De nem túl kellemeseket. Félreértés ne essék, játék alapján készült animációs filmhez képest egész korrekt alkotással állunk szemben, de filmként azért vannak hibái. Ha valaki kicsit le lenne maradva, a legelső egész estés animációs film, a Resident Evil: Bioterror (én ki nem ejtem a számon a „k” betűs magyar fordítást) 2008-ban jelent meg, s cselekménye szerint a második, illetve ötödik játék eseményeit kötötte össze. Ezt követte a Kárhozat alcímű folytatás 2012-ben, Leonnal a főszerepben. A Vendetta most a két nagyfiút hozza egy fedél alá, s Chris Redfield, valamint Leon történetét mutatja be nekünk.

A főszereplőkön túl a cselekménynek ezúttal nem sok köze van a játékokhoz, történetileg pedig a Resident Evil 6 és 7 között játszódik. Arias, egy elmebeteg fegyverkereskedő, akinek épp az esküvőjére sikerült az amerikai állami erők jóvoltából bombát dobni, így újdonsült felesége halála, valamint családja elvesztése miatt fogad bosszút a világ ellen. Eddigre az élőhalottak, mint biofegyverek már mindennapi dolognak számítanak a világban, s a nemzetek mindent megtesznek, hogy kordában tartsák a fertőzést, de az újabbnál újabb kreált vírusok, és pláne Arias nem könnyítik meg a dolgukat. Itt lép a képbe Chris is, a BSAA ügynöke, akinek küldetése, hogy egy mexikói kúriába behatolva megkeresse eltűnt beépített ügynöküket és fiát, valamint elkapja Ariast. Persze minden félresiklik, és hamarosan Leon segítségét kérve versenyt futnak az idővel, hogy megállítsák Ariast, és megakadályozzák, hogy az új, immáron irányítható vírus elszabaduljon.

A történet azonban csak egyfajta keretet ad a másfél órán át zajló akciójeleneteknek, s kicsit olyan érzésem volt, mintha egy videojáték átvezetőit nézném, kivágva a játszható részeket. Ez nem feltétlenül baj, a Vendetta még így is jobban sikerült, mint akármelyik élőszereplős változat. A hangulatot remekül megadja a sok ismerős szereplő és helyszín is, például ha valakinek az említett mexikói kúriáról nem egy az egyben a Resident Evil első részének helyszíne ugrik be, akkor megeszem a kalapom. A kutatólabor helyszíne is erősen emlékeztet a rendőrőrsre a második részből, valamint sok ismerős, kis rejtett utalásra is fel lehet figyelni, ha valaki nagyon képben van a játékok világával.

Az animációkat sajnos ennyire már nem tudom dicsérni, sokszor nagyon furán hatottak számomra. Az akciójelenetek például egytől egyig feszesek és szórakoztatóak, érződik a keleti behatás a beállításokon és vágáson (bár valaki magyarázza meg nekem, egy zombikutya hogyan tud úgy ráugrani egy autó tetejére, hogy az kettétörjön), s itt nem is volt probléma a látvánnyal. Azonban az egyszerű beszélgetős jelenetek, illetve néhány távoli kép, meg nem annyira fontos történés során számos dolog képes a jobb minőséghez szokott néző szemét megakasztani, már amennyiben nem a fő cselekményre, hanem a háttérre vagy a környezetre figyel.

Összességében én meg vagyok elégedve a filmmel. Nem váltja meg a világot, és ne is várjon senki tőle megváltást, azonban egy estére a rajongóknak kellemes szórakozást nyújthat, s akár kedvet is hozhat valamelyik Resident Evil-epizód kipróbálásához. Én mindenképpen angolul, felirattal ajánlom a megtekintését, méghozzá este. Bár nem horrorfilmről van szó, főleg az első húsz percben képes egyfajta feszült hangulatot és légkört is teremteni.

Oszd meg velünk és olvasóinkkal a saját véleményedet egy hozzászólásban!

hozzászólás