Pontosan nem tudnám megfogalmazni, mi az, amitől egy túlélésre összpontosító játék jól sikerülhet. Hiszen az alapokkal mindenki tisztában van, gyűjtögetni kell, valamilyen tulajdonságot folyamatosan menedzselni, kraftolni, életben maradni. Szerintem ezt bármelyik játékfejlesztésre fejét adó cég meg tudja csinálni. De valahogy mégis van valami plusz, ami ha nincs meg, a játék könnyen unalomba fullad. Az olyan kényes ízlésű játékosoknak, akik a ’90-es évek óta szinte már mindent láttak (legalábbis így hisszük mi), nehéz a figyelmüket huzamosabb ideig lekötni képes játékot alkotni. Ehhez kell az a bizonyos plusz, amiről beszélek.

A Long Dark remekül hozza ezt a fajta megfoghatatlanságot. Számos helyen bele lehet kötni a Hinterland Studio játékába, főleg a technikai oldalon, de egy biztos: a játék hangulata és az érzés, amit kelteni képes az emberben, utánozhatatlan. Valami mindig hajt, hogy menj tovább, kezdd újra, ne add fel. Még a halál kapujában is, amikor erőnk elfogyni látszik, a mozgás nehézkessé válik, akkor is sokszor fogcsikorgatva kerestem a lehetséges menedéket, a meleget, valami ennivalót. Egy farkas támadása után, ahol én húztam a rövidebbet, elsötétedő képernyővel támolyogtam be egy közeli templomba, hogy menedéket találjak. Szorított az idő, a vérzés elállítására nem volt nálam kötszer, így végül egy ruhadarabot kellett feláldoznom (ami mínusz húsz fokban nem ideális választás), rohamtempóban tüzet kellett raknom, hogy túléljem az éjjeli fagyot, majd miután elfogyasztottam a nálam lévő antibiotikumot, aludni tértem. Étlen és szomjan tértem magamhoz, noha sérüléseim már gyógyultak, most az éhhalál fenyegetett.

A Long Dark világában egy másodpercre sincs megállás. Folyamatosan keresni kell a lehetőségeket, beosztani a készleteket és ügyesen menedzselni, hogy mit viszünk magunkkal. Optimális esetben körülbelül 30 kg-nyi súly lehet rajtunk, e felett fokozatosan lassulunk, és egyre fáradtabbak leszünk. Játék közben figyelni kell az egészségünkre, a hidegre, ételre-italra és arra, hogy mennyire vagyunk fáradtak. Ha bármelyik a kívánatos szint alá kerül, annak végzetes következménye lehet. Ha túl sokáig tartózkodunk a hidegben, esetleg jeges szél fúj, hipotermiás állapotba kerülhetünk, túl fáradtan koordinálatlanná válik a mozgás, és még sorolhatnám. Egy szóval érdemes mindig résen lenni.

A fentiekből talán látszik, hogy egy átgondolt, kőkemény túlélőjátékról van szó. Azonban a fejlesztők tovább mentek, és a mechanikai keretek közé egy több részes, történetvezérelt módot is készítettek. Szerencsére a rendszer itt is remekül működik, a hatalmas játéktér épp annyira van csak leszűkítve, hogy a program ügyesen terelgessen minket a feladatok felé. Magáról a történetről azonban sokat már nem lehet elmondani. Jómagunk Will Mackenzie-t alakítjuk, aki egy viharos éjszakán ex-neje kérésére egy különös csomag kíséretében száll gépre. Természetesen az Anyatermészet erősebb, és a repülőszerencsétlenség után a pár elszeparálódik egymástól, a feladatunk pedig a hölgy megtalálása lesz. Sajnos azonban nem ez fog motivációt biztosítani a folytatásra. A flashback-epizódok, bár adnak egy kis keretet a történethez, nem igazán hatnak meg, és nem alakítanak ki semmilyen kötődést a nő iránt, ráadásul a történet se tűnik annyira izgalmasnak (egyelőre), hogy valaki csak azért játsszon. Mindenesetre kellemes körítést ad a remek mechanikák mellé.

A The Long Dark az egyik legjobban sikerült alkotás számomra a túlélőjátékok piacán. Egyedi látványvilága és atmoszférája képes hosszú ideig lekötni, a kanadai természettel folytatott harc pedig izgalmasabb, mint bármilyen szörny ellen való küzdelem. Bár technikai oldalról van még hova fejlődni (animációk, instabil fps, bugok), a hangulat és a kiváló játékmechanika mindenért kárpótolni fog.

Hozzászólások

hozzászólás