Oldal kiválasztása

A visszatérő – Filmkritika

A visszatérő – Filmkritika
5 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).

3 Golden Globe díj, 12 Oscar jelölés, kritikai siker. A visszatérő már most számos elvárásnak megfelelt. De tényleg olyan jó?

Tényleg olyan jó. Sajnálom, megpróbáltam a végére hagyni az értékelést, de nem sikerült. A Birdmanért Oscar-díjjal kitűntetett Alejandro González Iñárritu filmje már bemutatása előtt legendássá vált elképesztő körülmények között lezajlott forgatása miatt. A stáb majd egy évig eredeti helyszíneken dacolva az időjárás viszontagságaival készítette a filmet. Ez így elsőre nem tűnik nagy szónak, de ha egyszer végignézzük a filmet rögtön előjön megrökönyödött együttérzésünk a színészek iránt. Biztos vagyok benne, hogy a stáb és a színészek mindent megkaptak, hogy kényelmesebbé tegyék számukra a körülményeket, de ettől függetlenül is emberpróbáló feladatról beszélhetünk.

A visszatérő megtörtént események alapján készült. A történet egy férfi küzdelméről szól a kegyetlen természet ellen, szól az élni akarásról és a teljes esélytelenséggel is harcolni képes emberi szellemről. A történet szerint Hugh Glass (Leonardo DiCaprio) és félvér indián fia prémvadászaton vesz részt felderítőként, amikor indiánok támadnak a csapatra és így menekülni kényszerülnek. Alig néhány fő éli túl a támadást, akik Hugh tanácsára a hegyeken próbálnak keresztülvágni az értékes prémeket hátrahagyva, annak érdekében, hogy elkerüljék a vérszomjas indiánokat. A csapatban van John Fitzgerald (Tom Hardy), aki végig ellenzi, hogy több hetes kerülőt tegyenek és akivel Glass és fia állandó ellentmondásban áll. Mikor Glass-t egy medve gyakorlatilag darabokra tépi egy felderítés alkalmával a csapat kénytelen lesz hátrahagyni, de parancsra három embernek vele kell maradni, míg békességben meghal és illő temetést kell neki rendeznie, természetesen pénzért. Így történik, hogy John Fitzgerald, Glass fia és egy harmadik társuk ott marad a végső órákban, ám John türelmetlenségében megöli Glass fiát és sorsára hagyja a megsebzett férfit. Ám itt kezdődik csak az igazi történet, mert Glass bosszúra szomjazik.

A két és fél órás játékidő nem szól másról, mint Glass élni akarásáról, a borzalmakról amin keresztülmegy, hogy visszataláljon a társaihoz, és megbosszulja egyetlen fia halálát. A film nagy erénye, hogy akkor is izgalmas, amikor semmi nem történik. A tájak gyönyörű, természetes fénynél történt rögzítése egyszerűen szemet gyönyörködtető, az ember képes lenne hosszú percekig csak bámészkodni. Mindez az operatőri székben ülő, kétszeres Oscar-díjas Emmanuel „Chivo” Lubezki munkáját dícséri, aki a Birdman és a Gravitáció után ismét bizonyítja, hogy igazán ért szakmájához.

A színészi játékokra sem lehet panasz. Tom Hardy élete egyik legjobb alakítását nyújtja John Fitzgerald szerepében, Leonardo DiCaprio pedig jobban megérdemli idén az Oscar díjat, mint valaha. Többször a mozi székének karfáját szorítottam, miközben DiCaprio játékát figyeltem. Jó értelemben.

Összefoglalva, röviden, tömören: ezt a filmet mindenkinek látnia kell, aki kicsit és érdeklődik az emberi dráma, a western, vagy a filmművészet iránt. Megérdemelten járt a három Golden Globe és remélhetőleg további díjeső vár a filmre az Oscar gálán is.

Értékelés: 10/10

Translate »