Az Overcooked első része tipikusan az a játék volt, ami elé mindenkit le lehetett ültetni. Jómagam véletlenül kerültem a játék közelébe, egyszerűen a neten keresgéltem couch-coop (azaz egy gépen, több emberrel is játszható) játékokat, s egy top 10-es lista tagjaként akadt a horogra. Annyira ugyan nem győztek meg a leírások (ugyan mi izgalmas lehet a virtuális térben és nem a konyhában főzni), de gondoltam a húgaimmal és párommal csak elszórakozunk majd. Nos, azóta is szórakozunk és most itt a folytatás, ami fogta a jól működő recepteket (khm) és a több jobb alapon dolgozott rajtuk tovább.

A történet szerint a Hagyma Királyság újra veszélyben, a Hagymakirály ügyetlenkedése miatt pedig élőhalott kenyerek támadnak ránk. (Angol szóviccel élve az Unbread-ek!) Így hát rajtunk, acélidegekkel edzett séfeken múlik, hogy kielégítsük a támadók étvágyát. A játék továbbra is ékegyszerű, de roppant izgalmas, így bátran oda lehet ültetni elé olyan embereket is, akik soha nem játszottak még videojátékokkal. Azonban a korábbi egyszerűbb receptek után, itt már sokkal több lehetőségünk van, hogy valami ütős fogást üssünk össze a konyhában, nem beszélve a megannyi, különböző pályáról. (Eddigi személyes kedvencem, amikor egy zuhanó hőlégballonban kezdünk, majd a földet érés után a romok között, teljesen új pályán főzünk tovább.)

Talán a legnagyobb újdonság a sok új recept és elkészítési mód mellett a dobás funkcionális használata. Korábban is volt hasonlóra lehetőség, bár az inkább ügyes letétel volt, most azonban teljes értékű játékmechanikáról beszélünk, amivel jó célzás esetén a nyers hozzávalókat könnyedén passzolgathatjuk egymás között, vagy akár egyenest dobhatjuk a fazékba vagy pultra is őket. Ahogy ráérzünk a dolgok mikéntjére, sokkal több fogást készíthetünk majd el, jelentős másodperceket megspórolva magunknak.

Azonban ez nem helyettesíti a rohangálást sem, mivel a készételeket muszáj kézben vinni, hogy még melegen tálalhatóak legyenek. Ráadásul gyakran minden ellenünk fordul, kigyulladhat a padló, ismeretlen emberek akadhatnak az utunkba és még sorolhatnám. Úgyhogy kössük fel azt a kötényt jó szorosra, mert izzadni fogunk a hőségtől (néha túlon-túl is).

A pályákba is több fantáziát vittek a készítők, noha az első rész miatt se lehet okunk panaszra. Sokkal változatosabbak a helyszínek, sokkal több mozgó tereptárgy és kreatív akadály vár ránk. Egyes pályák a dobálózás nélkül szinte teljesíthetetlenek lesznek, sőt van, hogy egy pálya két különböző terepet tartalmaz. (Lásd a légballonos incidenst.) Ráadásul, ha jól teljesítünk, akkor megnyithatunk különleges, rejtett szinteket is, amik még nagyobb kihívást jelentenek. A megannyi pálya között találhatunk bányákat, varázslóiskolákat, de vannak egyszerűbb „földhözragadtabb” konyhák is, lávával vagy épp jéggel borítva.

A játékban helyet kapott még online többjátékos móka is, így a szórakozás akkor is garantált lehet, ha épp egyedül ücsörgünk otthon (vagy switch-el útközben). A játék két emberrel is szórakoztató és kellően nehéz, de az igazi móka 3-4 emberrel indul be, amikor legalább annyira vagyunk képesek segíteni, mint hátráltatni egymást. A játék körülbelül 10-12 órányi szórakozást ígér, sok mulatságos pillanattal, s bár szerintem egy légtérben jó másokkal főzni, az online lehetőség mindenképp dicséretes.

Összességében remek folytatást csináltak a fejlesztők, minden pontján javult a játék, és jó irányba változott, a biztos alapokat megtartva. Talán több recept elfért volna, vagy esetleg egy modkit a lelkesebb játékosoknak, de egy biztos, jó társasággal nem lehet mellé lőni, ha ezt a programot tesszük be egy összejövetelen.

Oszd meg velünk és olvasóinkkal a saját véleményedet egy hozzászólásban!

hozzászólás