Oldal kiválasztása

Szólít a szörny – Filmkritika

65% XP

A Szólít a szörny nem egy szokványos fantasy/mese, inkább amolyan parafrázisokból álló moralizálás, amely egy kisgyermek lelki vívódását mutatja be egy általa megálmodott és megidézett szörny kivetülésén keresztül. Ezt azért érdemes még az elején tisztázni, hogy ha esetleg valaki nem olvasta volna a film alapjául szolgáló könyvet, nehogy azt gondolja, hogy egy gyerekmeséről lesz szó csupán azért, mert Liam Neeson egy animált fa képében jelenik meg. Főhősünk, Conor elég nehéz időszakot él meg, hiszen szülei már jóval korábban elváltak, ő pedig egyedül él végső stádiumú rákban szenvedő édesanyjával (Felicity Jones). Otthon gyakorlatilag felnőtti szerepet kell ellátnia édesanyja ápolása során, így aztán nem csoda, ha az iskolában igencsak visszahúzódó természetű, ami miatt az osztálya egyik magasabb és a többiek terrorizálására szakosodott diákja (és két szárnysegédje) folyton szekálja, gyakran meg is veri.

Mindeközben Conort folyton egy rémálom gyötri, amiben – akárhogy is próbálja megmenteni – édesanyja egy mély szakadékba zuhan, és ő nem tudja megtartani. Aztán egyik este megjelenik egy szörny előtte, és három történetet mond el neki. A negyediket Conortól várja, amiben ki kell mondania az igazságot.

A cselekmény kibontakozása során a kisgyermek számos problémájával találkozunk (édesanyja kórházba kerül, így az általa nem túlságosan kedvelt, viszont túlságosan is pedáns nagyanyjával (Sigourney Weaver) kényszerül együtt élni; meglátogatja az édesapja, aki immáron Amerikában él, és új családot alapított, viszont őt nem szeretné és nem tudja magával vinni; szembe kell néznie az őt folyton terrorizáló fiúcsapattal az iskolában), és a film a megelevenedett fa által elmesélt történetek képében próbálja elmagyarázni Conornak, hogy miért fontos a hit, miért kell kiállnia saját magáért, és miért kell megtanulni elengedni azt, akit igazán szeretünk, még ha ezzel saját magunkból is kihasítunk egy darabkát. A megidézett szörny segít Conornak szembenézni a valós tényekkel, és megbirkózni annak szörnyű súlyával – elfogadni és feldolgozni azt, amit édesanyja elvesztése/elengedése jelent –, valamint megküzdeni legnagyobb félelmével, és le is győzni azt.

A történet végére Conor óriási jellemfejlődésen megy keresztül, viszont azt a néző már a felütésből is sejtheti, hogy nem számíthat happy endingre (többek között már csak azért sem, mert nem tisztán amerikai produkcióról van szó). Ám egy megható lezárásra igen, amely a film több szerelője számára is feloldozást jelent az általa cipelt terhek egy része alól.

Egy ilyen film esetében kifejezetten sok múlik a főszereplőkön, és azt kell mondjam, a szereplők válogatása kifejezetten jól sikerült, hiszen az egyes karakterek (az anya, a nagyanya és az apa) nem is állhatnának távolabb egymástól, annyira különbözik a személyiségük, mégis a történet egy családba kovácsolja őket, és mindannyiuk életében összekötő kapocs Conor. Aki bár (gyerek)színészi szempontból nézve szerintem nem alkot kiemelkedőt, tökéletesen és hitelesen adja elő a visszahúzódó és a külvilágtól elszigetelődött gyerek karakterét. (Összehasonlításképpen: az Egy fiúról Marcusa nekem jóval hitelesebbnek hatott.) Az egyes történeteket 2D-s és 3D-s rajzolt/animált részekben tárják elénk, ami bár tükrözi a könyv illusztrációjának hangulatát, egy-egy momentumot kivéve semmi különlegessel nem kecsegtet. Ugyanígy az életre kelt szörnyfa sem fogja uralni a filmvásznat a történet mesélése során, habár egyes jelenetek (például a megérkezése, vagy az iskolai menzán végzett pusztítás képsorai) nagyon is hatásosra sikeredtek, de más alkalmakkor meg inkább zavaró a vizuális kidolgozatlanság (például az egyik jelentben a fa tenyeréből száll ki Conor, és az animáció és az élő szereplő közel sincsenek szinkronban). Kifejezetten jó, hogy a vizuális rész nem uralkodik a film egésze felett, és nem vonja el a figyelmet a drámai aspektusról, illetve nem teszi hiteltelenné az eseményeket, de teljesen elégedettek sem lehetünk a végeredménnyel.

Összességében azt mondanám, hogy a Szólít a szörny ajánlott bárkinek, aki nyitott az ilyesféle drámai, komolyabb hangvételű történetekre, ám mégis egy olyan filmre szeretne beülni, ahol nem kell végigszenvednie a kétórás játékidőt, miközben különböző emberi nyomorokat kell végigkövetnie, hanem egy fogyasztható, emberi megközelítésű, nem túl didaktikus, ámde mégis üzenettel rendelkező alkotást szeretne látni, ahol az átlagosnál sokkal jobb színészek előadásában, egy, a korához képest sokkal érettebb kisgyermek nézőpontjából bontakozik ki a történet.

A Szólít a szörny magyarországi mozipremierjének dátuma: 2017. március 2.

Oszd meg velünk és olvasóinkkal a saját véleményedet egy hozzászólásban!

hozzászólás

Értékelés

65%

Összefoglaló A Szólít a szörny ajánlott bárkinek, aki nyitott az ilyesféle drámai, komolyabb hangvételű történetekre, ám mégis egy olyan filmre szeretne beülni, ahol nem kell végigszenvednie a kétórás játékidőt, miközben különböző emberi nyomorokat kell végigkövetnie, hanem egy fogyasztható, emberi megközelítésű, nem túl didaktikus, ámde mégis üzenettel rendelkező alkotást szeretne látni.

Szólít a szörny
65%
Translate »