A régi klasszikus roncsderbi visszatért, hogy újra felelevenítse a régi emlékeket a szériáról. Vajon sikerült a reinkarnáció vagy szörnyet alkottak a készítők?

Már az első rész óta nagy rajongója vagyok a sorozatnak és a TDR 2000 elég gyenge szereplése után kételkedtem, hogy valaha feltámasztják még a játékot. A Kickstarter segítségével sikerült megszponzorálni a fejlesztőket, így 2015 májusában ki is jött Reincarnation. Akkor kapott hideget-meleget, de még szerintem sem volt élvezhető a játék akkori állapotában. Főként az volt a probléma, hogy a high-end rendszereken sem ment a program még 30 fps-el sem stabilan és a pályák sem hozták azt a bizonyos Carmageddonos érzést. Nemrégiben érkezett egy nagyobb javítás a játékhoz, ami „sexybbé teszi” a játékot, és látszik, hogy a fejlesztők tényleg sok időt és energiát fektettek az elkészítésébe, mert most már méltó folytatásként tekinthetünk a játékra. Nem csak grafikailag turbózták fel a motort, hanem új rámpákat tettek a pályákra, hogy végre a régi, jól megszokott össze-vissza repkedős autóverseny élményt kapjuk.

A játék több féle módban játszható. Single playerben van egy karrier mód, ami lényegében végigvezet minket az összes játékban található pályán, ahol különböző feladatokat teljesítve tudunk szinteket megnyitni és autóinkat fejleszteni. Alapból a Carmageddon ikonikus piros autójával rendelkezünk, az Eagle R-el, amit Max Damage vezet, és mellé választhatjuk még női megfelelőjét a sárga Hawk R-t, amit Die Anna vezet. Új autókra a követezőképpen tehetünk szert: amennyiben a pálya elején a játék felajánlja, hogy ellophatjuk valamelyik járgányt, akkor ha összezúzzuk a verseny alatt a kocsit, úgy saját garázsunkhoz adhatjuk azt, az ellenfél pedig üres kézzel, indítókulcs nélkül kulloghat haza. Ezeket a járgányokat fejleszthetjük három szempont szerint: armour, power és offensive. Szemmel látható változás nem lesz egyik autón sem (amit kicsit sajnálok), de például ha teljes gázzal nekünkjönnek, akkor nem esik darabokra az autó egyből.

Mint a játék fő elemét alkotó dolog, a rombolás élvezi a prioritást. A tereptárgyak és az autók törésmodelljei visszaadják a második részből megismert sérüléseket. Az autónk állapota is ugyan úgy változik, mint a régi játékok esetén: karosszéria, kerekek, motor, váltó. Ezeket a megszerzett creditekből a verseny alatt, vezetés közben egy gombnyomásra mejavíthatjuk, de ügyeljünk rá, hogy ésszel törjük az autót, mert a verseny végén mínusz eredményünk is lehet a sok javításból. Az autónk alkatrészei látványosan visszarepülnek az autóra és újra megépül a karosszéria. A gyalogosok a „jól bevált módszer szerint” fej, test, kezek és lábak mentén esnek szét, ami a powerupok szempontjából fontos.

Hamár powerupok: nagyon változatosak. Megmaradtak a régiek, és melléjük még újakat is hozott a játék. Több kategóriába lehet őket sorolni. Az elsők, amik az ellenséges járművekre hatnak (például ellöki őket, bombát lő ki, kiszúrja a kerekeket, stb.). A következő a gyalogosokra ható powerupok csoportja, ami vagy aktív vagy passzív effektet eredményez. Ez a körülöttünk lévő gyalogosok felrobbantásáról a földhöz ragasztásukig szinte bármi lehet. Vannak olyanok, amik a sebességünket növelik. Ezekkel vigyázni kell, mert könnyen rosszul is elsülhetnek. Például a Hot-Rod nagyon meggyorsítja az autónkat, de általában felemelkedik a kocsi eleje és kormányozhatatlanná válik. Az utolsó csoport az, ami lényegében csak a szerencsétlen játékos sz… életének megkeserítésére van. Ezeket felvéve a kerekeink leersztésétől a teljes felrobbanásik terjednek a következmények.

A grafika terén ügyeltek az autók modelljének megtartására, ezért szinte mindegyik autó úgy néz ki, mint a klasszikus játékok esetében. Érdekességként megtalálhatóak a régi modellek az egyik jeges pályán jégcsapokba fagyva. Az azonnali nosztalgia garantált.

A zenével nincs különösebb gondom, csak annyi, hogy a második rész által nyújtott magas színvonalú OST-hez képest ez szerintem nincs annyira ütős, ellenben sokkal változatosabb. Gondolom anyagi okokból nincs már Iron Maiden kategóriás zene a repertoárban.

Összességében elmondhatjuk, hogy a játék tökéletesen visszaadja a régi részek hangulatát és szabad játékstílusát. Ugyan számomra hiányoznak a második részből ismert kihívásokkal teli missionök, de helyette kaptunk multiplayerhez igazított játékmódokat, amik kárpótolnak érte. A sorozat kedvelőinek kötelező darab, de aki csak egy sötét humorú roncsderbyre vágyik, az is örömét lelheti benne.

Értékelés: 8,5/10

Aki esetleg kedvet kapott hozzá, a játék klasszikus változata mobil verzióban is elérhető (az androidosoknak ezen a linken elérhető), ami meglepően jól sikerült port. Egyik általam legjobban kedvelt mobiljáték.
Emellett egy hat részes képregényt is olvashattok, a Carmageddon stílusában erre a linkre kattintva.

Oszd meg velünk és olvasóinkkal a saját véleményedet egy hozzászólásban!

hozzászólás