Oldal kiválasztása

Fekete hattyú – Filmkritika

Fekete hattyú – Filmkritika
10 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).

Darren Aronofsky már tavaly is bizonyított A pankrátorral, és az is egyértelművé vált, kisebb botlásai ellenére korunk egyik meghatározó rendezője. Vajon zsenijét a több Oscarra esélyes Fekete hattyú is megerősíti?

Darren Aronofsky A pankrátorhoz hasonlóan, ezúttal is egy karakter köré építi filmjét, de amíg Randy "The Ram" Robinson lelki felemelkedésének szurkolhatunk a film játékideje alatt, addig a Fekete hattyú egy sokkal komolyabb, lélekbe markolóan komoly és sötét sztorit vázol fel, melyben a csinos, törékeny balerina, Nina Sayers zuhanását és összeroppanását követhetjük végig. A főhősnő ugyanis tele van olyan elfojtott vágyakkal és félelmekkel, melyeket képtelen feldolgozni,  és melyeknek kivetülései egyre mélyebbre és mélyebbre taszítják őt az őrületbe.

 

A visszahúzódó, anyja árnyékában élő balerina Nina elnyeri a Hattyúk tava előadás címszerepét. A művészeti vezető Leroy tökéletesnek titulája a lányt a szerepre, azonban kétségei vannak a lány képességeit illetően a fekete hattyú megformálásban. Mindkét szerep más egyéniséget igényel, azonban mindkét szerepet ugyanazon táncosnak kell előadnia. Míg a fehér hattyú az ártatlanságot és a kecsességet, a fekete az érzékiséget és csalfaságot hívatott megtestesíteni. Leroy úgy véli egy másik balett-táncos lány, a könnyed és laza Lily jobban képes megformálni a hattyú fekete énjét.

 

A Fekete hattyú sokak szerint nem feltétlenül érdemli meg azt a figyelmet, ami hónapok óta kijár neki, az viszont senki se vitathatja, hogy Darren Aronofsky nagyon ügyesen él azokkal az eszközökkel, amelyeket használva egy sima drámából könnyedén varázsol pszichológiai horrort. Nem túl tolakodó, de mindig hatásos trükkök, kézikamerás felvételek alkotják ezt a változatos repertoárt, amit a lélek kettészakadásának, az őrület eljövetelének ábrázolása mellett megfelelő ritmusban is adagol a direktor, ami egy szépen felfelé ívelő feszültségteremtést eredményez. Plusz kellékként Clint Mansell nagyzenekari taktusai teszik fel az i-re a pontot, amit a kiváló színészi játékok koronáznak meg. Sokak szerint Natalie Portman játéka pont annyira kimért és merev, mint filmbéli karaktere, de ez ne tévesszen meg, és ne tántorítson el senkit a Fekete hattyú megtekintésétől.

 

Értékelés: 8/10

Translate »