Oldal kiválasztása

Killzone: Mercenary – Játékteszt

Killzone: Mercenary – Játékteszt
7 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).

A júliusi tesztkör után bizakodva vártuk a Killzone: Mercenary megjelenését. Lássuk, végül hogyan is muzsikált a játék!

A Killzone: Mercenary-nak nincs könnyű dolga, hiszen jól bejáratott franchise mellékágaként törvényszerűen magasak az elvárások, ráadásul több sikertelen próbálkozás után, sokan pont a Guerilla Cambridge shooterétől várják majd a PlayStation Vitás nagy áttörést. A tavaly bemutatott hordozható konzolon végre megjelent második analóg karról ugyanis sokan azt hitték, a belső nézetű lövöldéknek is teret ad majd. Nem így történt, az eddig megjelent próbálkozások rendre alulmúlták a várakozásokat, így a Killzone: Mercenary-nak igen komoly teherrel a vállán kellett bizonyítani, felesleges temetni a PS Vitát. Nyugodtan kijelenthetjük, a Guerilla Cambridge végül helyt állt, s bár nem volt túl magasan a léc, a Killzone: Mercenary toronymagasan átugorta azt.

A Killzone 3 motorját használó hordozható shooterben egy korábbi UCA zsoldost, Arran Dannert alakítjuk, aki a megfelelő fizettség ellenében bárki kérésére elvégzi a piszkos munkát, így nem kevés történetbeli csavar után egyaránt teljesít majd feladatokat az ISA és a Helghast számára is. A történet az első Killzone után veszi fel a fonalat, a cselekmény a vektai nagykövet és annak családja, illetve egy, a két szembenálló frakció háborúját veszélyeztető vírus körül forog. A sztori kilenc küldetésen keresztül bontakozik ki, a végrehajtandó feladatok azonban többnyire kimerülnek annyiban, hogy védjünk meg egy adott területet vagy menjünk ide, lőjjünk szét mindenkit és robbantsunk fel mindent.

Az akciók azonban egyetlen percre se lesznek majd unalmasak. Egyrészt azért, mert mind a Helghast, mind az ISA oldalán sokféle ellenféllel nézünk majd szembe, másrészt azért, mert az árkádosított céllövölde során szerzett kreditekből rengeteg különböző új fegyvert, páncélt és kiegészítőt vásárolhatunk, amelyeket játéksítlusunknak megfelelően állíthatunk össze. A Killzone: Mercenary-ben ugyanis többféle játékstílus is kifizetődő lehet. A pályák felépítése lehetővé teszi, hogy a sok fedezéket kihasználva, állandó tűzharcok közepette haladjunk előre, ha viszont lopakodni szeretnénk, annak se állít akadályt a játék, a többféle alternatív útvonalnak köszönhetően. A játék pedig harci stílusunk szerint (is) jutalmaz minket, legyen szó egy közelharci látványos kivégzésről, egy jól irányzott fejlövésről, esetleg terminálok hekkeléséről, mindenért kreditet kapunk.

Többek között ezekből a kreditekből vásárolhatjuk meg az úgynevezett VAN-Guard eszközöket, amelyek alapvetően újabb taktikai mélységet adnak a Killzone: Mercenary-nak. A repertoárban találunk távirányítható drónt, légicsapásokat, felderítőket, álcaruhát, vagy különböző rakétákat. A különleges cuccok érdekessége, hogy használatuk korlátozott, így ha elhasználjuk őket, akkor várni kell, hogy újratöltődjenek, ez viszont eléggé időigényes folyamat.

És ha ez nem lenne elegendő, tapasztalati pontokat és úgynevezett Valour-kártyákat is gyűjthetünk, amelyek lényegében a küldetések végi teljesítményünk értékelésekor jutnak főszerephez, hiszen ezek határozzák meg, hogy lépdelünk előre, fokozatról fokozatra.

A Killzone: Mercenary a szórakoztató lövöldözést azonban egyértelműen az irányításának köszönheti. A két analóg karral történő harc áramvonalas, precíz és reszponzív, ráadásul a készítők az érintőképernyőt és a hátoldali tapipadot is elegánsan vetik be. Előbbivel a közelharci kivégzéseket, utóbbival pedig a zoomolást csalhatjuk elő. És ha ez nem lenne elég, akkor a játék a PS Vita kínálatának eddigi legszebb címe. A Killzone 3 módosított motorja kiválóan muzsikál, a szemnek mindvégig kellemes látvány fogad minket, legyen szó futurisztikus látképről vagy éppen metálszíneket használó laborról vagy ellenséges katonai bázisról.

Ami miatt mégis keserű lehet a szájízünk, az a nagyon rövid kampány. Az eredetileg ígért egy órás küldetéseknek nyoma sincs, közepes nehézségi szint mellett is nagyjából négy óra alatt teljesíthető a fő sodor. Persze, ha szeretnénk minden Valour-kártyát megszerezni, s a lehető legtöbb pénzt összegyűjteni, újra és újra neki vághatunk a pontvadászatnak, de a sablonos küldetések miatt ezek se képesek hosszantartó szórakozást nyújtani. És ezen a multiplayer mód se képes változtatni, a három sablonos játékmód (Team Deatmatch, Deathmatch, Warzone), s a netkód hiányosságai hamar kedvünket szegik.

A Killzone: Mercenary azonban még így is a PS Vita eddigi legjobb és legszórakoztatóbb shootere, így ha igazán vágysz egy jó lövöldére, semmiképpen se hagyd ki.

Értékelés: 7/10

Translate »