Egyszerűen bonyolult – Filmkritika
14 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).
Nancy Meyers az elmúlt években rendezéssel is próbálkozik, és egyelőre csak kevesebb sikerrel sikerül művelnie ezt a műfajt…
Még a nagy bejglitömés előtt lehetőségem volt egy sajtóvetítés keretén belül meglesni az év utolsó romantikus vígjátékát, az Egyszerűen bonyolultat, de az ünnepekre való tekintettel csak most jutottam el odáig, hogy valami véleményt is formáljak az amúgy véletlenül se bonyolult, de annál inkább egyszerűbb filmről, amit a Mi kell a nőnek?, a Holiday és a Minden végzet nehéz filmek rendezője, a sokáig csak producerként és forgatókönyvíróként ténykedő Nancy Meyers rendezett. Az előzetesek alapján bizakodó voltam a filmet illetően, mely bizakodásomnak alapját főként a szereplők felhozatala, Meryl Streep, Alec Baldwin és az elmúlt esztenőkben nagyon eltűnt Steve Martin hármas alkotta.
Jane (Meryl Streep) három felnőtt gyerek anyja és egy jól menő pékség és étterem tulajdonosa Santa Barbarában. Egy tíz éves válás után baráti a viszonya az ex-férjével, az ügyvéd Jake-kel (Alec Baldwin). Ám amikor Jane és Jake elutaznak a fiuk diplomaosztójára, a helyzet elkezd bonyolódni. Egy ártatlan közös étkezés elképzelhetetlen fordulatot vesz – affér lesz belőle. És mivel Jake-nek már van egy új felesége, a sokkal fiatalabb Agness (Lake Bell), így most Jane lesz a másik nő. Ebbe a már amúgy is zűrös románcba csöppen bele az építész Adam (Steve Martin), aki maga is a saját válásából próbál kigyógyulni. Beleszeret Jane-be, de hamar ráeszmél, hogy egy szerelmi háromszögbe került.
A film legnagyobb negatívuma az egyensúly tökéletes hiánya, Meyers ugyanis egyrészt indokolatlanul mellőzi Steve Martin karakterét, aki gyakorlatilag ennek a szerelmi háromszögnek lenne az egyik mozgatórugója, mégis hihetetlenül szűkösre lett szabva jelenléte, amivel a szerelmi háromszögből hirtelen egy két fél közötti vívódás szemtanúja lesz a néző. A rendező pedig nem tud mit kezdeni a két órás játékidővel, a nem túl acélos forgatókönyvet ugyanis teljesen feleslegesen nyújtotta el Meyers, így a filmet tulajdonképpen Alec Baldwin és Meryl Streep játéka menthetné meg, de ebből maradéktalanul sajnos csak az egyik teljesül. Streep szinkronhangja ugyanis egy az egyben hazavágja a legendás színésznő amúgy szokásosan tökéletes játékát, így a nézőben nem az marad meg, hogy Meryl megint mekkorát alakított és mit hozott ki egy silány karakterből, hanem az, hogy ki a franc volt az a ripacskodó hangú szinkronszínésznő. Elárulom, Bánsági Ildikót tessék majd megkövezni a fülsértő szinkronért. Baldwin azonban sziporkázik, ahogy az elmúlt években sorra teszi ezt. Úgy tűnik, nagyon is jól áll neki az ötvenes macsó férfi szerep, mert teljesen hiteles és vicces amit produkál. Ahogy Steve Martin pár jelenete is mosolyfakasztó, csak sajnos hiába romantikus vígjáték besorolású az Egyszerűen bonyolult, túl sok nevetni való nem lesz a filmen.
A moziból kijövet még erősen hét pontos filmnek véltem Nancy Meyers újabb limonádéját, azonban a film esetében nem igaz, hogy az idő majd megszépíti az emlékeket, mert így végiggondolva, pár valóban fetrengős poént leszámítva a két óra alatt nem sokszor éreztem úgy, hogy ez kell nekem. Ettől függetlenül az ötvenes korosztálynak, esetleg elvált ötveneseknek vagy magányos ötveneseknek mindenképpen jó kikapcsolódás lehet a film, bár talán egy esős délutánon párunkhoz bújva is megér egy megtekintést.
Értékelés: 6/10
