Hamarosan kezdődik a Sam & Max sorozat harmadik, a The Devil’s Playhouse címet viselő évada. A készítők jóvoltából már volt szerencsénk az első epizódot – The Penal Zone – végigjátszani, így nyugodt szívvel állíthatjuk, aki szerette az első két évadot, az most sem fog csalódni!

Az első két szezon után azt gondolhatná az ember, hogy sokkal őrültebb kalandokba már nem keveredhet a furcsa nyomozóduó, és akkor a Telltale Games emberei előrukkolnak az új évad nyitó darabjával, melyben – ha ez egyáltalán lehetséges – még jobban megőrül a világ és persze még nagyobb poénok kíséretében izgulhatjuk végig a jólöltözött kutya és a szociopata nyuszi legújabb kalandjait.
 
No, de kezdjük az elején. A világűrből egy emberfeletti intelligenciával bíró hadúr érkezik bolygónkra, egy gorilla, nevezetesen Skun’ka’pe kapitány, aki a hatalom játékszereit keresi szerte az univerzumban, mivel aki összegyűjti ezeket – és nem mellékesen képes a használatukra –, az gyakorlatilag a világegyetem urává válik, s mint olyan, legyőzhetetlen lesz. Természetesen mindenki legnagyobb meglepetésére Max pontosan Skun’ka’pe érkezése előtt pár perccel talál rá az egyik ilyen játékszerre, s egyúttal kiderül, természetfeletti pszichés képességekkel bír, melyek segítségével használni tudja a játékokat, s mivel az emberszabású nem képes az ereklyék használatára, kedvenc nyulunk újra kulcsszerepet kap bolygónk pusztulásában. Az űrgorilla természetesen a béke üzenetével érkezik, de azért korán kiderül, hogy valójában egy hataloméhes zsarnok, aki semmitől sem riad vissza. Innentől kezdve feladatunk egyértelmű: túl kell járnunk az eszén, s az univerzum, a Föld és persze Bronx biztonsága érdekében be kell zárnunk őt az intergalaktikus börtönbe, a büntető zónába (Penal Zone), ami tulajdonképpen egy másik dimenzió.
 
Így önmagában történet terén talán nem túl erős ez az epizód, s érdembeli történésből sincs sok, de a karakterek és a poénok – legyen szó helyzetkomikumról, vagy a szereplők párbeszédeiről – megteremtik a kellő hangulatot, tehát egy rajongó sem fog unatkozni. A sztori legnagyobb hibája az, hogy csak egy szálon fut, ezért csak Skun’ka’pe-val halad igazán előre, így helyenként az az érzése támadhatna az embernek, hogy a többi karakter pusztán töltelék, akik apróságokkal járulnak csak hozzá, hogy összeálljon a nagy kép. Viszont mindezt olyan poénok kíséretében teszik, hogy az ember egyszerűen túl jól szórakozik ahhoz, hogy ilyesmin fennakadjon, már ha feltűnik neki egyáltalán.
 
A játékmenet alapkövét jelentő puzzle-feladványok kifejezetten ötletesre sikerültek az új epizódban. Ebben nagy szerepet kapnak Max új, természetfeletti képességei is. Ezek közül a leghasznosabb vitathatatlanul a teleportálási képesség, ami abból áll, hogy a játéktelefon segítségével minden olyan telefonhoz oda teleportálhatja magát – legyen szó mobilról, vagy régimódi érmés készülékről –, aminek megjegyezte a számát. Ennek segítségével más karaktereket is mozgathatunk, mivel a hatás mindenkire kiterjed, aki a használat időpontjában fizikai kapcsolatban áll a mentalista nyúllal, s a játék folyamán akad két olyan rész is, melyen csak így juthatunk tovább. Max másik új képessége a jövőbe látás, amivel tippeket kapunk, hogyan is kellene megoldanunk egy adott szituációt. Konkrét megoldásokat nem mutat, mivel csak rövid időre láthatjuk a jövőt, de ezek a látomások rendszerint tele vannak utalásokkal, hogy mi, mire való. Ha pedig véletlenül elakadnánk két hősünk poénokba burkolva célozgat a következő teendőnkre, de akad új segítőnk is a C.O.P.S. becenéven futó, kiöregedett irodai gépekből álló bűnüldöző szervezet személyében, akiknek a főhadiszállása Samék autójában van. Amennyiben a megfelelő bizonyítékokat adjuk nekik, ők új elérhető helyet jelölnek be az autóstérképünkön, ahol aztán újabb hasznos nyomokra bukkanhatunk.
 
Maxnek van még két igen érdekes és ígéretes képessége. Az egyik a gondolatolvasás, mellyel értelemszerűen a többi karakter legféltettebb titkaiba pillanthatunk be, a másik pedig az alakváltás, amihez a Rhinoplasty nevű játékszerre van szükségünk. Ez szinte bármely tereptárgy képét rögzíti, majd hősünk képes ezek alakját magára ölteni. A baj csak az, hogy ezeket kizárólag a játék nyitójelenetében használhatjuk, a továbbiakban sajnos nem, ugyanis a történet azonnal a végkifejlettel nyit, hogy aztán az elejétől kezdve teljesen megcsavarja a helyzetet. Ugyanakkor megmarad a remény, hogy az elkövetkező epizódokban ezek (és talán újabb képességek is) komoly puzzle- és humorforrásként szolgálnak majd.
 
Egyébként önmagában a játék körítése miatt is megéri játszani vele azoknak, akik kedvelik az efféle humort. Már a játék legelején az Alkony zónára, illetve Ed Wood filmjeire hajazó narrátor fergeteges, de a későbbiekben lépten-nyomon előforduló filmes utalások is könnyen okozhatnak rekeszizomgörcsöket az ilyesmire fogékonyaknál.
 
Az előző évadokhoz képest némileg megújult a kezelőfelület is. Egyrészt, ha egérrel irányítjuk Samet, a képernyőn megjelenik az X360 analóg karjára emlékeztető ikon, ami egy kis konzolos ízt ad a programnak. Azon természetesen lehet vitatkozni, hogy ez mennyire jó ötlet egy klasszikus point-n-click kalandjáték esetében, de teljességgel fölösleges, mivel ez érdemben nem befolyásol semmit. Ellenben az újraszabott inventory valamivel könnyebben használható lett és a párbeszédpanel a Mass Effect mintájára átdolgozott változata kifejezetten kellemes, továbbá a használható, illetve fontos tereptárgyakon és karaktereken zöldre váltó mutató is nagyon jó gondolat a fejlesztők részéről. Ugyanakkor az új Max mód, ahol a paranormális képességeket használhatjuk, egy FPS nézetet jelent, viszont itt nem mozoghatunk. Az tagadhatatlan, hogy a hibbant nyúl szemén keresztül nézni a világot eleinte kifejezetten szórakoztató, később viszont, mikor már veszít az újszerűségéből, nagyon szemet szúr az új mód lassúsága, ha pedig valaki nem egérrel irányítja a játékot, akkor ez a nézet egyenesen vontatott.
 
Grafikai oldalról egy rossz szavunk sem lehet a Penal Zone-ra. A látványvilág nagyjából ugyanaz, amit eddig megszokhattunk a sorozattól, de aki figyel, észreveszi a sok apró részletet – precíz árnyékolások, tükröződések, bizonyos karakterek kifejezetten magas poligonszáma stb. –, melyek jelentősen javítják az összképet, igaz, cserébe valamelyest növekedett a gépigény is, de ez még így is bőven nevezhető barátságosnak. Hangok tekintetében semmilyen jelentős változásról nem tudok beszámolni, de igazából ezen a téren nem is volt szükség javításokra. A zenei aláfestés tökéletesen passzol a hangulathoz, és a szinkronhangok is nagyon jól teljesítenek.
 
Összefoglalva történet terén az elődökhöz képest picit talán gyengének nevezhető a harmadik évad első része, viszont a készítők annyi újítást és jó poént zsúfoltak ebbe a darabba, hogy eme apró hiányosság felett könnyedén szemet hunyunk, ráadásul az epizódot lezáró cliffhanger után szinte fizikai fájdalmat okoz belegondolni, mennyit kell még várni a második részre, főleg úgy hogy cikkünk tárgya is csak pár nap múlva jelenik majd meg. Röviden tehát egy új évad felvezető részének – apróbb hibáival is – tökéletes, így a rajongóknak szinte kötelező, újoncoknak pedig erősen javallott.
 
Értékelés: 8,5/10

Oszd meg velünk és olvasóinkkal a saját véleményedet egy hozzászólásban!

hozzászólás