Történetünk egy olyan világban játszódik, ahol Nikola Tesla meg tudta valósítani minden elképzelését, és megváltoztathatta a világot. A játék helyszíne az általa létrehozott Helios, ahol a világ legnagyobb elméi gyűltek össze. Ide kap meghívást a testvérétől főhősünk, Rose Archer újságírónő. Ahogy megérkezünk a hatalmas art déco stílusú hajóra, máris egy furcsán leselkedő ember, és egy hatalmas “QUARANTINE” felirat fogad bennünket. Itt minden józan eszű ember venne egy 180 fokos fordulatot, és elindulna hazafelé, de Rose tovább halad tudós testvérének nyomában. Ada információkkal lát el bennünket miközben felfedezzük a nagyon részlet gazdag környezetet, és mindenféle gyűjthető tárgyat összeszedünk, hogy a történet által el nem magyarázott információkat összekapcsoljuk.

A felfedezés és a környezet a legerősebb pontja a játéknak. Nagyon hangulatos és egyben nyomasztó világot mutat be az Helios hullákkal teli fedélzete, ahogy a romokban álló termek között sétálunk. Emellett a fények és a hangok tökéletes használata még magasabb szintre emeli a hatást. Mint szinte minden horror játékban, itt is találunk jumpscare elemeket, de szerencsére nincs teledobálva a játék vele, és amik vannak, azok sem kiszámíthatóak. Erre egy példa: a játék elején lévő liftes jumpscare meg sem mozgatott, de később, amikor a hajón lévő lakosztályokat jártam körbe információkat szerezve, találtam egy szobát, ami fel volt díszítve egy szülinap alkalmából. Héliumos lufik voltak a szobában minden felé. Kellemes, lassú zene szól a háttérben és megérintve az egyiket szétdurrant. Annyira nem voltam rá felkészülve, hogy hidegzuhanyként ért a dolog.

A játék során különböző logikai feladatokat kell megoldanunk, de ezek egyáltalán nem nehezek. Szimpla logikával mindent meg tudunk oldani anélkül, hogy elakadnánk vagy frusztráló lenne. Néha kulcsokat is kell innen-onnan beszereznünk, de ezek sem lesznek túlságosan elrejtve, ha hajlandóak vagyunk felfedezni a környezetünket.

Itt jön még a képbe a következő játékelem: a scriptelt üldözések. Nem tudom, hogy ezeknek a száma, vagy az, hogy túlságosan egy sémára épülnek, de egy idő után az “úristenmeghalokhovafussak” érzés egy “namármegintkezdődik” gondolatra váltott. Ez valahogy képes rányomni a bélyegét, erre az egyébként a nagyon atmoszférikus horror játékra. Sajnos a ránk kényszerített “menekülés” miatt nem tudjuk úgy körbejárni a területet, mint ahogy azt a játék 90%-ban tesszük, csak futunk mindig az épp aktuális dolog elől, amit még csak nem is mindig mondanék egy ijesztő dolognak. Ami még plusz negatívum, hogy néha egy apró hiba és simán meghal az ember a menekülés során.

Oszd meg velünk és olvasóinkkal a saját véleményedet egy hozzászólásban!

hozzászólás