RetroSpace – játékteszt
A RetroSpace egy mára sajnálatos módon kihalófélben lévő, régre visszanyúló műfajba, az immersive simbe lehel némi új életet. Ezek a játékok mindig hatalmas szabadságot adnak az ember kezébe, és a játékbeli problémák megoldására számos különböző megközelítést tesz lehetővé számunkra. A The Wild Gentleman csapatának a korábbi játékaik után hatalmas ugrás volt, azonban az írásukkal korábban is remekelő csapat a legelső 3D játékuk elkészítése során is sikeresen vették az akadályt.
A RetroSpace során egy egyszerű karbantartót játszunk, aki az Aurora 5 fedélzetén dolgozik. Az űrhajó az űrben sodródik, azonban egy fekete lyuk hatására nem a tervezett pályán halad, illetve a fekete lyuk még a valóságot is alaposan átírta a hajó fedélzetén: mutálódott lények járják a folyosókat, az Aurora 5 pedig különböző idősíkok között ugrál.
A történetet, a műfajtól elvárható módon a túlélők, a legénység által hátrahagyott audio logok, a fedélzeti terminálok és maga a játék környezete meséli el, így a RetroSpace ritkán kényszerít ránk hosszú átvezetőket. A játék inkább arra ösztönöz, hogy figyeljünk, hallgassuk meg a megtalált felvételeket, és magunk rakjuk össze, mi történt a hajóval.
Bár az alaphelyzet inkább egy sci-fi horrorra emlékeztethet minket, a RetroSpace hamar kontráz a groteszk humorával és a szándékosan eltúlzott retrofuturizmusával. A hangvétel ellenére a játékmenet viszont meglepően szigorú. még immersive simeket nézve is. Szinte senki nem mondja meg, pontosan hová kell mennünk, a térkép pedig csak a legfontosabb információkat mutatja.
Nekünk kell megjegyeznünk a helyszíneket, felismernünk a korábban látott ajtókat, és értelmeznünk azokat a nyomokat, amelyeket a hajó lakói hátrahagytak. A RetroSpace egyik legfontosabb szereplője maga az Aurora 5. A történet során többek között Dr. Nebula, az Amira nevű mesterséges intelligencia és párja, Mia segít eligazodni az események között.
Ahogy egyre több időt töltünk az Aurora 5 fedélzetén, lassan kialakul bennünk egy saját térkép. Megjegyezzük a zárt ajtókat, egérutakat, az ismerős szobákat és azokat az apró részleteket, amelyek elsőre teljesen jelentéktelennek tűntek. Egy egyszerű rács például egy csavarkulccsal szétverhető, mögötte pedig egy olyan szervizalagút várhat ránk, amely egy ellenségekkel teli terület megkerülését is lehetővé teszi.
A játék természetesen nem jelöli ezt, sem a térképen, sem pedig magán a rácson. Nekünk kell rájönnünk, hogy a rács mögött lehet valami, és később már egészen más szemmel nézünk majd az egyes helyiségekre.
Amikor ez a rendszer működik, a RetroSpace egy remek immersive sim érzését kelti, azonban ez a játék, de lehet, hogy inkább a műfaj gyengesége is. Remek érzés úgy eljutni egy célhoz vagy felfedezni valamit úgy, hogy közben senki nem vezetett oda minket, ugyanakkor pontosan ez ahhoz vezet, hogy nem igazán tehetjük le a játékot, mert az előrehaladásunk és fejlődésünk jelentős része elvész, ha elfelejtünk egy-egy megszerzett/megtanult információt.
A RetroSpace igazi erőssége azonban az, hogy a szabadságot a játék minden részére kiterjeszti: ha teljes mértékben például az árnyékok között lopakodva szeretnénk végigvinni, az teljesen kivitelezhető, pont annyira, mint a hangos, úthenger mentalitású megközelítés.
Emellett a környezet szintén rengeteg lehetőséget kínál a harcok során. Áramot vezethetünk a vízzel borított felületekbe, az akkumulátorok és generátorok pedig aktívan felhasználhatók az ellenfeleink ellen.
A játék a hagyományos fegyvereken felül mutációkat is ad a kezünkbe, melyek egyenesen a Bioshock játékokat idézik meg. Ezek a mutációk aktív és passzív képességekre oszlanak, fejlesztésükhöz pedig a lényektől megszerzett genetikai anyagot használjuk fel. Találkozunk majd a játék során a Mothman-hez hasonló lényekkel, akik a fényben regenerálódnak. Tőlük egy olyan mutációt szerezhetünk meg, amivel a fényben állva mi is kisebb mennyiségű életerőt szerzünk vissza. Az aktív Mutációk közül különösen hasznos a denevér ellenfél echolocation képessége, amely megmutatja az ellenfelek helyzetét, mely segítségével az ismeretlen területek felderítése is valamivel biztonságosabbá vált.
A RetroSpace egyik legszembetűnőbb része a látványvilág. A hetvenes évek retrofuturizmusa szinte mindenhol jelen van. Az építészet, a gépek, a kezelőfelületek és a technológia egyaránt azt az érzést kelti, mintha egy régi sci-fi magazin lapjairól léptünk volna be az Aurora 5 fedélzetére. A játék által felvonultatott retró látványvilág technikai szempontból is előnyös. A játék rendkívül stabilan fut, és komolyabb teljesítményproblémákkal sem találkoztunk, még akkor sem, mikor rengeteg minden történik egyszerre.
Értékelés
96%
Összefoglaló A RetroSpace egy igazi old-school immersive sim annak minden előnyével és hátrányával együtt. Remekül kombinálja a horror és groteszk humor elemeket és sosem érződik erőltetettnek. A fegyveres harc, a lopakodás és a groteszk mutánsként való garázdálkodás mind-mind működő stratégiák, ami jelentősen megnöveli a játék újrajátszhatóságát. Bár nem a legszebb játék, főleg mai standardok szerint, de a látványvilága lehetővé teszi azt, hogy valóban szabadon garázdálkodjunk benne úgy, ahogy nekünk tetszik.
