Oldal kiválasztása

Szörnyek és szerelmek – Filmkritika

Szörnyek és szerelmek – Filmkritika71% XP71% XP
6 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).

Giambattista Basile olasz költő, író volt a megalkotója a nápolyi nyelven írt mesegyűjteménynek, a Pentameronnak. A kötet a 17. században íródott, és közel 50 mesét tartalmazott. A mű egyébként később nagy hatást gyakorolt többek között a Grimm testvérekre, Wieland német költő és íróra, valamint nem utolsó sorban Matteo Garrone filmrendezőre. Garrone munkásságához köthető a Gomorra és a Reality c. film is, melyek többszörösen díjazott alkotások.

A Szörnyek és szerelmek (Il racconto dei racconti / Tale of Tales) három különálló, mégis egymással valamilyen szinten összefonódó krónikából áll. Mindegyik történet főszerepére sikerült nívós neveket szerződtetnie a rendezőnek, akik a filmben három királyság különböző személyiségű uralkodóját testesítik meg.

Kezdjük mindjárt a latin szépséggel, Salma Hayek színésznővel, aki Longtrellis királynőjét játssza. Az uralkodónő és férje (John C. Reilly) mindennél jobban vágynak egy trónörökösre, ám úgy tűnik, hogy ez az áhítozás beteljesületlen marad. Egy napon azonban egy ijesztő külsejű férfi szavait amolyan utolsó próbálkozásként megfogadva, a királynőben megfogan az élet. A tragédiával árnyalt, és mindössze egy napig tartó állapotosság után megszületik a várva várt utód, Elias. Egyvalakivel azonban nem számolt a királynő. Az udvarában ugyanakkor született fiúval, aki szakasztott mása az ő fiának. Rangbéli különbözőségük ellenére Elias és Jonah az évek múlásával elválaszthatatlan barátokká válnak, amit a királynő nem néz jó szemmel, így sorsdöntő lépésre szánja el magát, ami valaki életébe kerül majd…

Strongcliff uralkodója egy állandó jelleggel bujálkodó férfi (Vincent Cassel), aki egy unott napján fültanúja lesz egy leány gyönyörű énekének. Noha nem látja a kishölgy arcát, megrészegíti annak hangja. Minden vágya, hogy meghódítsa a titokzatos menyecskét, ami nála gyakorlatilag egyet jelent az ágyasává tétellel. Dora (Hayley Carmichael), a gyönyörű hang tulajdonosa azonban nem az, akinek a király gondolja. Vén, mint az országút, ráadásul egy viskóban él együtt a húgával, Immával (Shirley Henderson / Stacy Martin). Hogy ne derüljön ki az igazság, és eleget tudjon tenni a király óhajának, az éj leple alatt látogatja meg a palotában. A hajnal fényét elhozó gyertyaláng azonban a kíváncsi uralkodó féktelen haragjával sújtja Dorát, ami megpecsételi a vénkisasszonyok sorsát…

Highhills aprócska királyának (Toby Jones) ifjú lánya megérett a kézfogóra. Hiába próbál szeretett apjára hatni, hogy keressen neki mielőbb az elképzeléseiknek megfelelő férjet, a szórakozott király figyelme egészen másra koncentrálódik. Különös kapcsolat szövődik közte és egy bolha között. Ahogy telik az idő, a kis élőlény bevégzi sorsát, és az uralkodó immár kénytelen lánya leendő férjének kiválasztásával foglalkozni. Apaként nehézséget okoz neki a lányától való elszakadás, így próbatétel elé állítja a kérőket. A rafinált terv a visszájára sül el, ami szeretett lánya, Violet sorsát tragikus események felé sodorja…

Salma Hayek hiába volt díszes ruhakölteményekben káprázatosan csodaszép most is, ötvenkét éves korát meghazudtolva, a fiát mániákusan szerető, és érte mindenre hajlandó, a mágiától sem visszariadó anya szerepében nekem igen-igen kevés volt. Monica Bellucci volt férje, Vincent Cassel az egyik legjobb francia színész szerintem, ám itt ennek bizonyítása majdhogynem lehetetlen feladattá vált. A tőle megszokott, gyakran ráosztott karakterekkel ellentétben jó volt látni ebben az egész más, tömény szexfüggő, arisztokratikus, felszínes uralkodó nyúlfarknyi szerepében. Ettől függetlenül az „öreglányok” vitték a prímet a kis történetükben, így ki is emelném az Immát alakító Shirley Hendersont. Egyszerre volt szerethető a gyámoltalansága miatt, mulatságos az előkelőségek között botladozva, majd vált kissé szánalmassá, végül sajnálatra méltóvá, ártatlansága és jóhiszeműsége miatt. Megrázó az erdőből visszafelé sétálós jelenete, a lépcsőkön botorkálva. Aki nem ismerné a színésznőt, annak megsúgom, hogy láthatta már többek között a Trainspotting, illetve a Harry Potter és a Titkok Kamrája filmben. Utóbbiban ő játssza „Hisztis Myrtle” karakterét. Toby Jonest talán sokaknak nem kell bemutatni, hiszen több mint száz szerepen van már túl. Számtalan filmben és sorozatban láthattuk már karakteres arcát, és tett tanúbizonyságot zseniális színészi képességeiről. Bohókás apaként, hangját felemelő királyként, megtörten gyászoló érzékeny emberként egyaránt brillírozik egyazon szerepben. A lányát alakító, mindössze húszesztendős Bebe Cave számomra az egyik legnagyobb meglepetés volt. Arisztokratikus szépséggel megáldott, bájos fiatal lányról van szó, aki igen nagy jellemfejlődésen megy át filmbéli karakterében.

Matteo Garrone rendezése vegyes érzéseket váltott ki belőlem. A látványvilág nagyon mesei környezettel ágyaz meg a történeteknek, gyönyörű képekkel teletűzdelt a film, ám olykor ez a varázs szappanbuborékként pukkan szét, egy-egy elnagyolt, költségvetési vagy időhiányosságra utaló jelenetével. Persze mindez magyarázható rendezői koncepcióval is. Noha a film három kis történetet mesél el egybefonva, a három királyság szereplői mégsem kapcsolódnak szorosan egymáshoz. Nem derül ki sok minden, felmerülő kérdéseinkre bizonyos szereplők sorsa kapcsán sajnos nem kapunk érdemi választ. A zenei aláfestés viszont nagyszerű, sodor, visz magával, mondanom sem kell, hogy egy kiváló szakembernek köszönhetően. A film zeneszerzője ugyanis nem más, mint Alexandre Desplat. Olyan filmek zenéi csengnek vissza fülünkben neki köszönhetően, többek között, mint a Víz érintése, A dán lány, Zsivány Egyes – Egy Star Wars történet, Kódjátszma, Leány gyöngy fülbevalóval, vagy épp a Casanova. Apró érdekesség, hogy a filmben az Eliast (Christian Lees) és Jonah-t játszó fiatalemberek a való életben ikrek, és egyikük nemcsak a filmben, de a való életben is ezt a nevet viseli (Jonah Lees). A film 2015-ben Cannes-ban Arany Pálma-jelölést kapott, 2016-ban pedig hét David Di Donatello-díjjal gazdagodott.

A film eredeti (angol) nyelven, magyar felirattal május 31-től országszerte számos művészmoziban megtekinthető, Budapesten többek között a Pólus és a Toldi moziban.

Értékelés

71%

Összefoglaló Azt gondolom, elbírt volna ez a film még több „sötétséget”, borzongást, furcsaságot, tartalmasabb alakításokat, a játékidő terén viszont úgy húsz perc kegyetlen vágást biztosan. Emberi gyarlóságunk elé pajzánsággal, groteszk elemekkel, némi kacagással, olykor sokrétű, mély, drámai mondanivalóval tükröt tartó alkotás ez, afféle felnőtt mese. Ha emlékszel az Aranyrózsa barlangjára, a Végtelen történetre, és ráadásul még csípted is őket, akkor ezt semmiképp se hagyd ki.

71%

Aktuális fórumtémák

Eseménynaptár

Translate »