Oldal kiválasztása

Far Cry Primal – Játékteszt

Far Cry Primal – Játékteszt

A Minecraft utat indított a túlélős játékoknak. Csak idő kérdése volt, mikor fogja egy nagyobb stúdió felkarolni a koncepciót és a saját világába építeni. A Far Cry fejlesztő csapata le is csapott a lehetőségre, vissza röptetve minket az őskorba.

Nincs olyan mostanában, aki nem lenne tisztában vele mennyire is felkapottak az open-world túlélős játékok, hisz nap mint nap jön velünk szembe egy Steamen, mindegyik különböző témát próbál feldolgozni, de van közös pont bennük, az open-world és a túlélés. Érdekes módon, eddig egy nagyobb stúdió sem élt a lehetőséggel, hogy saját játék világát hasonlóvá alakítsa (persze open-world van egy-kettő, de nem a kettő kombinációja). A Ubisoft viszont most élt a lehetőséggel, és a hőn szeretett Far Cry világát alakította át az őskorhoz igazítva.

A játék nem is mer annyira nagyot lépni, hisz általánosítva, a játék menet mondható tucatnak, mert ezt láttuk már a Far Cry 3-ban és a 4-ben is. Megvan a jól megszokott fő történet szál, mellék küldetések, vadászat, elfoglalható pontok (melyek utána felderítik nekünk a területet). Akkor miben is különbözik és miért nem DLC-nek tituláljuk? Pont a lándzsa miatt a kezünkben 😉 Ez mit is jelent? Had fejtsem ki.

Mindenkinek már a száján jön ki (jobb esetben), hogy egy AK-47-el vagy épp egy M4-el vagy a változatosság kedvéért egy rakétavetővel rohangálunk. Nos, aki erre vágyik jobb, ha tovább is kattint egy másik cikkünkre, mivel ennek nyomát sem fogja találni. „Abból gazdálkodunk, amink van (amit találunk) ”, azaz sejthetitek már ti is, hogy a craft rendszeren hatalmas hangsúly lesz, mivel csak úgy nem mehetünk a szomszédba a kereskedőhöz kovaköves baltát vagy épp lándzsát venni. Minden szükséges nyersanyagot megtalálunk Oros földjén, és bizony jócskán gyűjtögethetünk is, ha nem akarunk egy kardfogúval ökölharcba keveredni.

A játék nem kegyes. Nem úgy van ám, hogy lecraftolja az ember az ő kis baltáját vagy lándzsáját, és az örökké tart, hanem bizonyos ütés szám után úgy röpül darabokra (illetve törik bele) az ellenfélbe, mint annak a rendje. Természetesen nincs olyan, hogy „javítgatás” hisz még nem volt, ekkor a pillanat ragasztó még láthatáron sem, bizony teljes összegért újra le kell gyártanunk (ez az összeg később képességekkel csökkenthető). Ez is dob egy hatalmasat a hangulaton, hiszen biztonságban szinte soha nem érezhetjük magunkat. Folyamatosan minden bokor alá benézünk, és a köveket is megmozgatjuk egy kis lootért.

Ha pedig már szó esett a képességről, még ha csak zárójelben is, bizony itt is megtalálható a szokásos képesség rendszer, melyekre elköltve tapasztalati pontjainkat erősíthetjük a karakterünket. Ám ez se maradt teljesen változtatás nélkül, hiszen nem csak egy-két típus közül válogathatunk, hanem skillek teljes tárházából. Mikor első szintlépésemnél lelkesen megnyitottam, gondolva végre rakok majd pontot az állat szelídítésre szomorúan láttam, hogy nem lesz ez olyan egyszerű, mint ahogy én azt mertem gondolni. Mivel nem minden képességet érhetünk csak úgy el, a legtöbb karakterekhez van kötve, akikkel a fő történet szál során találkozva feloldódik az általunk megismert karakter specifikációja (vadász-vadászat, shámán-állat szelídítés, túlélő-túlélés és így tovább).

Hmm, rendben. Az ember úgy is viszi a fő történet szálat, gondolja mindenki, na most jön az a híres „Na de álljunk csak meg!”. Mivel mindez szép és jó, de bizony ez sem úgy van ám, mint elsőre gondolnánk. Miután találkoztunk az előbb említett karakterek egyikével, feloldódnak a bizonyos képesség szekciók, de nem az összes. Ehhez ismét meg kell dolgoznunk, hiszen a játék fontos szála a törzsünk összegyűjtése, akik szét szóródtak a vidéken, és sanyargatja őket a többi törzs. Ennek megoldására lesz egy falunk, mely fejleszthető és a népessége is növelhető. Hogyan is jön ez a képességekhez? Minden egyes épületfejlesztés újabb képességeket nyit meg számunkra. De itt ismét előjön a lootolás, hiszen a ház sem levegőből van, illetve nagyon sok esetben magát a populációt is növelni kell a fejlesztéshez.

Ha már ennyi a lootolás, jöhet a kérdés, hogy nem válik-e unalmassá a játék? A válasz tömör és egyszerű egy hatalmas nemmel. De ezt szeretném nektek kicsit bővebben is kifejteni: a játék világa a szó szoros értelmében él! Folyamatosak a random események, mikor épp a bajba jutott törzstagjainkat kell megmentenünk egy bizonyos szorult helyzetből. Természetesen ezután csatlakoznak a „nagy egységhez” és növelik a populációnkat. De nem csak az emberek az aktívak a vadonban, hanem minden bokor alatt lapul egy ragadozó. Ha jobbra nézel, ott egy mamut csorda, a lápvidéken meg a bundás mamut. Bizony ők sem unatkoznak. Folyamatos interakciókba és konfliktusba kerülnek egymással.

Nem szokatlan a látvány mikor két barlangi tigris vív terület harcot és teperi egyik a másikat a földhöz, a párduc is lelkesen vadászik a vaddisznókra, és ha már vaddisznó, bizony a megszokottan a sas felkapja malac urat és 200 méter magasból a földre pottyantja. A mamut és a vaddisznók is bőszen védik a területüket velünk szemben vagy a mamut esetén, akár más nagyobb ragadozóval szemben is, mivel bizony a játék egyik fő szimbólumaként ismert kardfogú tigris is megtalálható, aki nagyon lelkesen elharapja a torkunkat, ha a területére merészkedünk. De bizony ez a nagymacska lehet akár kezes házi cica is, mivel idomíthatunk.

Nos, akkor tekintsük a játék egyik fő pozitívumát, az idomítást. Kezdetben csak farkasokat és vadkutyákat idomíthatunk, de a későbbiek során a képesség fejlesztésével gyorsan eljuthatunk a barlangi oroszlánig, majd a medvéig, illetve az előbb említett kardfogú tigrisig. Ezen felül is még van egy ragadozó csoport (bizony köztük van a jó öreg Badger is, hiszen nem Far Cry Badger nélkül). Miután megszereztük a képességet a bizonyos állat csoport szelídítésére, egy jókora húscafattal csapdába is csalhatjuk, majd közel merészkedve hozzá megszelídíthetjük. Ezek után követ minket és társunk lesz a bajban, nagyon lelkesen harapják el ellenfeleink torkát, illetve ha elég nagyok egy üvöltéssel elüldözik a ránk támadó ragadozót.

Összességében nagyon nagy örömöt okozott a játék számomra, felszabadulás volt végre kicsit elszakadni a géppuska ropogtatástól és vissza térni a kezdetekhez. A játék látvány világa és grafikája gyönyörű, ami mellé még társul maga az érzés, hogy túl akarunk élni, így teljesen bele tudja magát élni az ember és elragadja a világ. Sajnos a multi, illetve a co-op játékmód kimaradt, de személyes véleményem szerint ez csak pici mínusz, mivel ezzel még jobban hozzá tesz az élményhez, hogy magunkra vagyunk utalva. Egyjátékos játék ellenére bátran merem ajánlani mindenkinek, mivel teljes mértékben az élmény vissza adja az árat. Remélem sikerült kicsit átadnom nektek Oros földjéből, na de én megyek is vissza játszani, hogy a naplementébe ellovagoljak hű kardfogúm hátán. 

Értékelés: 9,5/10

Oszd meg velünk és olvasóinkkal a saját véleményedet egy hozzászólásban!

hozzászólás

Translate »