen eltűnt. Főhősünk, Zirian, egy baleset következtében elveszíti testvérét, Allirát, akit egy rejtélyes óratorony zár magába. Zirian nagyapja kardjával, Minuteróval és Cuckoo nevű mechanikus madarával indul útnak, hogy megtörje a tornyot lezáró négy láncot. Ehhez négy különböző vidéket kell bejárnia, miközben megküzd Despairrel, a világot sújtó sötétség forrásával. Maga a sztori alapvetően egyszerű és helyenként kiszámítható, de a gyász és az azzal járó érzelmek meglepően jól működnek. A karakterek szerethetők, a múltjukat feltáró jelenetek pedig kellő érzelmi súlyt adnak a kalandnak.
A játékmenet talán még fontosabb része ennek a nosztalgikus receptnek. Zirian már kezdetben is rendelkezik dupla ugrással és kitéréssel, később pedig olyan mozgási képességekkel bővül a repertoárja, mint a csáklyázás vagy a napóra alakú síncsiszoló. A harcrendszer egyszerű alapokra épül, de folyamatosan új képességekkel bővül, így a kezdeti egyetlen kombóból idővel változatosabb és látványosabb arzenál lesz.
A shardokból vásárolható fejlesztések mellett rengeteg gyűjtögetnivaló és kozmetikai lehetőség vár ránk. Zirian többféle ruhát és színvariációt viselhet, míg Minutero szintén testre szabható. A platformrészek többnyire könnyedek, a harc viszont idővel kifejezetten keménnyé válik. Az ellenfelek száma és változatossága folyamatosan nő, a főellenfelek pedig különösen élvezetes összecsapásokat kínálnak, ahol a megfelelő időzítés és kitérés elengedhetetlen.
A Duskfade látványvilága stílusos, színes, részletgazdag és tele van hangulatos helyszínekkel. Elhagyatott városok, vulkánok, ősi romok és felhők fölé magasodó hegycsúcsok váltják egymást, miközben az ellenségek és a karakterek dizájnja is remekül illeszkedik az összképbe. Emellett a játék teljesítménye is stabil, komolyabb technikai problémák nélkül – ami valahol érthető. A történet befejezése után sem kell azonnal búcsút vennünk Tearfeldtől: gyorsutazással visszatérhetünk a korábbi területekre, hogy begyűjtsük az elhagyott tárgyakat, zenéládákat és egyéb titkokat. A zenedobozok új dallamokat, a megtalált érmék pedig gyűjthető karakterkártyákat oldanak fel.
Bár akadnak kisebb hibái, a Duskfade remekül idézi meg a klasszikus 3D-s platformkalandok korszakát, miközben modern kényelmi funkciókkal és saját ötletekkel egészíti ki a formulát. A történet ugyan nem fog sok meglepetést okozni, de szerethető karakterei, gyönyörű világa és változatos játékmenete miatt kellemes utazás. Ha valaki egy régi vágású, mégis modern kalandra vágyik, Zirian útja könnyen megér egy próbát.
