Oldal kiválasztása

Derült égből fasírt – Filmkritika

Derült égből fasírt – Filmkritika
11 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).

Ritka, hogy egy majdnem két hete mozikban játszott filmről írunk, de ezúttal nyugodtan kivételt tehetünk, a Derült égből fasírttal a Sony Pictures Animation ugyanis bebizonyította, nemcsak a Disney és Dreamworks képes CGI rajzfilmet készíteni.

Az idei esztendőben is számos animációs filmről véstünk már kritikát, az évet pedig minden bizonnyal a hamarosan a hazai mozikba is ellátogató új Pixar alkotás, az UP zárja majd, viszont a napokban volt szerencsém megtekinteni a Sony Pictures Animation új filmjét, a Derült égből fasírtot, amivel a korábban a Vigyázz, kész, szörf!-öt és a Nagyon vadont is készítő stúdió bebizonyította, nemcsak a Disney és a Dreamworks képes remekbe szabott egész estés animációs filmet készíteni. A Derült égből fasírt ráadásul teljesen 3D-ben tekinthető meg itthon, a térhatás pedig egy olyan abszurd ötlet ihlette film esetében, mint jelen cikkünk alanya csakis pozitív irányba tolja a mérleg nyelvét, hiszen az égből potyogó finomabbnál finomabb élelmiszerek látványa már önmagában ínycsiklandozó.

 

Az élet feleannyit sem ér néhány jó falat nélkül. Flint gyerekkora óta feltalálónak készül és kalandra éhezik. És mert a kis szigeten, ahol felcseperedik, többnyire unalmas halacskákból áll a menü, elhatározza, hogy olyan gépet készít, amely az esőt is ínycsiklandozó fogásokká változtatja. Az első próba a hamburgerzápor és makarónizivatar még jól sikerül, de a találmány sajnos nem tökéletes, és igen nehéz irányítani: a környéket hamarosan elönti a puding-áradás, a forgalmat ketchup-tornádó nehezíti, és a környéken népbetegséggé válik a gyomorrontás. Flint Lockwood találmánya pedig pillanatok alatt a helyi polgármester érdeklődését is felkelti, aki végre kiugrási lehetőséget talál, hiszen a nem mindennapi ketyerével végre igazi reklámot és sok-sok pénzt csinálhat imádott városának, és persze magának.

 

A film alapötlete nem egyedi, a Sony Pictures Animation ugyanis egy 1978-ban megjelent könyvet vett alapul, ami egy teljesen abszurd történetet próbál elmesélni, a készítők mégis olyan aktualitásokkal és vicces karakterekkel töltötték meg a Derült égből fasírtot, ami már önmagában elegendő egy remek szórakozáshoz. A film közel 100 perce tele van jobbnál jobb poénokkal, melyek nem feltétlenül a helyzetkomikumra építenek, hanem a korunkat érintő aktualitásokkal, problémák kifigurázásával operál a mozi. Éppen ezért a film nemcsak kizárólag a kicsiknek szól, bár ez lassan már alapkövetelmény egy animációs film esetében, hiszen a gyerkőcöt elcipelő szülő is hadd szórakozzon jól, ha már beült a filmre. Természetesen a szokásos moralizálgatások sem maradnak el, de a hangsúly ezúttal nem a végső tanulság leszűrésén van, hanem a poénok garmadáján.

 

Ehhez párosul a térhatású megvalósítás, mely rengeteget dob az élményen, és bár továbbra sem vagyok híve a szemüvegben mozizásnak, be kell ismernem, 3D nélkül közel sem lett volna olyan komoly a vizuális élmény., mint ami végül az egészből kikeredett. Fantasztikus, amikor egy óriási hamburger pottyan le az égből, és az egész olyan, mintha pont előtted landolna a finomság. A Sony Pictures Animation egy percig sem próbál meg forradalmat kirobbantani, a karakterek kidolgozottsága kicsit idejét múlt, viszont a harsány színek alkalmazása egy percig sem idegesítő, és abszolút nem estek túlzásba a készítők.

 

A Derült égből fasírt kitűnő példája annak, hogyan lehet egy érdekes, teljesen abszurd sztoriból valami egészen vicceset és egyedit alkotni, mindezt mindenféle csili-vili körítés nélkül. A Pixar jövő héten mozikba kerülő Fel című animációs filmje előtt kitűnő választás lehet a Sony Pictures Animation alkotása, amiben állatok helyett végre emberi figurák játsszák a szerepeket, amiért csakis plusz pont jár.

 

Értékelés: 9/10

Translate »