Eljött a november, így végre kézhez kaphatjuk az idei CoD adagunkat, ám az eddigiektől eltérően egyszerre kettőt is! Az új Infinite Warfare mellett, megjelent a Modern Warfare: Remastered is, amit most górcső alá is veszünk.

A Call of Duty sorozat történetében voltak hullámvölgyek, ám abban a nagy többség egyetért, hogy az Inifinity Ward által megalkotott negyedik rész, a Modern Warfare, a sorozat egyik csúcsának számít. Mind játékmenetileg, mind hangulatilag újdonságokat hozott, már a témaválasztásával is: az akkoriban közkedvelt és már megszokott II. világháborús színteret, lecserélte a még újnak számító közel-keletre, ezzel fegyvereit és történetét a modern korba helyezve, annak hadviselését bemutatva. Itt még nem repkednek drónok minden sarkon, nincsen holografikus célzás, semmi csicsa, csak a mindenki által megszokott és megkedvelt halálosztók. 2007-es megjelenésekor, az azóta már szintén unalomig ismételt téma, még rendkívül frissnek hatott, nem is beszélve a máig aktuális terrorista témakörről. Akinek esetleg kimaradt az eredeti változat, annak egy kis gyorstalpaló: A történet 2011-ben játszódik, amikor a radikális vezető Al-Asad, kivégzi egy meg nem nevezett közel-keleti ország elnökét és egy ultra nacionalista mozgalom polgárháborút robbant ki Oroszországban. A játék egy amerikai tengerészgyalogos és egy brit SAS kommandós szemszögéből mutatja be az eseményeket és a Föld több pontján játszódik, úgy mint az Egyesült Királyság, a Közel-Kelet, Azerbajdzsán, Oroszország és Ukrajna. A történet folyamán rengeteg emlékezetes pillanat vár bennünket, amiket én speciel 2007 óta sem felejtettem el. A többjátékos része a játéknak különféle játékmódokat tartalmaz és egy olyan szintlépési rendszert, amely az előrehaladással párhuzamosan újabb fegyvereket, kiegészítőket és képességeket tesz elérhetővé a játékosok számára. Talán ez volt az első játék, ami bevezette ezt a féle perk-rendszert. Azóta rengeteg, online is játszható címben megtalálható valami hasonló metodika, így bátran kijelenthetem, hogy az Infinity Ward trendet teremtett.

 De miért is a Remastered címke? Ahogy azt a hasonló újra kiadásoknál megszokhattuk, lényegi változtatás nem történt, egész egyszerűen arról van szó, hogy mivel PC mellett PS4 és Xbox One konzolokra is kiadták, egy takaros kis grafikai ráncfelvarráson kellett átessen és így már rá is lehetett biggyeszteni a Remastered logót. De bizony ez a tupírozás rettentő jól sikerült, túlzás nélkül merem állítani, hogy a majdnem 10 éves játékot, sikerült 2016-os szintre felhozni, a fények, a robbanások, mindegyik nagyszerű, az egyetlen probléma a látvány terén az animációkkal van. Több helyen is felfigyeltem a „rongybaba-effekt” hiányára, ellenfeleink pár fázisban összeesnek, ám amikor véletlenül elszámolja magát a rendszer és kihagy egy fázist, az bizony látványos baki. Ha már szóba kerültek a hibák, akkor bizony a mesterséges intelligencián sem sikerült javítani, sokszor saját társaink ugranak elénk, miközben gránátot hajítunk, esetleg egy méteres távból képesek percekig lőni egymást az ellenséggel, máskor viszont képesek lennének egyedül végigdarálni a pályát. Ez a hullámzó script-tenger bizony megnehezíti a dolgunkat esetenként, mivel nem tudni biztosra, mikor számíthatunk társainkra. Az már csak apróbb hiba a mátrixban, hogy a gránátok ereje is teljesen véletlenszerű: van, amikor nemeziseink simán átgázolnak egy-egy robbanáson, hogy aztán egy pontos sorozatot leadva küldjenek a checkpoint elejére.

 Zenei téren kimondottan jó a felhozatal, az akciódúsabb részeket erősebb ütemek jellemzik, míg a lopakodós helyszíneken, inkább csak aláfestő jelleggel csendülnek fel az ismerős dallamok. A hanghatások teljesen rendben vannak, szerencsére ezekkel a dolgokkal már az eredeti verzióban sem voltak gondok.

Amiről viszont még érdemes szót ejteni az a multiplayer, úgyis ezzel fognak a legtöbben játszani, a kampány csak a bemelegítés, hogy betanuljuk az irányítást. Ahogy a cikkben már említettem, ez volt az első játék emlékezetem szerint, ami a perk-rendszert használta, így ehhez sem nyúltak hozzá a fejlesztők, inkább csak frissítettek rajta. Mindenért tapasztalati pontokat kapunk, a killekért, támogatásért, zászlófoglalásért, még akkor is tetemes XP üti a markunkat, ha veszítünk, hát még ha nyerünk. Minél többet játszunk, annál hamarabb fejlődünk, bizonyos szintenként pedig jutalmakat oldhatunk fel. Ezek lehetnek külsőségek, mint a fegyverek skinjei, de akár a játékmenetet befolyásoló segítségek is, mint a légi-támogatás kérése. Egyelőre 10 térképen próbálhatjuk ki magunkat, ám az év végéig még kiadnak párat a fejlesztők, így nem fognak unatkozni a netes megmérettetés fanatikusai.

 Zárásként annyit, hogy noha talán ez az egyik leghangulatosabb modern CoD játék, az említett bugok és a kampány rövidsége levonnak valamennyit a végső értékéből. Legalább dobhattak volna bele pár extra küldetést a majdnem 10 éves évfordulót ünnepelendő. De ami késik, nem múlik, a DLC-k korszakát éljük, talán ehhez a részhez is kapunk pár extrát, idővel.

Értékelés: 8/10

 

Oszd meg velünk és olvasóinkkal a saját véleményedet egy hozzászólásban!

hozzászólás