The Alters: Last Variable – DLC betekintő
A 11 bit studios által fejlesztett The Alters megjelenésekor felforgatta a történet központú túlélőjátékok világát. Nemcsak sajátos sci-fi alapkoncepciója miatt emelkedett ki a műfajból, hanem azért is, mert folyamatos nyomás alatt tartotta a játékost. Főszereplője, Jan Dolski, egy szerencsétlenül járt űrexpedíció egyetlen túlélőjeként kénytelen másolatokat csinálni saját magáról, bizonyos alternatív idővonalait lemásolva, melynek eredményeként úgynevezett altereket létrehozva, akikkel együtt próbálnak életben maradni egy rendkívül ellenséges bolygón. A bázis folyamatos karbantartása, az alterek egymás és Jannal való konfliktusa, a nyersanyagok kezelése és az éjszakánként érkező halálos sugárzás, ami tönkreteszi a bázist, amit nap közben helyre állítottunk már önmagukban is állandó feszültséget teremtettek, azonban a játék legnagyobb ellenfele mindig is maga a bolygó napja volt, ami elől folyamatosan menekülnünk kellett.
A felkelő csillag minden egyes ciklus végén elpusztította volna mindazt, amit felépítettünk, ezért Jannek és altereinek folyamatosan mozgásban kellett tartaniuk a kerékalakú bázisuk. Ez az állandó időnyomás adta az alapjáték igazi erejét: minden döntésnek súlya volt, minden elvesztegetett óra és veszekedés közelebb vitt a biztos pusztuláshoz. Éppen ezért meglepő, hogy az új kiegészítő, a The Alters: Last Variable szinte teljes egészében elengedi ezt a mechanikát. Bár a történet és az új karakterek továbbra is rendkívül érdekesek, a folyamatos veszély hiánya érezhetően megváltoztatja a játék alapjait és ritmusát is.
A Last Variable az alapjáték eseményei után veszi fel a fonalat. Jan és alterei már elhagyták a veszélyes bolygót, azonban Jan Scientist úgy dönt, hogy hátramarad, hogy tovább kutassa az Oasis nevű különös területet. Ez az egyetlen hely a bolygón, amely belül, valamilyen ismeretlen okból képes a természet a túlélésre még a pusztító napsugárzás ellenére is. A tudós birtokba veszi a lázadó alterek egykori bázisát, és annak szenteli minden idejét, amihez a legjobban ért: a tudományos kutatásnak.
A történet egyik legérdekesebb fordulata, hogy ezúttal valójában nem az eredeti Jan Scientistet irányítjuk. Ehelyett egy újabb alter szerepébe bújunk, vagyis egy alter alterját irányítjuk. Az eredeti tudós hosszú éveket töltött az Oasis kutatásával, miközben sokszor teljesen egyedül próbált életben maradni. Egy ponton például azt is megtudjuk róla, hogy tizenhárom teljes cikluson keresztül rekedt a bázison kívül, az Oasis területén.
A Last Variable központi témája a tudományos felfedezés. Célunk annak megfejtése, hogyan képes az Oasis túlélni a bolygót elpusztító napfelkeltéket, és vajon reprodukálható-e ez a jelenség. Ennek érdekében terraformáló berendezéseket építünk, amelyekkel fokozatosan életképes területeket hozhatunk létre a bolygó felszínén. Minden cryo alvás után újabb zöldellő mezők, különleges növények és lila virágok jelennek meg az Oasisban, miközben ciklusról ciklusra egyre több titkot tárhatunk fel annak különleges működéséről.
A történet valódi középpontját azonban ezúttal is az alterek jelentik. Az új karakterek, Jan Biologist, Jan Chemist, Jan Geologist és Jan Physicist, ahogy az alapjáték alterei, mind saját személyiséggel, célokkal és problémákkal rendelkeznek. Jan Geologist például könnyed természetű tudós, aki folyamatosan új és gyakran veszélyes kísérletekben gondolkodik, míg Jan Biologist sokkal visszahúzódóbb és önkritikusabb személyiség.
Érdekes módon ezek az új alterek jóval kiegyensúlyozottabbak, mint az alapjáték szereplői. Valószínűleg azért, mert mindannyian Jan Scientist személyiségéből származnak, így kevésbé hajlamosak a folyamatos konfliktusokra és lázadásra. Az alapjátékban rendszeresek voltak a viták és feszültségek, a DLC-ben azonban ezek szinte teljesen hiányoznak, ami ugyan nyugodtabb légkört eredményez, de egyben csökkenti a drámai pillanatok erejét is.
Ebben nagy szerepet játszik az is, hogy a Last Variable szinte teljesen nélkülözi az alapjáték legfontosabb mechanikáját: az állandó határidők jelentette nyomást. A pusztító napfelkelte továbbra is jelen van, azonban már semmilyen valódi veszélyt nem jelent. Egyszerűen belépünk a cryo kamrába, alszunk egyet és ugyanott folytatjuk a munkát, ahol korábban abbahagytuk.
Ennek következtében a döntéseink jelentős része elveszíti a súlyát. Ha egy kutatás nem készül el időben, semmi gond, majd a következő ciklusban folytatjuk. Ha nincs elegendő nyersanyagunk egy új terraformálóhoz, egyszerűen várunk még egy kicsit. A napfelkelte többé nem jelent fenyegetést, és nincs nyomás, hogy tovább haladunk.
A folyamatos veszély hiánya miatt a mindennapi feladatok is jóval rutinszerűbbé válnak. Bányászunk, főzünk, kutatunk, javítunk, majd különböző munkákat osztunk ki altereinknek, azonban mindezt valódi nyomás nélkül. Nem szükséges minden percet előre megtervezni, hiszen gyakorlatilag semminek sincs komoly következménye.
Ez az alterekkel való kapcsolatot is befolyásolja. Az alapjátékban létfontosságú volt, hogy mindenki elégedett maradjon, hiszen egy dühös alter rövidebb ideig dolgozott, vagy akár nyíltan szembefordulhatott velünk. A Last Variable-ben viszont akkor sem történik különösebb tragédia, ha valaki elégedetlen vagy éppen nem végzi a munkáját, egyszerűen azért, mert jóval kevesebb sürgős feladat vár ránk.
Összességében a Last Variable egy érdekes és hangulatos kiegészítése a The Alters világának, amely számos új történeti elemmel és remek karakterrel gazdagítja az alapjáték univerzumát. Ugyanakkor éppen az a folyamatos feszültség hiányzik belőle, amely az alapjátékot igazán emlékezetessé tette. A központi rejtély megfejtése és az új alterek megismerése önmagában is bőven ad okot arra, hogy végigjátsszuk a kiegészítőt, de a valódi tét hiánya miatt az élmény kevésbé intenzív, mint amit az Alters korábban nyújtott.
