Sok-sok felejthetetlen kaland, küldetés és csata után történetünk a végéhez ért a Magic to Master csodálatos fantáziavilágában, így most bemutatjuk a 165. szint feletti életet, avagy a játék fináléját.

Minden jónak vége szakad egyszer, így a teljes egészében magyar fejlesztésű Magic to Master MMO-val töltött kalandjaink is a végéhez értek, ezáltal rengeteg érdekes helyszín, veszélyes ellenfél és feledhetetlen feladat után eljutottunk a végjátékhoz, ami a 165. szint felett várt ránk. Noha olyan emlékezetes pályák, mint a Farkassámán erdeje, a Megátkozott Hadúr hegye, az Elveszett birodalom vagy a Holtak földje után azt hittük, hogy már nem várnak ránk meglepetések, azonban hatalmasat tévedtünk, Naga királynő palotája ugyanis újra képes volt magába szippantani minket még úgy is, hogy a helyszínen egyelőre nem találtunk túl sok tennivalót a veszélyes ellenfelek kaszabolásán túl. Előre felhívnánk a figyelmeteket, hogy a pálya a jövőben vélhetően még rengeteg módosításon megy majd keresztül, hiszen nem csak küldetések nincsenek még a 165. szinttől kezdve, hanem a kérdéses pályán sajnos az ellenfelek sem mutatnak olyan változatosságot, mint amit eddig megszokhattunk az alkotástól.

Lássuk első ízben magát az említett szinthatár felett elérhető pályát, ami felépítését tekintve olyan, mint a Pókkazamata volt, tehát egy kizárólag zárt belső terekből álló helyszínről van szó, ami kiköpött mása a Minotaurusz király erődjében megismert földalatti labirintusnak. A Naga királynő palotája is bár egy útvesztő, összességében a tágasabb alagutak jellemzik, de nagy negatívuma, hogy igencsak ismétlődő, az egyes termeket pedig szinte semmi sem különbözteti meg egymástól, ami olyan kiváló pályaszerkesztés után, mint amit például az Elveszett birodalom esetében tapasztaltunk, kicsit összképromboló. Szintén nem túl előnyös, hogy az egész pályán szinte csak és kizárólag egy típusba sorolható ellenfelek, különféle kígyófélék várnak ránk olyan fantázianevekkel ellátva, mint a Koronás anakonda, a Tülkös boa, a Tülkös vipera vagy a Boszorkány piton. Csak önmagamat tudom ismételni, mindez nagyon szerény felhozatal ahhoz képest, hogy például az Elveszett birodalomban egyetlen pályán voltak megtalálhatók sziklateremtmények, skorpiók, entek és zombimajmok is. Nyilván a kígyószerzetekkel folytatott harc sem unalmas, ugyanolyan nagyszerű kihívással kecsegtet, mint a korábbi szinteken a többi ellenféllel való küzdelem, azonban amikor a sokadik kanyar után is ugyanolyan csúszómászókkal találkozunk, mindössze más névvel és erősséggel ellátva, akkor könnyedén elmehet a kedvünk attól, hogy tovább kalandozzunk a pályán, és inkább visszavágyunk olyan varázslatos, mondhatni spiritualitással ellátott helyszínekre, mint amilyen a Boszorkánykirálynő uradalma volt. 

Természetesen a gyorsabb fejlődés miatt így is érdemes elidőzni a pályán, hiszen három főellenfél is vár ránk, akik igénylik majd a magasabb szinteket, ezáltal Naga királynőt csak 200 felett ajánlott megközelíteni. Ha azt vesszük alapul, hogy ehhez 35 szintet kell lényegében szinte folyamatosan azzal töltenünk, hogy a fenti kígyóféléket öljük halomra, akkor az könnyedén ismét egy-egy korábbi helyszínre zavarhat vissza minket. Ha már szóba került a gyors fejlődés! Már az előző cikkünkben is kifejtettük, hogy a 110-es szint felett olyannyira lelassult a fejlődési rendszer, hogy hosszabb távon akár már a játék rovására is mehet, ezáltal nem ártana a fejlesztőknek újragondolniuk a szisztémát. Küldetésekkel ugyanis bár nyilván gyorsan el lehet ütni 45 szintet, de nélkülük nem sok ösztönzés éri a játékosokat, így könnyedén megakadhat az a kezdeti lendület, ami a korábbi pályákon jellemző volt.

Nyilván a boss harcok mellett van azért egy dolog, amivel az alkotók rendszeresen bevonzzák a játékosokat a Naga királynő palotájába, ez pedig nem más, mint egy újabb run, amelyek már a korábbi helyszíneken is hatalmas élményeket okoztak. A Naga Run a 180-as szinttől, 7 izgalmas teremmel várja a kalandozókat, akiknek 45 perc alatt kell teljesíteniük a kihívásokat. Természetesen ennél lényegesen rövidebb idő alatt is le lehet küzdeni a megpróbáltatásokat, főként abban az esetben, ha nem egyedül, hanem többedmagunkkal vágunk neki a hét szintnek, de amennyiben szeretnénk, magányosan is elérhetjük célunkat. A Naga Run első termében kígyószobrok eltüntetése lesz a feladatunk, majd miután az öt oszlop mindegyike elpusztult, továbbmehetünk. A második terem egy igazi labirintus lesz, ahol lényegében azt a feladatot kapjuk, hogy megöljük az ellenfeleket, és eligazodjunk az útvesztőben. Igen ám, de az útvesztő falai láthatatlanok, így a továbbjutás korántsem olyan egyszerű, mint gondolnánk. (Vajon miért csak a runok során találkozunk ilyen különleges feladatokkal?) 

A harmadik terembe érve egy átok megtörése lesz a feladatunk, de az igazán nagy kihívások csak ezt követően jönnek! A negyedik helyszínen ugyanis Naga királynő tükrét kell összeállítanunk úgy, hogy különféle szörnyeket küldünk a másvilágra, akik az egyes tükördarabokat birtokolják. Ha a tárgy elkészült, jöhet az ötödik terem, ahol egy félelmetes ellenség, a Minotaurusz király szelleme vár majd ránk, akit fel kell szabadítanunk szellemalakjából. Ha sikerül a mutatvány, egy szellem feltesz egy találós kérdést, és ha arra helyesen tudunk válaszolni, továbbmehetünk. Noha a Minotaurusz király szelleme már önmagában igencsak komoly kihívást jelent még akkor is, ha többen vágunk neki a Naga Runnak, azonban a megpróbáltatások itt még messze nem értek véget. A király után ugyanis nem egy, hanem rögtön két bivalyerős ellenfél fogad minket a hatodik teremben, méghozzá Wildar tábornok és Eormenor parancsnok képében, akik külön-külön is halálos ellenfelek, de együtt garantáltan mindenkit próbára tesznek majd. A legveszélyesebb ellenféllel márpedig még nem is találkoztunk, hiszen nem csak az adott pálya, hanem az egész Magic to Master legnagyobb hatalmú szörnyetege fogad minket ezek után a hetedik és egyben utolsó teremben, méghozzá a Naga királynő képében. Sajnálatos, hogy bár egy ilyen kaliberű ellenfélt óriásinak, de valamilyen téren megkülönböztetettnek vártunk, azonban összességében sem méreteivel, sem küllemével nem kelt túl félelmetes hatást, noha brutális ereje azért garantáltan megizzasztja majd a játékosokat.

Habár az alkotás még ezek után is lehetőséget biztosít a további fejlődésre – hiszen a közösség nagyon sok pályán rendkívül aktív, és ott van a Battleground mód is, a Naga királynő legyűrését mégis egyfajta finálénak tekinthetjük még úgy is, hogy semmilyen végfőcím sem jelzi, hogy bárminek is vége szakadt volna. Ugyan az egész cikkben vissza-visszautaltunk a korábbi pályákra és helyszínekre, így a végén néhány gondolat erejéig össze is foglalnánk, hogy mit gondolunk a Magic to Masterről teljes egészében. 

Több mint 180 szint után kijelenthető, hogy aki belevág a játékba, és a kezdeti hiányosságokon felül tud emelkedni, az garantáltan egy életre szóló élményt szerez majd magának. Tény, hogy sok-sok tartalom még hiányzik, de a fejlesztők az elmúlt hónapokban többször is bizonyították, hogy folyamatosan dolgoznak azon, hogy betömködjék az egyes lyukakat. Természetesen unatkozni addig sem kell, a játék egy pillanatig sem kelti félkész alkotás hatását, elég csak az Elveszett birodalom pályára, vagy a Farkassámán erdejére gondolni, ezek a helyszínek ugyanis nem csak nagyon emlékezetesek, hanem a küldetések, a változatosság és az ellenfelek tekintetében is felveszik a versenyt még egyes külföldi produktumokkal is. A végeredmény talán nem a legszebb a kínálatban, de magyarok készítették – nem csak magyaroknak –, amit feltétlenül értékelnünk kell. Noha személy szerint hiányoltam, hogy éppen a magyar mitológiából szinte semmi sem került be a játékba – még csak érintőlegesen sem –, de a Magic to Master ennek ellenére is egy varázslatos utazás volt számomra, amit meleg szívvel ajánlok mindazoknak, akik szeretnének alaposabban is elmerülni egy kimagaslóan jó közösséggel ellátott, folyamatosan fejlődő és bővülő, nem mellékesen magyar nyelvű MMO-ban.

Oszd meg velünk és olvasóinkkal a saját véleményedet egy hozzászólásban!

hozzászólás