A francia filmdráma forgatókönyvét és rendezését is Xavier Legrand-nak köszönhetjük. Az idei Velencei Filmfesztiválon két díjjal is jutalmazták az alkotást, úgymint „ A jövő oroszlánja – Laurentiis-díj a legjobb első filmnek”, valamint a „Legjobb rendező”–nek járó  Ezüst Oroszlánnal. Érdekesség, hogy a 21 versenyfilmet felvonultató fesztiválzsűri elnöke Annette Bening volt, a nívós ítészek között a mi büszkeségünk, Enyedi Ildikó is helyet foglalt. A filmet március 15-től tekinthetjük meg a hazai mozikban.

Belecsöppenünk egy zárt meghallgatás kellős közepébe, ahol a jelenlévők ugyanazért harcolnak. Egy bírónő készül ítélethozatalra a hallottak és a látottak alapján. Miriam (Léa Drucker) immár volt feleségként, Antoine (Denis Ménochet) pedig volt férjként vesz részt a roppant száraz tanácskozáson, ügyvédeik kíséretében. A film címe árulkodik a négy fal közötti eseményről.

Kisfiuk, Julien (Thomas Gioria) kizárólagos felügyelete, vagy megosztott láthatása a tét. Ránézésre egy meggyötört apa és egy rideg, távolságtartó anya hallgatja a bírónő által felolvasott szakvéleményeket. Azonnal állást foglalunk, noha nem ismerjük őket. Aztán kisfiuk idézett mondatai által, amit a bírónő ismertet velük, valaki előtérbe kerül. Biztos, hogy mindenki az, akinek tűnik? Olyan, amilyennek a másik állítja? És minden úgy történt, ahogy azt elmesélik nekünk? Épp annyira leszünk bizonytalanok, mint a döntéshozó. Végül – mivel az egyik ügyvéd egy hajszállal jobban végezte a munkáját -, a bírónő a megosztott láthatás mellett dönt. A kisfiú viselkedésén keresztül kell eldöntenünk jó ideig, hogy mit is látunk, kinek higgyünk. Egy uszító, ravasz anya munkálkodik a háttérben, vagy egy agresszív, kétségbeesett apa tart rettegésben mindenkit?

Léa Drucker

Az anya szerepének megformálásában nem láttam a színészi munka ívét. Mérhetetlenül csalódott voltam, mert szerintem ebben a szerepben sokkal-sokkal több van. A fürdőkádas jelenet némi kárpótlást nyújtott, drámára éhes, ám éhesen maradt lelkemnek.

Denis Ménochet

Az apa karakterében maximálisan hozta, amit kell. Színészkolléganőjénél az anya karakterében hiányoltam az ívet, míg itt maximálisan megkaptam. Ez pedig nem fogható a forgatókönyvre. Az úriember tekintete és megjelenése a filmben sokat adott a játékához és a karakter ábrázolásához. Eljutunk A-ból B-be… sőt, ZS-be. Komplex, erős alakítás, elhittem, amit látok.

Thomas Gioria

A szülők 11 éves fia szerepében kiváló játékot láttam tőle. Szépen kidolgozott volt az a folyamat, ahogy a film elején a mufurcnak gondolt kisfiú fokozatosan nyílt meg előttünk, nézők előtt, és a film végére megértettük, min ment keresztül ez a kis törékeny lélek. Az autós és a fürdőkádas jelenetei erősek. Nálam lejátszotta Léa Drucker (Miriam, az anyuka) színésznőt a vásznon. Csak így tovább, fiatalember!

Xavier Legrand

Tisztelt Rendező úr! A forgatókönyvet nyilván az élet ihlette, hiszen sajnos nagyon gyakoriak az elvált szülők közti “láthatás-megállapodások”, ilyen-olyan kimenettel.  A film szerintem elbírt volna sokkal több bizonytalanságot keltő eszközt, jelenetet (akár zenei betéteket is, és nem csak a drámai hatás miatt), így a finálé sokkal nagyobbat ütött volna. A feszültség helyett számtalanszor kaptam álmosító, unalmas, száraz jeleneteket egymás után. A film az elvárásaimhoz képest alulteljesített. Tina Turner – Proud Mary c. számának azért nagyon örültem.

Oszd meg velünk és olvasóinkkal a saját véleményedet egy hozzászólásban!

hozzászólás