Death Stranding – játékteszt
4 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).
A Sony a 2016-os E3-on mutatta be a játék első trailerét, pár millió gamer-hez hasonlóan nekem is csak annyi hagyta el a számat, hogy mi a… . Azóta eltelt három év és még a megjelenés napján is az a kérdés merült fel bennem, hogy mégis mi az isten ez a játék?
Kojima képe a játékokról kicsit olyan, mint a mai „művészet” (gondolok itt festésre, vagy más hasonló elvont, tehetséget igénylő alkotási formára), sokan sok mindent bele tudnak magyarázni egy nagy pacába a vásznon, de a tények nem változnak, az a narancssárga paca a fehér vászon közepén csak egy tál spagetti maradéka.
Na nekem pontosan ez volt az érzésem a Death Strandingről a trailerek alapján. Ugyan szinte semmit nem árultak el, csak nagyszerű színészeket dobáltak a képünkbe egymás után. Mégis valahogy az fogalmazódott meg benne, hogy azt a…, ez annyira elvont, hogy tuti nem fogom megérteni. De játék végül egész érthető és logikus lett, nem mondom, hogy azonnal megért az emberfia mindent, ami történik, de egész hamar kiderülnek a dolgok. Például, hogy a fekete massza, amiket a trailerekben láthattunk micsoda. Ám ahhoz, hogy ez érthető legyen nézzük meg az átfogóképet.
Egy zord, és veszélyes Földet kapunk, amiben egy Halálhullám nevű kataklizma miatt összemosódik az emberek és holtak világa. A Halálhullámmal, az időzápor nevű jelenség is megjelenik, ami gyakorlatilag egy pusztító eső: A cseppjeitől minden öregszik és romlik, az így megázott élőlények gyorsan elpusztulnak és a tárgyak elkopnak.
Ezekben a záporokban jelennek meg a Partra Vetettek (PV), köldökzsinór szerű kapcsokon, ezeken át próbálják meg áthúzni az élőket a trailerekben látott fekete massza segítségével. Ezek a lények a túlvilágról, az összemosódás miatt képesek megjelenni az élők világában.
Az emberiség túlélői védett bunkerekben, központosított városokban él. Csupán néhányan rendelkeznek olyan genetikai mutációval, ami miatt huzamosabb ideig képesek túlélni az időzáporokat, ám ők is csak védőszerelésben, és persze a PV-kkel így is meggyűlik a bajuk. A játék főhőse, Sam Porter Bridges is ezen emberek egyike, dolga, hogy a bunkerek között szállítson küldeményeket – ellátmányt, építőanyagot, gyógyszereket amire éppen szükség van.
Cipeljük ide-oda a csomagokat, járunk bunkerről bunkerre és az új technológiák segítségével egyre jobb futárok leszünk. Az eszközök közül a legfurcsább kétségtelenül a tartályba zárt élő csecsemő, BB, amik képesek érzékelni a PV-k jelenlétét, hogy hogyan és miért az nem teljesen tiszta még számomra sem. Pedig a történet szépen lassan összeáll és a végére egész… hát logikusnak nem mondanám, de érthető a történések egésze.
Azonban az, hogy érthető valami, nem jelenti, hogy jó is. A játékon sajnos nagyon érződik a kiömlött spagetti penészedő maradéka. Kojima fejében valami nincs rendjén, ez már az első trailernél is kiderült, de ez nem is lenne gond, hiszen az örült zsenik vagy az elborult elméjű fejlesztők sokszor mesterműveket tesznek le az asztalra. Ami viszont nekik megvolt Kojimával szemben, azok a határok, volt valaki, aki megvétózta az ötletet ha az átment a palackba zárt csecsemők utcájába.
A játékban emellett is vannak még azért problémák, attól tekintsünk el, hogy egy futár szimulátor a játék, mert néhol azért van benne akció. Igaz az AI elég butácska, ami komolytalanná teszi a küzdelmeket és ettől kihívás sincs bennük, de akkor is legalább van benne. Igaz ez nem megoldás minden hibára, de azért kicsit javít a hangulaton hogy szenzációs a szereplőgárda. A főhőst a Walking Deadből ismert Norman Reedus alakítja, de a mellékszerepekben is akad néhány figyelemre méltó színész. Ott van például egy halott bébi szellemét dédelgető fiatal anya (Margaret Qualley), egy teleportáló csaj (Léa Seydoux) aki túlélt egy időzáport, a teste 70 százalékát halott emberi részekre cserélő tudós (Guillermo Del Toro) vagy a csodás Mads Mikkelsen és Nicolas Winding Refn. Úgyhogy azért van mit élvezni a játékban, még ha nem is magát a játékot.
Minden negatívuma ellenére, ez a játék nem nevezhető se rossznak, se jónak, abszolút embere válogatja, hogy élvezni fogja-e és 40-50 órát tölt vele, vagy 40-50 perc után megunja és azt mondjam, hogy ez csak egy tál spagetti.
Értékelés
75%
Összefoglaló A beszámoló elég negatív hangvételű lehet, de ez senkit ne tévesszen meg, a játék gyönyörű és érdekes világot tár fel előttünk, éppen csak nagyon kevesen fogják megérteni, hogy mi is a jó benne. Viszont ők imádni fogják
