Megérkezett a Total War: Shogun 2 első komolyabb kiegészítője, amely egy új fejezetet kíván bemutatni a feudális Japán történelméből.

A The Creative Assembly stúdiója által megálmodott Total War-sorozat egyértelműen korunk egyik legjobb és legkiemelkedőbb stratégiájává vált az évek során. A körökre osztott és valós idejű elemeket is magában hordozó franchise legutóbbi része, avagy a tematikát tekintve a gyökerekig visszanyúló Total War: Shogun 2 pedig az elmúlt esztendők egyik legkiemelkedőbb stratégiája is lett egyben. Mivel ez a cím komoly felelősséggel párosul, ezért a készítők nem akarják elkapkodni a folytatást, éppen emiatt a szokásos évenkénti újabb epizód helyett az idén egy kiegészítővel örvendeztették meg rajongóikat. A Fall of the Samurai címet kapott bővítmény azonban – akárcsak maga a játék is – szembeszáll a manapság uralkodó trendekkel és nem egy DLC csomag tartalmával, hanem egy teljes játéknyi újdonsággal kívánja ellátni a Shogun 2 szerelmeseit.

 

A Fall of the Samurai telepítését követően így egy vadonatúj kampány keretein belül nyerhetünk bepillantást a középkori Japán történelmébe, amely az alapjáték és a később megjelent kisebb letölthető tartalmak által bemutatott történések mellett is felvonultatott érdekes momentumokat. A japánok ugyanis köztudottan mindig is más értékrendeket vallottak, mint a nyugati társadalmak, a hazaszeretet és hazájuk védelme még a belső viszályok ellenére is fontos volt számukra, így történhetett meg, hogy az 1800-as évek közepére egy olyan súlyos gazdasági és politikai válság ütötte fel a fejét a keleti szigetország határain belül, hogy az egy újabb háborúval fenyegetett. A kisebb, akkor még létezett klánok többsége természetesen ezen felül sem talált nyugodalmat, a jelentéktelen összezördülések tehát mindennaposak voltak, de a színen felütötte a fejét egy másik, egy lényegesen komolyabb probléma is, amely inkább politikailag osztotta meg – személyes ellentéteiken felül – a klikkeket. Ez a probléma nem volt más, mint a nyugat térhódítása, az 1800-as években ugyanis megjelentek Japán határain a nyugati érdekeltségek is, akiket az ország egyik fele szeretett volna beengedni, a másik fele azonban az 1600-as években hozott Sakoku törvény értelmében határozottan nem. Ez az újabb krízis vezetett oda, hogy az országban ismét elszabadultak az indulatok, a Fall of the Samurai kiegészítő keretein belül pedig ennek előzményeit, valamint a történelemkönyvekbe a Boshin háború néven bevonult alig néhány hónapos, de annál mozgalmasabb konfliktust élhetjük át.

 

A csetepatéba három-három különféle nehézségi szintet, de leginkább politikai álláspontot képviselő klán oldalán csatlakozhatunk. Ezek között megtalálhatjuk az Aizu, a Nagaoka és a Jozai családokat, akik a régi rend hívei és szeretnék, ha ez a jövőben is így maradna. Velük szemben a Choshu, a Satsuma és a Tosa klánok helyezkednek el, akik viszont már lepaktáltak a nyugati nagyhatalmakkal és szeretnék megdönteni a régi rend híveit. Hogy melyik oldal véleményét fogjuk képviselni a kampányban, az természetesen egyáltalán nem mindegy, hiszen gondolkodásmódtól függetlenül mindkét hadsereg esetében megjelentek az új technológiák és az új egységek, a francia, a brit és az amerikai hatást tehát már erőteljesen érezni fogjuk a küldetések során. Ez a politikai kettősség egyébiránt a Fall of the Samurai minden egyes mozzanatán érezhető lesz, így jól meg kell majd gondolnunk például, hogy melyik tartományt akarjuk elfoglalni, mikor és milyen intézkedéseket kívánunk hozni. Amennyiben például a régi rendszer híveként indítottuk el a kampányt és egy olyan régiót akarunk irányításunk alá hajtani, ahol az idegenek pártját fogják, ott biztosan lényegesen több konfliktusra, erőszakosabb fellépésre, forradalmakra és zendülésekre kell számítanunk, mint azokon a területeken, ahol a mi nézeteinkkel megegyező gondolkodásmódú a lakosság.

 

Összességében és nagy általánosságban egyébiránt maga a játékmenet nem változott egy fikarcnyit sem a Total War: Shogun 2-höz képest. Továbbra is hangsúlyos szerepet kap a körökre osztott és a valós idejű játékmenet kettőssége, előbbi a diplomácia és a menedzsment, utóbbi az összecsapások szolgálatában. Mindkét rész esetében a mechanizmus megmaradt a régiben, ugyanakkor újabb opciók már elérhetővé váltak, amelyek többsége alapjaiban képes megváltoztatni a játék által közvetített élményt. Tapasztalataim szerint a birodalommenedzsment esetében túl sok friss tartalommal nem fogunk találkozni, habár például az új egységek közül a nyugatról importált kémek alaposan felforgathatják a csaták kimenetelét, illetve kiemelkedően jó ötletnek tartottam, hogy a gőzhajók megjelenése mellett – elképesztő látványt nyújtanak – megjelentek az úszó egységekre szerelt nagyobb hatótávolságú ágyúk, amelyek segítségével könnyedén megtámadhatjuk a parthoz közel állomásozó seregeket vagy városokat. A leghasznosabb újdonság azonban mégis a vasút volt, amelyet sajnos csak a kampány előrehaladásával, magas ipari képzettséget követően tudunk kiépíteni, de érdemes lesz rá pénzt és időt áldozni, mert rendkívül felgyorsíthatjuk vele seregünket és utánpótlásainkat. Nem árt azonban vigyáznunk és kémekkel védenünk a vasúthálózatunkat, azt ugyanis az ellenség bármikor szabotálhatja, így drága fejlesztésünk bármikor dugába dőlhet.

 

A legtöbb újdonság azonban véleményem szerint a valós időben zajló összecsapások esetében érhető tetten. Már az nagy örömmel töltött el, amikor láttam, hogy a harcterek lényegesen nagyobbak lettek, mint az alapjátékban voltak, ez pedig egyértelműen az újabb egységek megjelenésének köszönhető. A két szemben álló fél ugyanis képviseljen bármilyen nézetet, a háború megnyerésének érdekében segítségül hívták a nyugat nagy találmányait, így az egyik oldal a franciák által a krími háborúban letesztelt lőporos fegyvereket veti be, a másik fél pedig a britek puskáit és ágyúit fordítja a támadó seregek ellen. Ennek köszönhetően az olyan tradicionális japán fegyverek, mint a katana vagy a naginata részben értelmüket vesztik. Nyilván a Fall of the Samurai ütközeteiben is szükség lesz közelharcra, de sokkal nagyobb élményt nyújt egy Minié muskétákkal rendelkező egység, netán egy Howitzer gépágyúkkal felszerelt sereg – nagyon jó a hozzájuk rendelt közeli hátsónézet –, mint a korábbi íjászok, akik így szinte teljes egészében értelmüket vesztették a csatamezőkön. A közel negyvenféle új alakulat szinte teljes egészében különbözni fog majd az alapjátékban megismert csapatoktól, így bőven tud újdonsággal szolgálni a bővítmény, pláne, hogy a legtöbb katona nem lesz elérhető azonnal, csak a jól ismert technológiai fejlesztéseket követően. Érdekesség, hogy a hagyományos japán seregek mellett olyan különleges alakulatokat is háborúzni hívhatunk majd, mint például az amerikai haditengerészet gyalogsága, akik igencsak ütőképesnek bizonyultak a harcmezőn. Érdekesség, hogy a háborúk – amennyiben mi magunk vezényeljük le az ütközetet és nem automatizáljuk azt –, sokkal hosszabb időt vesznek igénybe, mint az alapjátékban, így esetenként akár két hetet is elvehet a kampány idejéből, ami az évszakok miatti taktika esetében fontos tényező lehet, hiszen azt már korábban megtapasztalhattuk, hogy a téli háború nem tesz jót a hadsereg számára.

 

A The Fall of the Samurai számtalan újdonsága között kiemelkedik továbbá a többjátékos mód is, amely nem véletlenül kapta meg a 2.0-ás sorszámot a készítőktől, hiszen egy vadonatúj hódító térkép mellett 19. századi képességfát, valamint többtucatnyi új tárgyat és avatarokat is tartalmaz, így az egyjátékos mód kivesézése után ide is érdemes lesz bekukkantanunk, ha újdonságra vágyunk. A játék többi része, így a küllem és a hanghatások egyébiránt alapjaiban megmaradtak a régiben, habár az új fegyverek és egységek miatt számtalan új hangeffektet fedezhetünk fel a csaták alatt. A küllemmel kapcsolatban egy aprócska észrevétel, hogy az illetékeseknek mintha sikerült volna jobban optimalizálniuk a háttérben meghúzódó és még mindig csodálatos megvalósításra képes grafikus motort, ugyanis némileg csökkentek a töltési idők – habár még így is hosszúak – és a nagyobb csaták esetében sem szaggat a játék, ami egy efféle stratégia esetében hatalmas előnyt jelent.

 

A Fall of the Samurai ugyan csak egy önállóan futtatható kiegészítő, de mint olyan, bőven felér egy teljes játékkal is, hiszen már a Total War: Shogun 2-höz képest is rengeteg újdonsággal rendelkezik, önmagában pedig képes akár 20 órára is a képernyő elé szegezni minket, ami egy egyszerű bővítménytől derék teljesítmény. Aki már az alapjátékkal beleszeretett a feudális Japán történelmébe – ami ezúttal is az eredeti cselekményekhez való hűség mellett került felépítésére – és szeretné továbbélni a keleti szigetország történéseit, mellette pedig megtapasztalni számtalan újdonságot, az mindenképpen ruházzon be a Fall of the Samurai-ba, hiszen mind tartalmát, mind játékmenetét tekintve ugyanolyan utánozhatatlan élményt képes nyújtani, mint annak idején a Total War: Shogun 2.

 

Értékelés: 9,5/10

Oszd meg velünk és olvasóinkkal a saját véleményedet egy hozzászólásban!

hozzászólás