Oldal kiválasztása

Bridget Jones babát vár – Filmkritika

Bridget Jones babát vár – Filmkritika
4 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).

Bridget Jones meghatározó karakter mind irodalmi, mind filmművészeti szempontból, és bár a filmek eddig nem sikerültek olyan jól, most a rendező és a színészek is mindent beleadtak, hogy megmutassák, Bridget még ott van a szeren.

Hol is kezdenénk, ha nem a jó „öreg” Jones lakásán, aki éppen teljesen egyedül ünnepli 43. születésnapját, és azon gondolkozik, hogyan kerülhetett ide. Persze ezt meg kell hallgatnunk, mert történet nélkül nem lennénk sehol. A lényeg, hogy az elmúlt 12 év során a barátnői mind férjhez mentek és gyereket szültek. De jön a fekete leves: kiderül ugyanis, hogy Bridget egyik korábbi szerelme, Daniel Cleaver (Hugh Grant) meghalt egy repülőgép-balesetben. Ekkor kerül a képbe másik korábbi szerelem, Mark Darcy (Colin Firth), aki azóta szintén megházasodott. 

Hősnőnk magába zuhan, így fiatal kolléganőjével beleveti magát egy gyógyfürdő zenei fesztivál bugyraiba. Itt nem elég, hogy nem ismerik fel és Starbucks-dolgozónak nézik Ed Seheerant, de még a sármos Jack (Patrick Dempsey) horogra akad. Egy keresztelőn pedig Ms Jones a frissen váló Markkal akad össze. Igen ám, de ebben semmi izgalmas nincsen, hiszen terhes lesz. De persze arról fogalma sincsen, hogy ki az apa. Ezért egy nyomozós szerelmi háromszöges sztori bontakozik ki előttünk, amely elvárja, hogy nevessünk rajta.

De vajon van min? Nos a helyzet az, hogy van min. A különböző komikus elemeket nagyon jól használja, a helyzetek váltakozását nem győzzük követni. És kell is, mert néha a film visszautal egy percekkel korábbi eseményre. De hála az égnek a koncepció működik. Az egész nézőtér rázkódott a nevetéstől. A komikum sokszor okoz furcsa pillanatokat. Van például, amikor az egész annyira épül, hogy Bridget egy olyan zenét hallgat, ami semennyire nem illik oda, és úgy táncol, mint egy csipőficamos szamár. 

A színészek nagyon jók. Mind Patrick, mind pedig Colin hibátlanul adja elő a hősszerelmest. A női szereplők is nagyon jól hozzák a sztereotíp örök fiatal lányokat. Viszont akivel komolyan gond van, az Bridget anyja. Hatalmas primadonna, folyamatos hisztirohamokkal tarkított játéka egyszerűen már kiborító. A mellékszereplők pont annyira vannak jelen és annyira nincsenek ott, amennyire azt egy mellékszereplőtől várjuk. Viszont ha ott vannak, és beszélnek is, akkor már biztos, hogy poénok születnek. De aki a legjobb, az biztosan a nőgyógyászt alakító Emma Thompson. Akkora poéngránátokat robbant időnként, amikre nem is számítunk.

A Bridget Jones-filmek nem a legelsők voltak a romantikus vígjátékok között, és az is valószínűtlen, hogy Renée Zellweger lenne a legszebb angol nő megtestesítője. Ha azt a filmet keressük, amelyik popkulturális szintre emelte Colin Firth nevét, vagy azt, amelyik igazán népszerűvé tette a szinglifilm műfajt, akkor keresve sem találunk jobbat. Hibái sem nagyon vannak, és egy méltó befejezése a történetnek. 

Értékelés: 7/10

Translate »