The Magical Mixture Mill – Játékteszt

Ahogy egyre több szintet hagy maga után az ember az életnek nevezett rögös úton, úgy döbben rá arra, hogy a gyerekkorában lévő igaz mondás, miszerint „Oh nincs elég zsebpénzem a játékra” egyre inkább átalakul az „Oh, nincs elég időm játszani” frázissá. A mai világban egyre több minden a szolgáltatásról és a mennyiségről szól, s gyakran játékosabb lelkemnek akár négy hónapot is igénybe vehet egy-egy nagyobb cím végigpörgetése, és akkor arról még nem beszéltünk, hogy mi van, ha szeretnék elmerülni is az adott világban. Ilyen körülmények között egyre jobban örülök azoknak a gyöngyszemeknek, amik bár tetemes játékidővel kecsegtetnek, mégsem a mérhetetlen tartalommal és a teljesítéshez szükséges húsz, negyven, nyolcvan órával riogatnak. Egyre többször fedezek fel magamnak indie játékokat, ahol semmi nem történik, ha hetekig nem nézek felé, 5-10 percre is kikapcsolódást nyújtanak, de akár 1-2 órára is el tud velük lenni az ember. Az egyik legújabb ilyen találatom során pedig, az egyébként rendkívül stílusos és egyedi Potion Craft után, ismét alkímistának álltam.

A Magical Mixture Mill-ben egy kalandor szerepét ölthetjük magunkra, aki sajnálatos módon idejekorán kénytelen volt nyugdíjba vonulni. Persze nem arról van szó, hogy kaptunk egy nyilat a térdünkbe, hanem a túlzott használat miatt szervezetünk nem reagál többé a bevitt bájitalokra, így pedig túlzottan veszélyes lenne bármilyen kalamajkába is belekeveredni. Miután utolsó kalandunk nem sikerült túl jól, egy Griselda nevű boszorkány (a jobbik fajtából) siet a segítségünkre, aki a tények ismeretében egyből munkát is ajánl a számunkra. Bájitalokkal sáfárkodó, szebb napokat is látott boltja jelentős felújításra és vérpezsdítésre szorul, s amennyiben hajlandóak vagyunk kitanulni a bájitalfőzés mesterségét, talán nem kell majd az éhhaláltól tartanunk.

A játék egyik része így a bájitalfőzés és a bolt szervezése, tervezése és építgetése körül fog zajlani, míg kalandjaink másik részében a környező területet fedezhetjük fel. Ez utóbbi nem hoz különösebb újdonságot a már ismert mászkálásra és erőforrásgyűjtésre szakosodott formulába, azonban a hangulat képes magával ragadni az embert. Arzenálunkban a kardot, íjat és egyéb finomságot a fejsze, sarló, metszőolló és társai váltották fel, és időnk nagy részét különböző növények és egyéb hozzávalók felhajtásával fogjuk tölteni. Ezen kívül az általunk választott karakter rendelkezik egy speciális, csak rá jellemző képességgel, ami adott esetben jelentősen képes gyorsítani a beszerzés folyamatán. Persze a vadon azért még mindig veszélyes hely, néha napján harcba is fogunk keveredni, de egyfelől ezek nem túl hangsúlyos összecsapások és ha mégis sikerül valamilyen baleset folytán a rövidebbet húzni, következmények nélkül fogunk magunkhoz térni a boltunkban.

Azonban a jó hozzávaló még csak fél siker. A játék másik részét a bolt fejlesztése és a bájitalok kotyvasztása teszi ki. A játékban fellelhető erőforrások jelentős részét úgynevezett esszenciák alkotják, melyeket kivonva készíthetünk bájitalokat. Ehhez gépeket kell majd telepítenünk, melyek feldolgozzák az általunk behozott erőforrásokat, és azokat bedugózva a rendelkezésünkre bocsátják. Természetesen a különböző esszenciákat később keverni is lehet ezáltal még erősebb bájitalokat lehet létrehozni. Az így kapott produktumot pedig haszonszerzés érdekében el is adhatjuk, de akár magunkkal is vihetjük, hogy teljesítsünk bizonyos küldetéseket.

Persze kézzel készíteni minden egyes bájitalt, pláne ekkora mennyiségben, nem túl szórakoztató és egy idő után könnyedén unalomba is fulladhat. Rögtön a játék legelején lehetőséget kapunk arra, hogy a gyártási folyamat egy részét automatizáljuk, így jelentős időt és energiát takarítva meg.  Elég sok időt bele lehet fektetni abba, hogy optimális ellátásiláncot hozzunk létre, ezáltal virágzóvá téve nem is annyira kicsiny boltunkat. Persze szimulátori szintű mélységekre nem kell számítani, a játék mégis tökéletesen lőtte be a kielégítő és a kellően mély közötti egyensúlyt. Példának okáért nekem különösen tetszettek az apró, segítő megoldások, amik megspórolták a más, hasonló játékokban található micromenedzselést. Így elég csak letenni egy ládányi erőforrást egy-egy masina mellé és azok már is munkába állnak, anélkül, hogy bármihez is nyúlnánk az egyszer már felépített folyamaton belül. A mi egyetlen feladatunk, hogy megfelelő összeköttetést és útvonalat alakítsunk ki ahhoz, hogy a beáldozott, teszem azt gombák, eljussanak a végső céljukig.

A játék fő célja így természetesen az, hogy minél több pénzt keressünk, de azért helyet kapott egy teljesen alapszintű küldetésrendszer is, ami nem mutat túl a „menj el ide, szedd össze ezt, csináld meg azt” típusú struktúrán, de kellően egészséges támpontot ad azoknak a játékosoknak, akik utasítás nélkül el szoktak veszni a hasonló játékokban.

Az eddigiek alapján látható, hogy a Magical Mixture Mill egy egész kellemesen sikerült alkotás lett, ahol egy a fantasy zsánert figurázó, humoros történetet átélő (ex)kalandor bőrébe bújhatunk. Sajnos azonban nem mehetünk el szó nélkül a játék hiányosságai mellett sem. Első körben azok a játékosok, akiket a grindelés elriaszt, nem fogják otthon érezni magukat, ugyanis a játék nagyon erősen épít a gyűjtögetés mechanikáira. Még az elején ugyan érdekes a fejlődés, az egyre több lehetőség megnyitása, a fejlesztgetés, de előbb-utóbb óhatatlanul eljutunk arra a pontra majd, ahol csak faarccal megyünk előre, hogy megszerezzük a szükséges erőforrásokat. A másik probléma, hogy a felfedezés során a térkép nem mindig van a segítségünkre és ha elég sokáig, elég messze kalandozunk, néhány jelzéstől eltekintve nem igazán lehet visszatalálni a boltunkhoz, így viszont nagyon könnyű eltévedni is, ami szintén okot adhat a frusztrációra. Néhány fejlesztői döntés is átgondolásra szorul a véleményem szerint, de egyik sem a játékélményt romboló kategória, inkább arra kell gondolni, hogy más rendszerben gördülékenyebb élményt kapnánk. Példának okáért fizikailag el kell mennünk egy könyvhöz a boltunkban, hogy átnézhessük a felfedezett és felfedezésre váró bájitalokat, holott egy egyszerű gyorsbillentyű semmivel sem csorbította volna a játékélményt.

Összességében a Magical Mixture Mill egy kellemes alkotás lett. Megvan a maga humora, közönsége és bája, véleményem szerint pedig kellemes kikapcsolódás lehet, ha csak 15-30 percünk van kikapcsolódni, de a zsáner rajongóinak akár hosszabb időre is lekötheti a figyelmét. Számomra a napi rohanásban néha kicsit kiengedni tökéletes.