A Szólít a szörny nem mostanában kiadott könyv, 2012-ben jelent meg Magyarországon a Vivandra gondozásában, és a gyűjteményem egyik legszebb darabjának tartom. De a könyv bemutatásának van egy apropója is, a héten kerül mozikba a belőle készült film, aminek a kritikáját már olvashatjátok az oldalon. Úgy voltam vele, hogy ennek apropójából érdemes a könyvvel is megismerkedni.

De mielőtt belevágnánk Conor történetébe, ismerkedjünk meg az írójával. Sok helyen Patrick Ness van csak feltüntetve, de a könyvet Siobhan Dowd kezdte el, csak sajnos mellrákban elhunyt, így nem tudta befejezni. Ezek után Patrick Nesst kérték fel, hogy fejezze be, ő vonakodott (nem érezte úgy, hogy méltón tudná kelezni), de amikor elolvasta Siobhan jegyzeteit, meg a könyv már elkészült részét, megszállta az ihlet, és belement. A végeredmény egy fantasztikus könyv lett, ami mindenkinek szól, és igazi tanulságot ad át az olvasónak.

A könyv fülszövege:
„A szörny, ahogy a szörnyek szokása, nem sokkal éjfél után jelent meg.
Conor ébren volt, amikor megérkezett.
Rémálomból riadt fel.
Nem egy rémálom volt ez, hanem az a rémálom, amit annyiszor álmodott mostanában.
Az, amiben sötét van és vihar és sikoltás.
Az, amiben kicsúszik keze szorításából a másik kéz, akárhogy is próbálja megtartani.
Amelyik mindig úgy végződött, hogy…

De ez a szörny valahogy másmilyen volt, nagyon öreg és vad, és a legveszélyesebb dolgot akarta Conortól.
AZ IGAZSÁGOT.

Már a fülszövegből is kivehető, hogy a könyv főszereplője Conor, aki már nem gyerek, de még nem is felnőtt (tudjuk, hogy ez az egyik legproblémásabb időszak). De neki van ennél sokkal nagyobb gondja, folyton egy rémálom gyötri, nem képes megtartani egy törékeny kezet, és kiabálva ébred fel az éjszaka közepén. (Mit is jelenthet ez? Nem szeretnék spoilerezni, már a könyv elején ráfogunk jönni, de Conorral együtt csak a végén jutunk el a végső igazsághoz.) De a mostani éjszaka különleges a fiú életében, egy szörny jön el érte, aki nem bántani akarja, sokkal rosszabbat akar, az igazságot.

„Elmesélek neked három történetet. Három mesét arról, amiért valaha megindultam.”
„A történeteknél nem létezik vadabb dolog. A mesék űznek, megmarnak, vadásznak rád.”

Direkt emeltem ki ezeket a részleteket, mert a fő történet gerincét ez a három mese adja, a szörny történetei nagyon érdekesek, gyerekfejjel nehezebb felfogni, illetve elfogadni őket, pontosan így cselekszik Conor is. Valójában nincs olyan ember, akire ráaggathatnánk a jó vagy a rossz jelzőt. A hitünk és a cselekedeteink határoznak meg minket. Ezt nagyon jól érzékelteti a Szörny a meséiben, illetve a negyedik történetben.

De hisz három mesét emlegetek fent, akkor, hogy kerül ide egy negyedik? Ez Conor meséje, az igazság! Amit nem akarunk kimondani, pedig tudjuk, hogy jobb lenne, de inkább hazugságok alá temetjük, mert úgy könnyebb nekünk.

Az igazság az, amivel sokszor nem akarunk szembenézni. Ezért is ajánlom a könyvet bármilyen korosztálynak, mert a történetnek súlya van, érezni fogjuk magunkon, hogy hányszor fogadtunk el hazugságokat vagy menekültünk el az igazság elöl.

Eddig Conort és a Szörnyet emlegettem, de van még pár szereplőnk, akik hatást gyakorolnak a fiúra. Az anyja, aki miatt a Szörny is megindult, és róla spoiler nélkül nem igazán tudnék mesélni – a vele kapcsolatos történéseket jobb átélni, mint az elbeszélésemből megismerni őket. Megjelenik még az apja is, akinek már van egy másik családja, de még mindig kötődik a fiúhoz és az anyjához. Conor nagymamája, aki kissé vaskalapos és szigorúan áll a fiúhoz, de ahogy haladunk előre, megértjük, miért, és a legvégén szeretni is fogjuk.

Miután Conor még iskolába jár, így a könyvbe is bekerültek részek, amik ott játszódnak. Innen elég két karaktert kiemelnem Lilyt, aki mindig ott van mellette, még ha Conor goromba vele és dühös is rá. Valamint Harryt, akinek hatalmas befolyása van a fiúra, folyamatosan zaklatja, mert úgy érzi, erre vágyik Conor, hogy megbüntessék, és ne legyenek elnézőek vele a helyzete miatt.

Akkor jöhet a sokat emlegetett Szörny! Aki mindig 12:07-kor jelenik meg. (A könyv végén választ kapunk arra is, hogy miért.) Egy tiszafa képében jelenik meg, ebben a formában a legkönnyebb és kényelmesebb számára, de bármi lehet ő, idősebb a vidéknél. Mindig akkor jelenik meg, ha egy arra méltó embernek van rá szüksége. Conor egyáltalán nem fél tőle, sőt viccesnek is találja a mozgó és beszélő tiszafát, de ahogy belekezd a három mesébe, a kapcsolatuk szorosabb lesz. Igen, érződik, hogy Conor fantáziájának a megtestesülése a fa, ennek a segítségével tudja csak feldolgozni, hogy mi is vár rá pontosan, képes legyen felfedni saját maga előtt az igazságot, amit nem akar elfogadni.

A cikk elején írtam, hogy a gyűjteményem egyik legszebb darabja. Mire is gondolok itt? Elképesztően szép illusztrációk vannak a könyvben, fekete-fehérek, de hihetetlenül részletesek, és nagyon sokat hozzátesznek a történethez valamint az élményhez.

A Szólít a szörny, nem egy könnyű könyv. A története a szívünkbe markol, és ránk fog nehezedni az olvasása közben. Elfogunk gondolkodni, hogy vajon az eseményeket hogy dolgoznánk fel Conor helyében… Tudom, hogy a történetet ennél ködösebben, komorabban már nehezebb lenne leírni, de nem akartam részletezni a konkrétumokat. Ezt mindenkinek meg kell tapasztalnia, és saját magának feldolgoznia. Szerintem mindenki reméli, hogy sosem kell ilyenen keresztülmennie. Bátran merem ajánlani bárkinek ezt a könyvet, de a vége felé ezért a papírzsebkendő legyen bekészítve.

Oszd meg velünk és olvasóinkkal a saját véleményedet egy hozzászólásban!

hozzászólás