Nyolc évvel ezelőtt a Hidden & Dangerous játékokról ismert Illusion Softworks emberei elkészítették minden idők legjobb gengszteres játékát, a nemes egyszerűséggel Mafiának nevezett programot. Eltelt nyolc év, és elkészült a folytatás. Vajon sikerült-e másodjára is legendát alkotni? Cikkünkből kiderül.

Bizony, immáron nyolc éve annak, hogy a Mafia megjelent, és szinte azonnal kultuszjátékká vált. Hiába nem volt hibátlan a program, de a történet és a megvalósítás fantasztikusra sikerült, így rengeteg rajongót szerzett magának. Régóta ígérték már a folytatást, és több éves fejlesztés és rengeteg halasztás után az időközben 2k Czech-re átkeresztelt Illusion Softworks késznek nyilvánította a folytatást, és végre a kezünk közé kaphattuk a Mafia 2-t.

 

A játék az 1940-es és ’50-es években játszódik, főhősünk pedig egy olasz emigráns család gyermeke, Vito Scaletta. Vito legjobb barátjával, Joe-val bajba keveredik, és két lehetősége van: börtön, vagy pedig irány az olasz front. Hősünk az utóbbit választja, és három év után egy komolyabb sérülésből felépülve eltávot kap, és hazalátogat Empire Bay-be. Otthon rossz hír fogadja, miszerint családjának óriási tartozása van, és más lehetősége nem lévén, Joe-val együtt a helyi alvilágnak kezd el dolgozni, hogy ki tudja fizetni családja tartozását, és innentől nincs megállás a lejtőn.

 

A sztori a klasszikus gengszterfilmeket követi, néhányból még ismerős jelenetekkel is találkozhatunk (pl. Scorsese nagyszerű Nagymenőiből (Goodfellas)). Ráadásul a játék megvalósítása is olyan, mintha egy interaktív filmet játszanánk végig. Ebben nagy szerepük van a filmszerű átvezetőknek, melyekből rengeteggel fogunk találkozni a játékban.

 

A játékmenet nem sokat változott az első rész óta, szintén gyalogos és járműves részekkel találkozunk. Itt az elején érdemes leszögezni, hogy aki a GTA-hoz hasonló open world játékra számít, annak csalódnia kell. A Mafia 2-ben csak főküldetések vannak, vagyis lineárisan kell küldetésről-küldetésre haladni, pont úgy, mint az elődben. Ezért hatalmas kár, mivel Empire Bay városa óriási, igazán elfértek volna benne mellékküldetések is, de erről most le kell mondanunk. Ettől függetlenül két meló között be lehet járni a várost, csak az útvonalak megismerésén kívül sajnos nem sok értelme van. Na, de térjünk vissza a játékmenetre. A játék 15 fejezetre van osztva, és ezek mindegyike egy küldetést takar, melyek kezdetben piti kis munkák, de később igazi nagyszabású bulikban is részt vehetünk.

 

Küldetéseink kellően változatosak, többek között fogunk pénzt behajtani, dokumentumokat lopni, bagót árulni és merényletet végrehajtani. Ezek között akadnak időre menő küldetések, tipikus TPS akciórészek, és persze autós üldözések is. Az akciórészek a ma már alapnak számító fedezékrendszeres megoldást használják, vagyis egy gombnyomással az adott tereptárgy mögé bújik karakterünk, és onnan lövöldözhetünk, csak relatíve biztonságban, mivel a környezet rombolható, akárcsak a Kane & Lynch 2-ben. Szintén a mai divatnak megfelelően lopakodni is fogunk, ami az Alpha Protocol rendszeréhez hasonlóan működik. Egy gombbal stealth módba kerülünk, így csendben mozgunk, és nem vesznek észre minket. Ha valakinek a látóterébe kerülünk, az sem baj, mivel egy bizonyos távolságig csak gyanakvást keltünk, de ha gyorsan kikerülünk a látótérből, akkor a gyanakvás elmúlik. Ha pedig sikerül észrevétlenül valakinek a háta mögé lopakodunk, akkor csendben elintézhetjük, majd a testet a Hitmanekből jól ismert módszerrel elvonszolhatjuk, és elrejthetjük. Nemcsak tűzharcok és lopakodás vár ránk, hanem ökölharcok is. Ez roppant egyszerűen működik, mindössze nyomnunk kell a védekezés gombot, majd a megfelelő időben ellentámadni. Erős és gyengébb ütéseket vihetünk be, majd ha ellenfelünk élete elfogy, akkor a felvillanó gombot/gombokat megnyomva egy látványos mozdulatsorral pontot tehetünk a bunyó végére. A legtöbb küldetésre Joe is el fog kísérni minket, így folyamatos párbeszédeket hallhatunk az unalmasabb részekben. Mindez szép és jó, de a legtöbb időt a volán mögött fogjuk eltöltetni.

 

Bizony, a játékidő jelentős része A pontból B-be való furikázásból áll. Ehhez sokféle jármű áll rendelkezésünkre, amelyek között megtalálhatóak ’40-es és ’50-es évek modelljei. Mind-mind különböző karakterisztikával rendelkezik, és mindegyikük különféle vezetési stílust igényel. Ha ezt nehéznek találnák, akkor az Options-ban a Simulation módot állítsuk át Normalra, és máris egyszerűbbé válik a vezetés. A játékban hősünknek saját lakhelye van – a történet során több is -, ahonnan a küldetések indulnak, és tartozik hozzá garázs is. Itt tárolhatjuk járműveinket, egyszerre tíz darabot, és kedvünk szerint válogathatunk közülük. A garázs feltöltéséhez használhatjuk a küldetésekhez kapott járműveket, de lophatunk is magunknak „sajátot”. Erre három lehetőségünk van: vagy feltörjük a zárat, ami szintén az Alpha Protocolban látott módszerrel történik. A zár részeit a wasd gombokkal addig mozgatjuk, míg be nem zöldülnek, és ha ez megtörténik, akkor az E gomb megnyomásával már ki is nyitottuk. A játék eleji automobilok egy részes zárat használnak, míg a program vége felé már három részből álló akadályokat kell leküzdenünk egy új járgányhoz. Ha nincs kedvünk ezzel pepecselni, akkor nemes egyszerűséggel betörhetjük az ablakot és máris miénk a verda. A harmadik lehetőség a klasszikus kocsiból kirángatós módszer, mely ugyanúgy működik, mint a GTA-ban.

 

Járműveink sérülnek, ráadásul látványosan és élethűen, amik drasztikusan csökkentik a kezelhetőségüket. Oszlopok, gyalogosok, parkoló autók, szembeforgalom és még sok minden más is veszélyt jelent járművűnkre és ránk is, tehát ezeket érdemes elkerülni. Csak úgy mellékesen megjegyezném, hogy a frontális ütközések az esetek 99%-ban halálos kimenetelűek, úgyhogy ezeket kerüljük el. Ha járgányunk megsérülne, vagy tönkremenne a motor, akkor vagy lecseréljük, vagy saját kezűleg szereljük meg, de csak épp annyira, hogy újra mozgásképes legyen. Emellett lehetőségünk van a város egész terültén elszórt műhelyekben (Body Shop) megjavíttatni járművünket, de akár a kerekeket is lecserélhetjük. Komolyabb pénzösszegért cserébe tuningolhatjuk a motort is, de mivel majd minden feladathoz kapunk járművet, így ennek nem sok értelme van. Ha felkeltettük a rendőrség figyelmét, akkor körözést is kiadhatnak az autóra, amiket a műhelyben átfesthetünk, vagy kicserélhetjük a rendszámtáblát. Erre nem mindig van szükség, egyes eseteket (koccanás, gyorshajtás) letudhatjuk egy bírság kifizetésével (kemény 50$), vagy pedig megvesztegetéssel. Ám, ha minden kötél szakad, akkor el is menekülhetünk a rend éber őrei elől, ugyanis elég, ha befordulunk a következő sarkon, és máris nyomunkat vesztik. Apropó, a gyorshajtást az első részből megmaradt sebességkorlátozóval kiküszöbölhetjük, így eggyel kevesebb dologra kell figyelnünk az utakon.

 

Ha gyalogosan kapnak rajta minket lövöldözésen vagy lopáson, akkor külsőnk alapján adnak ki ránk körözést, amit csak átöltözéssel tudunk megszüntetni. Erre a szintén majdnem mindenhol megtalálható ruhaboltokban lesz lehetőségünk, vagy a már megvásárolt ruhákból válogatva otthon is. Választhatunk többféle öltönyből, bőrdzsekiből, ballonkabátból és ingből. Fontos szerepük nincs, csak a fent említett probléma megoldására szolgálnak, de kedvünk szerint öltözhetünk alkalomhoz illően. A küldetések szüneteiben lehetőségünk van HP-nk feltöltésére különböző éttermekben, esetleg lerészegedhetünk a helyi bárokban. Ezeken és az autózáson kívül mást nem nagyon tehetünk.

 

A fent leírtakat a 2K Czech saját grafikus motorja hajtja, ami igazán aprólékos és részletes megjelenítésre képes. Empire Bay egy igazi élő-lélegző város, a legapróbb részletekig kidolgozva. Az emberek élik mindennapjaikat, ruhákat és ételt vásárolnak, szabályosan közlekednek, elcsúsznak a jégen, kulcsot használnak az ajtók kinyitásához, megtörlik a lábukat, a behavazott kocsikról menet közben lehull a hó stb. Ezek az apróságok teszik igazán élettel telivé a várost. A küldetések helyszínei is jól néznek ki, legyen szó a whiskyraktárról, a börtönről, vagy bármelyik másikról. A járművek is nagyon részletesen kidolgozottak, főleg a sérülések. A karaktermodellekre sem lehet panasz, az engine-nel készült átvezetők alatt hihetetlenül élethű reakciókat olvashatunk le az arcukról, és a mozgásuk is realisztikus. Játék közben már más a helyzet, ugyanis egyes karakterek túlságosan mereven mozognak, és némelyikük teljesen élettelen. Ezt leszámítva a grafikára nem lehet panasz.

 

A hangok terén is kiválóan teljesít a program, a kornak megfelelő zenéket játszik a helyi három rádióadó, és a zeneszámok közötti hírek is az adott kort idézik. A fegyverek és járművek is mind-mind más hangot adnak, ezzel teljesen realisztikussá téve az érzést. Az első részhez hasonlóan szintén nagyszerűen sikerült szinkront hallhatunk, főleg a Joe-t megszólaltató Robert Costanzo végzett kiemelkedő munkát. Ráadásul a szövegek is jól megírtak, akadnak köztük humorosak is. Például az egyik lopakodós akciónál kihallgathatjuk a biztonsági őrök beszélgetését, akik valami „videojáték” alapötletéről tárgyalnak.

 

Az irányítással sincs gond, a klasszikus billenytűzet + egér tökéletesen használható, de ízlés szerint gamepaddel is játszhatunk. Az autók irányítása még normál módban is nehézséget okoz az Empire Bay-beli hideg télben, de ez csak megszokás kérdése. Az AI is megfelelően viselkedik, fedezéket használ, bár néha csak véletlenszerűen teremnek be a helyiségben, nem kis kellemetlenséget okozva.

 

Ahogy ez lenni szokott, ez a játék sem tökéletes. Egyik legnagyobb hibája a rövidsége. Játékstílustól függően 9-15 óra alatt teljesíthető a program 15 fejezete, és a rendelkezésre álló DLC-k egyelőre csak újabb ruhákat és kocsikat bocsátanak rendelkezésünkre. Ha a rövidség nem lenne elég, a küldetések egyes részei mindössze az időtöltésnek kerültek bele a játékba, mint például a ládapakolás vagy az ablakmosás. Ezek gondolom, a jobb beleélést akarnák segíteni, de nagyrészük inkább csak unalmas. Ráadásul a missziók nagy része már ismerős lehet az elődből (pl. tetőn való menekülés, vagy a már említett ládapakolás), és Empire Bay felépítése is emlékezetet Lost Heavenre, s az egyik legzavaróbb negatívum a checkpoint-alapú mentési rendszer, ami szintén nem sokat változott az első rész óta. Nem tudom ki, hogy van vele, de nyolc év után ennél többet várna az ember. Azt viszont el kell ismernünk, hogy a sztori kidolgozott, a játék megvalósítása igazi filmes élményben részesít bennünket.

 

Összegezve tehát egy nagyon rövid, lineáris, de annál szebb és hangulatosabb folytatás lett a Mafia 2. Tele jó ötletekkel, melyeket nem használtak ki, és az open world adta lehetőségekkel sem éltek a fejlesztők, így sajnos nem sikerült megközelíteni a saját maguk által hozott szintet. Egyszer mindenképp érdemes végigtolni a játékot, mert kiváló hangulattal és történettel rendelkezik, és aki érez magában elég késztetést, az a játékban gyűjthető 50 darab korabeli Playboy képet és Wanted posztert is összegyűjtheti a küldetések helyszínein és a várost aprólékosan végigjárva, bár ez igencsak kevés ösztönző erőt jelent egy újbóli végigjátszásra. Sajnálatos, hogy nem éltek a kínálkozó lehetőségekkel a 2K Czech emberei, mert egy újabb klasszikust is alkothattak volna, kár érte.

 

Értékelés: 7,5/10

Oszd meg velünk és olvasóinkkal a saját véleményedet egy hozzászólásban!

hozzászólás