Az első Tomb Raider megjelenésekor alig múltam el hat éves és az első rész így nekem nagyon sokáig ki is maradt. Mivel akkoriban nem volt elterjedt az internethasználat, a legtöbb játékos újságokból tájékozódhatott a különféle megjelenésekről. Hat évesen azonban a világomról is alig tudtam, hát még az olvasás milyen közel állt hozzám, így egy ideig ez a cím bőven el is került engem. Mivel hozzánk a Playstation 7-8 éves korom környékén látogatott el, ezért én mindenféle felvezetés nélkül a második Tomb Raider játékkal kezdtem és félve merem leírni, de nekem az első rész végigjátszása ki is maradt mind a mai napig. Ennek fényében számomra az örök klasszikus Tomb Raider a második rész lett, s egy levegővétellel tudnám darálni a különböző emlékezetes helyszíneket és pontokat, ahol órákig szívtam a fogam, mire túljutottam.

Pedig az első rész is kiváló játék volt a maga idejében. Magát a fejlesztést 1993-ban kezdte a Core Design nevű stúdió. Ma már szinte elképzelhetetlen, de mindössze hat ember dolgozott a játékon, köztük Toby Gard, akire Lara Croft megalkotásáért emlékezhet a nagyérdemű. Kevesen tudják, de Lara eredetileg pasinak indult, azonban Toby elképzelése szerint a játékosok választhattak volna egy női karaktert is, így készült el Lara korai változata. Később azonban rájöttek, hogy a két karakter dupla annyi munkát jelent, főleg a rendkívül idő és pénzigényes átvezetőknél is, így dobták az ötletet, és maradtak Lara karakterénél, mivel az jobban tetszett a srácoknak. Gard bevallása szerint a Virtua Fighter is szerepet játszott a döntésben, mivel tapasztalata szerint a játékban ugyan csak két női karakter volt számos férfi mellett, szinte minden játékban látta, hogy a játékosok valamelyike őket választja.

A fejlesztés sem véletlenül tartott három évig, az akkori hardware-n nagyon nehezen lehetett megcsinálni az általunk is ismert Tomb Raider játékokat. Hasonló játék még nem készült 1993-ban, így a fejlesztőknek fel volt adva a feladat, hogy olyan világot alkossanak, amivel a játékos karaktere szabadon interaktálhat. A játékot ráadásul nem is PlayStationre adták ki először, hanem a Sega Saturn gépre, bár a fejlesztők bevallása szerint párhuzamosan készült a program mind a két konzolra. Azonban a Sega exkluzivitást kapott, így a végleges verzióban felfedezett bugokat a PS1-es kiadás idejére simán ki tudták javítani a fejlesztők. ( Ne feledjük, akkoriban nem voltak javítások, ahogy lemezre került a játék, úgy maradt élete végéig.)

Az eredetileg Laura Cruz néven futó hölgyemény is kevésbé hasonlított a kezdetekben Indiana Jones-ra, illetve a mostani énjére. Az erős angol vonal is később jött be, az arisztokrata származásról nem is beszélve, s így erre az angolságra játszottak rá a név megváltoztatásával is. Toby Gard szerint eredetileg sokkal militaristább személyiséget terveztek a hősnőnek, de ezt is az angolság húzta keresztbe.

A karakter hangját Shelley Blond szolgáltatta. Bevallása szerint a fejlesztők arra kérték, hogy egy érzelemmentes, Lara Croftot keltsen életre, egy fajta női James Bondot. A hölgy szinkronszínészként a Black & White játékban is szerepelt, s számos filmben is láthattuk.

Az, hogy a második rész már egy évvel az első megjelenése után került kiadásra annak köszönhető, hogy számos koncepcionális elem már az első rész fejlesztésekor felmerült. Jeremy Heath-Smith, a Core Design társalapítója szerint a fejlesztés az első rész három éves periódusával szemben mindössze nyolc hosszú hónapot vett igénybe. Itt Toby Gard már nem vett részt a fejlesztésben, azonban a csapat nagy része megmaradt. A történet „Xian tőre” körül zajlott, amit a Kínai Császár használt seregei vezetésére. A tőr, a legendák szerint képes sárkánnyá változtatni tulajdonosát, amennyiben átszúrja vele saját szívét. Azonban a Tibeti szerzeteseknek sikerült legyőzniük az uralkodót és a tőrt a Kínai nagy falba rejtették. A történet is itt kezdődik, Lara a tőrt keresi, azonban a tőrhöz vezető ajtónál megtámadják a Velencei maffia emberei. Nincs más hátra, irány Velence, hogy összeszedjünk mindent, ami az ajtó kinyitásához kellhet. Utunk során megfordulunk Olaszországban, repülőgépen, egy luxushajón, sőt, még Tibetben is.

A játékmenet a mai akciókalandok alapjaként is tekinthető. Platformer és puzzle elemeket vegyít nem kevés lövöldözéssel. PS1-ről lévén szó, itt a célzás még automatikusan történik, az élettel nem bánnak bőkezűen, s csupán az ikonikus pisztolyokban van végtelen töltény. Ezen kívül itt bizony nem az óvodásoknak készült fejtörők dolgoznak, mai fejjel nekiülve a játéknak bizony képes voltam percekig bolyongani a pályákon, hogy megtaláljak egy-egy kapcsolót, vagy tovább jutáshoz szükséges tárgyat. Az első részhez képest rengeteget fejlődött a játék is, új fegyverekkel, mozdulatokkal, sőt járművekkel is bővült a repertoár, ráadásul itt lehetet először, bárhol, bármikor menteni.

Tisztán emlékszem, hogy rögtön a második pályán majd egy óráig szenvedtem kiskoromban, egyrészt a temérdek kapcsoló megtalálásával, de ami ennél is nehezebb volt, a legutolsó kihívással. Ugyanis időre kellett a motorcsónakkal eljutni a kijárathoz, aminél ha csak egy tizedmásodpercnyit is hibáztunk, vége volt mindennek. Mehettünk vissza a kapcsolóhoz, hogy újra megpróbáljuk a dolgot. De ugyanilyen emlékezetes maradt a Kínai nagyfal a sok tigrissel, a tibeti szánkózás, vagy éppen a cápákkal való küzdelem a luxushajó romjai között. Ráadásul a megannyi csapda kerülgetése a második Velencei pályán szintén kellemesen nosztalgikus rémálmokat tud kelteni.

Ami viszont a mai napig jelen van az életemben, az a zene. Az első rész betétjeiért felelős Nathan McCree a mai napig hallgatható, kellemes dallamokat és számomra bármikor felismerhető fő témát hozott létre, ami egyből emlékek egész áradatát zúdítja rám. A Tomb Raider játékok sok mai szériát alapoztak meg, talán épp ezért másik nagy kedvencem a játék férfi főszereplős feldolgozása is. Igen, rád gondolok Uncharted. Nathan Drake kalandjai szinte a modern verziója a Tomb Raider játékoknak, s bár sokan koppintásnak vélik, én nem tartozom közéjük. A Tomb Raider 2 megszerettette velem ezt a zsánert, s minél több minőségi alkotás jön, én annál boldogabb vagyok. De most ti jöttök: kedvenc Tomb Raider játék vagy élmény?

Tomb Raider-játékok időrendben:

Tomb Raider

Tomb Raider II

Tomb Raider III

TR – The Last Revelation

Tomb Raider Chronicles

TR – The Angel Of Darkness

Tomb Raider Legend

Tomb Raider Anniversary

Tomb Raider Underworld

Tomb Raider

Rise of the Tomb Raider

Shadow of the Tomb Raider

Oszd meg velünk és olvasóinkkal a saját véleményedet egy hozzászólásban!

hozzászólás