Manapság egyre nagyobb teret nyernek a rouge-like játékok és egyre több stúdió kezd hasonló projektbe. A Supergiant Games új üdvöskéje, a Hades is ebbe a körbe tartozik, azonban a stílus minden erősségét felvonultatva is képes egyedi fűszerezést biztonsítani az amúgy is igen ízletes recepthez. A Hadesban minden megvan, amit egy hasonló kaliberű játéktól elvárhat az ember. Egyrészt itt a kötelező jellegűen feszített tempóban történő harcrendszer, ami dinamikus és sokszor kaotikusnak ható összecsapásokkal kecsegtet, rengeteg fegyvert, képességet és ellenséget felvonultatva. A pályák természetesen procedúrálisan generálódnak, így minden nekifuáts alkalmával más és más környezetbe csöppenünk. Minden halálunkkal gazdagabbak leszünk, erősödünk és tanulunk korábbi hibáinkból. Ezek mellé még egy érdekes történet és ismerős, mégis új körítés párosul a görög alvilág és az istenek személyében, akik bőven elegendőek ahhoz, hogy már a jelenlegi állapotban is órákig ellegyünk a programmal.

Mint említettem és a cikk címében is szerepel a Hades még készülő fázisban van, azonban már most igényesebb és jobb szórakozást kínál, mint sok megjelent társa. Jelenleg a történet sincs kellően kidolgozva és befejezve, valamint számos terület is fejlesztés alatt áll. Ezeken túl sok olyan mechanikai elemre is utalás történik, ami még nincs kész, például a barátságért járó pontok, vagy az ambróziával való üzletelés. A végesség sokszor látszik a pályákon is: néhány óra után már könnyen felismerhető néhány séma és variáció, azonban a változatosság még mindig adott lesz, a játék pedig folyamatosan frissül, így időről-időre visszajárva könnyedén belefuthatunk valamilyen újdonságba is.

A történet főhőse Zagreus a halál istenének, Hadesnak a fia. Apját meghazudtolva azonban Zagreusnak elege van az alvilágból, nem szeretne lelkeket kínozni, valamint halottakkal bajlódni. Minden vágya, hogy a többi görög istennel élhessen az Olümposz tetején, s a játék kezdetén rögtön ki is jelenti, hogy elege van az egészből, ő akkor most elmegy. Persze Hadesnak ez egyáltalán nincs ínyére, s bár tettleg nem akadályozza fiát, azért minden egyes halálunkkor van valami hozzáfűznivalója az esethez, legyen az egy gunyoros megjegyzés vagy mélységes csalódottságának kifejezése. Az alvilágból ugyanis soha nem jutott még ki senki, se isten, se ember (jó, tudom, Herkules), s bizony nekünk se lesz egyszerű dolgunk a feladat teljesítésében.

Minden elhalálozás után Hades udvarába kerülünk vissza, s a történet is itt bonyolódik tovább. Számos szereplővel találkozhatunk itt, akik előrehaladásunk függvényében (legyen az szintlépés vagy előrehaladás) mindig megosztanak velünk valami apróságot. A sok kis történetből pedig egy mély világ tárulhat a szemünk elé, s bizony nem kevés ismerős arccal is összefuthatunk a túlvilág e bugyrában. Példának okáért mentorunk nem más, Achilles.

A harcrendszer lényegében egy tempós, felülnézetes hack`n`slash, ami négy képesség használatát foglalja magába. Mindig három támadással és valamilyen formájú kitéréssel operálhatunk. Létezik egy sima ütés az aktuális fegyverrel amihez tartozik egy speciális támadás is. Ezeken felül egy „cast shot” nevezetű elsőprő erő alkotja még arzenálunkat. A fegyvertárunkat eredetileg egy kard alkotja, de próbálkozásaink alkalmával egyéb eszközöket is összeszedhetünk, amiket az elhalálozásunk után, a „királyi udvarban” cserélhetünk ki. A Hades különlegessége azonban, hogy minden egyes halál után Zag egy új verzióját hozhatjuk létre, így akár teljesen új játékstílussal gazdagítva az amúgy is érdekes játékmenetet. Ráadásul a különböző képességek kombinálásával és a környezet megfelelő kihasználásával elképesztő pusztítást leszünk képesek véghez vinni. A különböző build-ek pedig tökéletesek, hogy a játék ne váljon repetitívvé.

Bár a harcok során megszerzett cuccainkat halálunkkor elveszítjük, az összegyűjtött helyi valuta (Darkness) megmarad, s azokból permanens fejlesztéseket vásárolhatunk Zag számára. Ezek azonban nem a szokványos támadás, élet, stb. bónuszokból tevődnek össze, hanem kézzelfogható, szituációtól is függő dolgok, mint például nagyobb sebzés, ha hátulról támadunk.

Összességében a Hades Early Access mivoltát figyelembe véve is kiemelkedő alkotás, ami potenciálisan egy szórakoztató és hangulatos játékká tudja kinőni magát. A program stabilan fut, kimagasló hibával egyáltalán nem találkoztam, unatkozni meg határozottan nem unatkoztam az alvilágban töltött kalandozásaim alatt.

Oszd meg velünk és olvasóinkkal a saját véleményedet egy hozzászólásban!

hozzászólás