Rune Dice – betekintő
A Rune Dice középpontjában a kockadobálás áll, a táblán lévő kocka kupac felé kell megfelelően bepöckölnünk egy újabb kockát. Az ütközés után a kocka átalakul, felpattan, és belecsapódik egyik-másik már a táblán lévő társába. Néhány ilyen ütközés után az egész kockasor a pályafelület bal oldalára csúszik, és egyenként oszt ki sebzést az ellenfeleinkre. Nem tudjuk szándékosan megtervezni minden lépését egy ilyen sebzési láncnak, így a játékmenetet egy körvonal szintű stratégia és egy csipetnyi szerencse összefonódásából álló ütközetek alkotják.
Ezen kettősség teszi a Rune Dice-t emlékezetessé. Ez a játék a Smart Raven Studio bemutatkozó alkotása, mely legjobb pillanataiban a Slay the Spire addiktív jellemét hozza. Azonban a stratégiai pakliépítés helyett itt a szerencsés véletlenek izgalma kíséri a játékmenetet, amikor egy kocka mintha mágnesesen vonzódna a párjához, és átugorja a távolságot köztük. Ez a kiszámíthatatlanság adta feszültség hajtja a legjobb roguelike-okat és puzzlejátékokat, és a Rune Dice-nak ez a fő alappillére.
Nem állítom azt, hogy ez az alapmechanika megtartja varázsát több tucat óra után is, de bármelyik mechanika egyhangú lesz, ha túl sok ideig ismételgetjük. A játék sikerének egyik titka a kockák viselkedése által adott élményben rejlik. A kockák nagy lendülettel gurulnak a táblán, egyes ütközéseik pedig kiszámíthatatlanok, ami a játékmenet feszültségét adják. Az újabb kockák bedobása a biliárdhoz hasonló belökéshez hasonlít: a célkocka különböző részeire célozva befolyásolhatjuk az ütközés utáni pályát. Bizonyos mechanikák elvontnak tűnhetnek, de a Rune Dice organikusan hat, mert mindig súllyal és mozgással rendelkező, hétköznapi tárgyakat mozgatunk.
A rúna-rendszer egy további stratégiai réteget ad az élményhez. Dobások között rúnákat gyűjthetünk és szerelhetünk fel, amelyek védelmet nyújtanak, módosítják az ellenfelek sorrendjét, vagy új kocka szinergiákat hoznak létre. Egyes rúnák agresszív játékstílust preferálnak, kockázatos láncreakciókat ösztönözve, amelyek egyetlen körben képesek egy egész ellenséges hullámot elsöpörni. Mások védelmi taktikákat részesítenek előnyben, lehetővé téve a valószínűségek manipulálását vagy a rossz dobásokból való felépülést.
Az eredmény egy rugalmas, testre szabható stratégiai réteg, amely ritkán érződik túlterhelőnek. Ezenfelül időközönként roguelike-stílusú erősítőket is választhatunk, melyek az életerő feltöltéstől a mérgezett kockákig terjed. Ezen felül a játékok során aranyat is gyűjthetünk, melyeket további bónuszokat vásárolhatunk.
Bár a játék egy rövid tutoriallal bemutatja az alapmechanikáit, az összes mechanikát és működést hosszú távon, játék közben fogjuk kitapasztalni. A rúnahatások, az ellenséges képességek, a boltban kapható tárgyak és a kockainterakciók meglepően nagy száma időnként nehezen kezelhető, és egy egyszerűbb, információt összesítő ablak hasznos lenne, különösen kisebb képernyőkön, mint a Steam Decké.
A játék hajlamos az egyensúlyt is elvetni időnként. Különösen problémás az életerő kezelése. Az életerő visszatöltésének lehetőségei meglehetősen kevesek, és ráadásul kevés pontot töltenek vissza. Ez ahhoz vezet, hogy a bossharcokhoz érve néhány szerencsétlen dobás után egy egyébként ígéretes játék gyors véget ér. A Rune Dice emiatt kicsit negatívabb irányba hajlik, mert annak ellenére, hogy nagyon erősen hagyatkoznunk a szerencsére, az alkalmazott taktikában a saját épségünk lesz a fő dolog, amire koncentrálnunk kell, hogy túléljük az egyes játékokat.
A Rune Dice a kockák egyszerű dobálásának stratégiáját remekül keveri a roguelike játékok improvizációjával és a szerencse tényezőjével. Bár néhol kicsit kegyetlennek érződik az életerő visszatöltés korlátozottsága miatt, azonban a rúnarendszer és a folyamatosan kapott és vásárolt fejlesztéseknek köszönhetően kellően addiktív játékká növi ki magát. A felhasználói felület igényelne némi csiszolást, de hát egyik játék sem lehet tökéletes, és a megjelenést követően a fejlesztők ezt a hiányosságot könnyen pótolhatják még.
