Philip K. Dick korunk egyik legnagyobb sci-fi írója volt, s ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy Hollywood is számtalan regényét vagy novelláját vitte vászonra. Van, amelyik újrázni is tudott, a napokban ugyanis mozikba került Az emlékmás remake!

Sokszor ostorozzuk Hollywoodot, hogy unalomig járatott, klisékből felhúzott filmekkel szúrja ki a szemünket az év jelentős részében, de ha a szufla az ilyen jellegű alkotásokból is kifullad, akkor nincs más hátra, mint a régen menő dolgokat újrafeltámasztani. A manapság egyre népszerűbb remake-ek hullámát lovagolja meg a The Expendables veterán akcióhősökből álló csapata (igaz, kicsit másként), de ugyanezt  teszi Len Wiseman is, aki a Die Hard negyedik részét leszámítva sok maradandót eddig nem tett le az asztalra. Valamiért két Underworld epizód között azért sikeresen besűrítette programjába a huszonkét éves klasszikus Arnold Schwarzenegger mozi, Az emlékmás feldolgozását. Ugyan Philip K. Dick remekbe szabott Emlékárusítás kicsinyben és nagyban novellája nem egy könnyű alapanyag (mondjuk melyik írása könnyen fogyasztható? – a szerk.), de a Paul Verhoeven-féle alkotás rámutatott, hogyan lehet úgy izgalmas akciófilmet rendezni, hogy közben ne vesszen el a regényíró írásának mondandója és hangulata.

 

Wiseman ezzel szemben úgy gondolta, nem kívánja szolga mód másolni elődje produkcióját, így sajátos stíluselemeivel felturbózott, minden tekintetben modernizált, de teljesen üres és semmitmondó filmet alkotott Az emlékmásból. Ugyan végítéletet kimodani nem célszerű egy kritika elején, de jobb minél gyorsabban leszögezni: Az emlékmás remake nem jó film. S nem azért, mert teljesen átlagos, klasszikus sci-fi filmekből összelopott elemekkel dolgozó sci-fi-akció, hanem azért, mert teljesen elvesztette azt az esszenciáját, hangulatát, s nem utolsó sorban mondandóját, amit a huszonkét évvel ezelőtti klasszikus anno közvetített.

 

Mert ugyan hiába van nekünk egy tehetséges Colin Farrellünk, ha Douglas Quaid szerepében nem tesz mást, mint a körülötte zajló eseményekből semmit se értve, olykor teljesen céltalanul menekülve próbál meg felülkerekedni váratlanul kialakult helyzetén. Aztán hiába van nekünk egy irtó dögös Kate Beckinsale-ünk, fel se érhet Sharon Stone Lorijához, s végül hiába van nekünk egy még dögösebb Jessica Bielünk, ha az ő szerepe is pont annyira súlytalan, mint a film teljes játékideje. Cserébe viszont nincs Mars, s csak elvétve kapunk olyan kikacsintásokat, amelyek ha nyomokban is, de emlékeztetni fognak minket az eredetire. Mindez azt eredményezi, hogy Az emlékmás nem hogy nem tekinthető remake-nek, de még jó akciófilmnek se, így pedig a stúdió részéről az egész csak arról szól, hogy a név hallatán nosztaligára vágyó mozizókat csaljon a termekbe. Kár, hogy ez most nem jött össze!

 

Értékelés: 5/10

Oszd meg velünk és olvasóinkkal a saját véleményedet egy hozzászólásban!

hozzászólás