Oldal kiválasztása

Resident Evil: Degeneration – Filmkritika

Resident Evil: Degeneration – Filmkritika
12 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).

A Capcom és a Sony Pictures egy animációs filmben valósította meg azt, ami a hollywoodi mesterembereknek három élőszereplős filmmel sem sikerült: Készítettek egy igazán jó filmadaptációt a Resident Evilből.

 A Capcom a Sony Pictures Entertainmenttel karöltve befejezte a Resident Evil: Degeneration című, egész estés CG moziját, amit még tavaly jelentettek be. Ami nekünk, játékosoknak, már csak azért is hatalmas öröm, mert végre készült egy olyan film, aminek a címen kívül egyéb köze is van az eredeti játékokhoz.

 
A történet szerint hét évvel járunk a Racoon City incidens után (tehát a harmadik és negyedik játék történései közt vagyunk). Az előzményekről korábbi TV híradókból származó jelenetek formájában értesülünk, ahogyan Romero legendás zombifilmjeiben. És ahogyan ott is, jelen esetben is tökéletesen működik a módszer, nem rabolnak feleslegesen sok időt az előzményekkel, de azok számára is világos a helyzet, akik életéből a játékok kimaradtak.
 
Egyik főszereplőnk, Clair Redfield – a racooni események egyik túlélője –, jelenleg a Terra-Save nevű szervezet egyik vezetője, akik mindent megtesznek, hogy a jövőben ne fordulhasson elő a hét évvel korábbi tragédiához hasonló eset. Ez a szervezet most gőzerővel tüntet egy bizonyos WilPharma nevű vállalat ellen, akik a T-vírussal kísérleteznek, ahogyan anno az Umbrella is tette. Ennek a cégnek a főrészvényese, Ron Davis szenátor éppenséggel a Harvardville reptéren van, s mit ad isten Clair is itt találkozik régi ismerőseivel. A bonyodalmak ott kezdődnek, amikor a repülőteret ellepik a zombik. Mint később kiderül, ez egy tervezett terrortámadás eredménye – amire a film magyar címe is utal –, de túl sok poént nem akarok lelőni a történetből, mert ez végre egy olyan film, ami a történetre is épített. Elég annyi, hogy ekkor jelenik meg a színen a második főhős, aki a rajongók számára szintén ismerős arc, név szerint Leon S. Kennedy, aki szintén jelen volt Racoon Cityben, jelenleg pedig az amerikai kormány egyik legjobb embere, így őt küldik, hogy rendezze a reptéri helyzetet és kimentse a szenátort. Ettől a ponttól kezdve csak tovább bonyolódnak az események, de ha ezeket részletezném, azzal sikerülne félig agyoncsapni a filmet, legyen elég annyi, hogy a játékokhoz hasonlóan itt is van pár csavar a sztoriban, s mindezt a szinte szakadatlan akció közepette tálalják, szóval nem fogtok unatkozni.
 
A kivitelezés terén nem sok panasz lehet a filmre. Végig a készítőktől megszokott színvonalú animációt láthatjuk. Ez alól csak a bevezető videók képeznek némi kivételt, ahol az volt az érzésem, hogy valami játék motorjával készült, rendelt videót nézek, de ez sem volt kifejezetten zavaró. Grafikai téren csak olyan kukacoskodásnak ható dolgokat lehet felhozni a film ellen, mint hogy a karakterek mozgása helyenként messze állt az élethűtől, illetve, hogy Leon haja konkrétan nem ismeri a fizika alapvető törvényeit, de ezek nem vesznek el semmit az élvezeti értékből, mellesleg a japán animációs dolgoknál bevett zsánernek számító elemekről van szó, így ezeket kritizálni is fölösleges.   
 
Ami hatalmas nagy jó pont a Degeneration számláján, főleg a hollywoodi trilógia fényében, hogy itt látunk vért. Ráadásul nem is keveset. Igaz, itt sem mutatnak nagy mészárlásokat egyenesben, de a kameraállások váltogatása és az egyéb hangulati dolgok, illetve a vér látványa megteremtik azt az atmoszférát, ami egyszerűen hiányzott az élőszereplős filmekből. Szintén a játékos hangulatot erősíti az elsőrangú szinkron, amiben a játékokból ismert hangok köszönnek vissza. A szinkron kapcsán tudom felhozni az egyetlen komolyabb problémámat, mégpedig hogy a szereplők mimikája egy-két jelenetben nem teljesen tükrözi azt a lelki állapotot, amit a szinkron sugall.  És ha már a hangokról beszélünk, érdemes megemlíteni a film zenei aláfestését, amit szerintem fantasztikusan oldottak meg. A felcsendülő dallamok egész idő alatt tökéletesen illeszkednek a képi világhoz és az eseményekhez, olyannyira, hogy néha teljesen egybeforr minden és a néző észre sem veszi, hogy az adott jelenet alatt szól a zene, egyszerűen csak a magávalragadó hangulatot érzi.
 
Összességében egy nagyon jó animációs filmet készítettek a Capcom és a Sony emberei, amivel sikerült betölteniük azt az űrt, amit az eddig megjelent filmek hagytak a rajongókban. Most végre kaptunk egy filmet, ami nem csak a nevében kacsolódik a Resident Evil szériához, ráadásul még a története is jó, a kivitelezése pedig kitűnő. A játékok rajongóinak egyenesen kötelező darab, de nagy valószínűséggel a laikusok is jól fognak vele szórakozni.   
 
8.5/10
Translate »