Nagyon kevés olyan fejlesztőcsapat van, mint a MercurySteam. Ha valaki nem ismerné őket, ők készítették a Castlevania: Lords of Shadow-játékokat, és a nemrég kiadott Metroid: Samus Returns is az ő nevükhöz fűződik. Mindegyik alkotásuk kiemelkedő, a kritikusok imádják, és a játékosok sem panaszkodtak. Így nagy várakozással álltam neki a Raiders of the Broken Planetnek, de az a bolygó olyan szinten van darabokban, hogy jobb lenne, ha nem is létezne.

Vegyük az alapokat: egy négy fős co-op játékról beszélünk, ami már indulhatna jól is, de a karakterek borzalmasak! Egyiket se fogjuk megkedvelni, alapjaikban véve eléggé haszontalan képességeket kaptak, így lényegében menni és ölni fogunk, de az sem szórakoztató. Igen, tudom belevágtam a közepébe, mert történetről nagyon nem beszélhetünk, és hogy őszinte legyek, nem is fogunk vele foglalkozni, pedig tartalmas lore van a játék mögött, de ahhoz, hogy hozzáférjünk, meg kell venni a dokumentumokat, és azt nem fogja senki sem.

Na de kanyarodjunk vissza a karakterekre és a játékmenetre, mert ilyen rosszat nem láttam mostanában. Fentebb mit is értettem haszontalan képességeken? Pl. van egy karakterünk, akinek van egy jatcpackje, azt mernénk gondolni, hogy akkor magasra képes repülni, és így kiiktatni az ellenséget, DE NEM! Éppen, hogy csak megemelkedik, és egy kicsivel gyorsabban tudunk közlekedni! Vagy egy másik „hős”, aki képes magasabbra ugrani, ha falról rugaszkodik el. Ilyenekkel vagyunk tele. Akkor jöhet a játékmenet. (Ó, anyám!) Ilyen szintű, emberek ellen elkövetett bűntényt még nem láttam! (Pedig sok minden megfordult már a gépemen.) Elsőre egy kellemes lövöldének néz ki, ahol nem csak a szereplők, de a fegyverek is haszontalanok, de az igazi pofont akkor kapjuk, amikor kifogyunk a lőszerből. Nincs másodlagos fegyver, rendben, akkor arra merünk gondolni, hogy az ellenfelek hulláiból jön a lőszer. HÁT NEM! Ahhoz, hogy lőszerhez jussunk, ellenfeleket KELL MEGVERNÜNK! IGEN MEGVERNÜNK! Ez egy izgalmas kihívás, mert ők bizony hordában jönnek, és pár találat után bőven ki tudunk feküdni. Ha az nem lenne elég, vannak olyan ellenfelek, akiknél ha egyszer hibázunk, instantba halálra vernek. Nem tudom, ki gondolta, hogy ez egy jó ötlet, NEM AZ!

Mi történik, ha befejezünk egy küldetést? Jön egy csapatértékelés, valamint a zsákmányon való osztozkodás, de annyiféle pénznem van a játékban, hogy az megint az értelmetlenség határát súrolja. Kasztokba vannak a karakterek rendezve, ezeknek a kasztoknak szerezhetünk pontokat, a karakterünknek is választhatunk pontokat, illetve ott van még az arany is, amit elkölthetünk felszerelésre.

Ideje a pozitív dolgokat néznünk, pl. magát a játék felépítését. Nem kapunk hatalmas bejárható világot, hanem a küldetések között kell választanunk, amiknek gyorsan a végére érünk, olyan 15-25 perc alatt. Epizodikus felépítést kapunk, minden egyes részt 9,99 euróért tudunk megvenni, viszont a prológus ingyen beszerezhető. Maga a játék látványvilága sem rossz, kifejezetten hangulatos, a helyszínek is változatosak.

A Raiders of the Broken Planet egy olyan játék, amit nem igazán lehet szeretni, nincs igazán olyan pontja, ami miatt bárkinek is tudnám ajánlani, maximum az, hogy a prológus ingyenes, így bárki ki tudja próbálni. Teli van átgondolatlan játékmechanikai megvalósításokkal, annyira próbál egyedi lenni, hogy végül nemcsak a bolygó, hanem saját maga is darabokban végzi.

Tesztünkben a prológushoz és az első részhez volt „szerencsénk”, de az kérdéses, hogy kíváncsiak vagyunk-e a folytatásra. Így nem is adnék pontszámot, mert hátha észbe kapnak a fejlesztők, és elkezdik kijavítani azokat az ötleteket, amiket ők remeknek gondolnak.

Oszd meg velünk és olvasóinkkal a saját véleményedet egy hozzászólásban!

hozzászólás