Obenseuer – Korai Hozzáférés betekintő
Ha egyszerűen le kellene írnom az élményt, amit az Obenseuer nyújt, akkor azt mondanám, ez a játék nem csak simán beledob minket a mélyvízbe, hanem rögtön be is betonoz. Témáját tekintve, a keleti fejlesztők egy kedvelt témát örökít meg, az urban survival RPG-t, mely a korábbi, ebbe a műfajba tartozó címekhez hasonlóan a betondzsungel pokoli oldalát mutatja be. Egy lepusztult bérház tulajdonosaként kell talpon maradnunk egy elszigetelt karanténzónában.
A játék nem sokat kertel: egy rövid bemutató után, melyben tulajdonunkba kerül az említett bérház máris saját magunknak kell megoldanunk a túlélésünket. A bemutatóban egy régi tévéképernyőn keresztül beszélünk egy ügyintézővel, aki néhány kérdést feltéve felállítja a profilunkat. Olyan döntéseket kell meghoznunk itt, melyek nehezíteni fogják a játék további részét, illetve a játékban még nem megtalálható következményekkel járnak. A legalapvetőbb nehezítést a három függőség súlyossága adja meg (az, hogy karakterünknek nincs ilyen, az nem opció). Ezeket, és néhány háttérinformációt kiválasztva a karakterünkhöz megkapjuk a házkulcsot és beengednek minket Obenseuerbe, ahol még a levegő is gombaspórától szennyezett.
Obenseuerben egy perc nyugalmunk sem lesz. A nap nagy része azzal telik, hogy üres üvegeket kukázunk, gombákat szedünk, növényeket termesztesztünk, majd mindezen folyamatok alatt összegyűjtött holmit megpróbáljuk eladni az O-Market szélhámosainak vagy a tetőn gubbasztó „testvérfarmnak”, illetve meglátogatjuk a boltban üzemelő üvegvisszaváltót. Ha szerencsés napunk van, pár érmével gazdagabban távozunk, újdonsült „vagyonunk” felhasználásával fejleszthetjük az omladozó bérházunkat, amiben egyre több bérlő számára tudunk helyet biztosítani. Egyfajta helyi hőssé válhatunk a játék során a helyiek szemében (még akkor is, ha úgy segítjük őket, hogy a kukákban guberálunk napközben).
A játék legegyedibb rendszere a függőségek és azok kezelése. A játék elején a három függőség közül választanunk kell: Alkohol, dohány vagy gombák – természetesen nincs akadálya annak sem, hogy mindet magunkra vegyük egyszerre. Ezek a függőségek a karakterünk valóságról alkotott képét is szépen lassan eltorzítják. Egy ponton már olyan szintű hallucinációkkal találkozhatunk, hogy komolyan el kell gondolkodnunk, hogy az előttünk táncoló gumi kacsa valódi-e.
A túléléshez kordában kell tartanunk az éhségünk, szomjúságunk, fáradtságunk, és időnként még a mellékhelyiséget is meg kell látogatnunk. És természetesen mindeközben folyamatosan harcolnunk kell a saját függőségünk démonjaival. Obenseuer világa durva, zord és kegyetlen, mégis tele van élettel. A karakterek torzult külsője, a zónát belengő nyomasztó hangulat és a rendszeres gombák okozta hallucinációk egyedi bájt kölcsönöznek az egésznek.
A játék meglehetősen sötét, azonban szórakoztató humorral rendelkezik. Morbid, beteg, néha szürreális, de pont ezen tulajdonságai miatt emlékezetes. Egy-egy beszólás, váratlan esemény vagy bizarr kukabúvárkodás után képes kizökkenteni – a jó értelemben.
Obenseuer egy különleges játék, ami már első ránézésre is mutatja a keleti gyökereit, nem egy könnyed, mindenki számára könnyen elérhető élményt nyújt. Azonban azok számára, akik vele tartanak a sok grind és a keménykezű rendszerek ellenére, azok maradandó élményt nyernek a játékkal. Minden eladott üveg, minden túllépett függőség mellékhatás egy kis győzelem. Egy kis lépés afelé, hogy egyszer igazi otthonná változtassuk a beton-börtönünket.
