Milánóban immáron nyolcadik alkalommal rendezték meg idén az MGW-t, amely a nevével ellentétben tulajdonképpen csupán három napig tartott (péntek-szombat-vasárnap), viszont a hivatalos adatok szerint 162 ezer látogatója és több mint 150 kiállítója volt, akik a Milánó külterületén található expóterületen három csarnokot is megtöltöttek – azért egy kissé szellős elrendezéssel. A 2011-es induláshoz képest, amikor is 30 ezres látogatószámot és 33 kiállítót könyvelhettek el a szervezők, ez egy igencsak szép eredmény, de azért a Paris Games Week múlt évi 350 ezres látogatószámától és a gamescom idei 370 ezer vendégétől még messze elmarad. Csak viszonyításképpen: hazánkban a PlayIT-en 30+ ezres látogatószám fordul meg a budapesti helyszínen.

Ehhez képest a milánói rendezvény nem sok téren tudott többet nyújtani a budapesti eseményeknél. Bár a kiállítói alapterület sokkal nagyobb, maguk a standok is grandiózusabbak, ahogy a versenyekből és a nyereményekből is több van, gyakorlatilag egy-két kivételes pontot leszámítva évről évre ugyanezt kicsiben megkapják a hazai gamerek is. A méreteket leszámítva óriási különbség, hogy jóval több megjelenés előtti játékot lehetett kipróbálni, ráadásul olyanokat is, amelyek majd csak 2019-ben látnak majd napvilágot. Csupán néhány cím: Ace Combat 7: Skies Unknown, The Dark Pictures – Man of Medan, One Piece World Seeker, Jump Force, Metro Exodus, Kingdom Hearts III, Days Gone, Tom Clancy’s The Division 2, Trials Rising.

Amiben viszont itthon sokkal jobbak vagyunk, az például a merch, hiszen Milánóban szinte minden második árus valami kínai gagyit próbált meg eladni, és – egy-két aranyáron kínált hivatalos portékát leszámítva – igazán különleges termékek nem is nagyon voltak. Aztán az ételkínálat is elég limitált volt – ott is vannak az expóhoz tartozó kajáldák, ahol kissé túlárazott szendvicseket és kávékat árultak, viszont cserébe kulturált keretek között, meg volt egy afféle kültéri street food-szekció mindenféle junk fooddal, amelyek még távolról sem néztek ki gusztának, ráadásul az árusok egész nap a tűző napon „érlelték” a kész portékáikat. (Október első hétvégéjén huszonpluszos hőmérsékletek voltak Milánóban.) Azért fura volt látni, ahogy a kifinomult olasz konyhához bármikor hozzáféréssel rendelkező helyiek tömött sorokban álltak valami amerikainak titulált huszadrangú szemétért, aminek már a szaga sem volt jó.

A beléptetés egész korrektül működött a nagyobb látogatószám ellenére is – biztonsági kapun át, utána pedig egy szép nagy séta után szakaszosan engedték be a népeket a pavilonokba. Valószínűleg a két hétvégi napon ez lassabban ment, mint pénteken, viszont éppen ezért ajánlott azt a napot választani a kiállítás felkeresésére, amikor elméletileg még suliban vagy munkában vannak a legtöbben. (Aznap biztos sokan kértek igazolt hiányzást ilyen-olyan mondvacsinált okokra hivatkozva…) Mivel az egyik milánói metróvonal végállomása pont a kiállítóterület bejáratánál van, így odajutni sem nagy ördöngösség, és állítólag parkolóhelyből is van bőven – ráadásul az egy metrómegállóra lévő Perónál is könnyen lehet ingyenes helyeket találni. Viszont aki metróval érkezik, a végállomáson számíthat arra, hogy „békávés” fogadtatásban részesül: a kijáratot testőrhadként őrző jegyellenőrök repültek rá a szerelvényekből kilépőkre, szigorúan ellenőrizve mindenki jegyét. Persze, aki „contactless” bankkártyával utazott (mert Milánóban ilyet is lehet, nem kell már jegyet vagy bérletet venni a metrózáshoz), azét nem tudják a készülékeikkel ellenőrizni – itt találkozott össze a múlt szigora és a jövő technológiája.

Összességében elmondható, hogy az MGW nem tudja felvenni a versenyt egy gamescommal, sem az exkluzivitások, sem a minőség terén, viszont egy nagyon jó hangulatú rendezvényt raktak össze az olasz játékosoknak, akik számos megjelenés előtt álló címet kipróbálhatnak az év vége előtt. Csak ezért a rendezvényért nem igazán éri meg külön Milánóba utazni, akkor már inkább érdemes a gamescomot becélozni, bár az is biztos, hogy ott mezei látogatóként többórás várakozásra kell számítani mindenhol, míg Milánóban az egyes kordonnal elválasztott sorok végén mindenhol kinn volt, hogy aki oda beáll, körülbelül 30 perc múlva kerülhet sorra. Viszont jó hír azoknak, akik csak hazánk határain belül tudnak mozogni, hogy az itthoni rendezvények kifejezetten jól teljesítenek nemzetközi viszonylatban is, hiszen mind a termékkínálat, mind a kiállítók változatossága, mind az infrastruktúra és a vendéglátás terén felveszik a versenyt a külföldi társaikkal, csupán egy kicsit több megjelenés előtti címre és exkluzivitásra lenne szükség ahhoz, hogy teljesen elégedettek lehessünk…

Oszd meg velünk és olvasóinkkal a saját véleményedet egy hozzászólásban!

hozzászólás