2D Beat ’em up játék a feduális Japánban, egy jól kinéző grafikai stílussal. Lehet egy ilyen játék rossz? Ennek az eldöntését rátok bízom.

Az Onikira: Demon Killer közel 3 éves fejlesztésen ment keresztül, amiből egy elég nagy részt Korai hozzáférésben töltött. A végleges kiadást is kicsit odébb tolták, hogy a bugokat kijavítsák. De nézzük, ennyi idő mire volt elég.

Spoiler mentesen a történetről annyit tudnék elmondani, hogy egy szamurájt alakítva kell legyőznünk a démonokat, akik mindent elpusztítanak. Azt hiszem egy ilyen játékba nem is kell ennél mélyebb story.

A grafika nagyon stílusos, kézrajzra emlékeztető. A háttér és az előtér is egyaránt nagyon igényesen van kidolgozva. Még az olyan apró dolog is, mint az égő házak lángjai és füstje a távolban. Valamiért bossokon kívül egyik ellenségről sem mondhatjuk el ugyanezt. Igazából rá sem tudtam jönni néhány ellenfélre, hogy mit is akar ábrázolni, még ki nem nagyítottam a képet. Valamiért viszont egy fura effekt vagy nem is tudom pontosan megnevezni, hogy mi lehet az, amit látunk, de olyan, mintha egy alacsonyabb felbontású YouTube videót néznénk és kicsit elmosódott a kép. Nem tudom mi lehet ennek az oka, vagy miért kell ez bele, de ez az egész játék alatt nagyon zavart. A betöltő képernyőn viszont nagyon szép, animált kép fogad minket, amit kevés játékban látni!

És jöjjön a legfontosabb rész, a játékmenet. Az egészet úgy kell elépzelnünk, mintha a Devil May Cry-t összegyúrnánk a Shank-el. Sok féle fegyverünk van, és mellé elég sok combo, amiket ügyesen használva magasabb pontokat kaphatunk a végén az értékelésnél. Az ütések néha furán működnek (olyan embereket is megüt, akik közvetlenül a hátunk mögött vannak) de ettől eltekintve nagyon pörgős, és a comboinkat is jól ki tudjuk használni. Mindegyik fegyvernek megvan a maga sajátos játékstílusa, és némelyik fegyver jobban használható bizonyos ellenfelek ellen.

Ellenfeleink elég változatosak, bár sajnos nem kinézetre. Sokféle támadási formát kell kiismerünk, ha végig akarjuk játszani a játékot. Nagyon sokszor meg fogunk halni, ezt már most le kell szögezni. Az életünk töltődése szerintem nem megfelelő mértékű. A legyilkolt ellenfelek után kapunk valamennyi hp-t, de szinte észre sem lehet venni. Sokszor inkább a checkpoint után azonnal megölettem magam, és így teli életcsíkkal újraspawnolva több értelme volt továbbmenni. Elég kevés pálya van a játékban, de ezt ellensúlyozza az, hogy egy-egy pálya nagyon hosszú. Volt olyan rész, ahol simán eltöltöttem 45 percet is, mire a végére jutottam.

Minden pályán vannak rejtett helyek, amik nagyon nehezen megtalálhatóak. A készítők nagyon ügyesen megtalálták a módját annak, hogy úgy rejtsenek el dolgokat, hogy végig a szemed előtt vannak. Nagyon sokszor az is előfordul, hogy háttérnek álcáznak területeket, és a belsejét csak akkor rajzolja ki a dolgoknak, ha megtaláljuk a be vezető utat az épületbe.

A játék a Korai hozzáférésű állapota óta nagyon sokat változott (még az utóbbi két hétben is). A számtalan bug és glitch szinte teljes mértékben eltűnt. Mindenkinek tudom ajánlani a játékot, aki szereti a Hack 'n' Slash és Beat 'em up stílusokat. Vagy amennyiben olyanok vagytok, mint én, akkor már a feudális Japán téma azonnal eladja magát.

Értékelés: 7,5/10

Oszd meg velünk és olvasóinkkal a saját véleményedet egy hozzászólásban!

hozzászólás