A Warner Bros.-nál tett látogatásunk során elsők között próbálhattuk ki a Techland legújabb zombis játékát, a Dying Lightot.

A Techland a Call of Juarez zajos sikere után új múzsát talált magának. A Walking Dead-sorozattal hirtelen minden médiumban főszerephez jutó zombihordák ugyanis bizonyítottan rengeteg játékost szögeznek a monitorok és tévékészülékek elé. A Dead Island ugyan nem mutatott túl a zsáner újdonságain, de mégis teljesen szokatlan köntösben vázolt fel egy olyan világot, amiben markonyi túlélők egyikeként kellett kiutat találnunk egy szigetről. A sandbox megközelítés a Dying Lightnak is sajátja, itt azonban a Dead Islandből ismert harcrendszer, s gyűjtögetés a Mirror's Edge látványos, akrobatikus, légies mozzanataival és belső nézetével keveredik. A próbaverzióval töltött nagyjából tizenöt perc végül azt a benyomást keltette bennünk, hogy ez bizony végtelenül szórakoztató tud lenni.

A demóban egy olyan küldetést próbálhattunk ki, amiben az volt a feladatunk, hogy a pálya egyes pontjain elhelyezett csapdákat aktiváljuk. Erre szükség is van, a Dying Light ugyanis kettő az egyben játék, köszönhetően az éjjel-nappal dinamikus váltakozásának. Amíg nappal mi vagyunk a vadászok, s a hordákban kóvájgó zombikkal szemben viszonylag könnyű a dolgunk (tényleg csak a túlerő okozhat fejtörést), addig éjszaka nagyot fordul a kocka, s üldőzőből üldözöttekké válunk. Az élőhalottak agresszívabbá válnak, hozzánk hasonlóan bárhova fel tudnak mászni, és akár rohanni is képesek. Vagyis amíg nappal viszonylag szabadon közlekedhetünk, s könnyedén lecsaphatunk egy-két zombifejet, addig éjszaka két lehetőségünk marad: vagy lopakodunk, s a lehető legnagyobb csendben próbálunk meg visszajutni a menedékhelyünkre vagy felvesszük a nyúlcipőt, s csak futunk.

A Dying Light egy hatalmas, szabadon bejárható, favellákkal színesített szigeten játszódik. Küldetésem során szerettem volna mindent alaposan szemügyre venni, de a fülemre utasításokat és információkat tolmácsoló fejlesztő rendszeresen jelezte, hogy a minitérképen jól látható, mi is a pontos cél. Nem kell megijedni, a játékban számos mellékküldetés lesz majd felvehető, de ilyenkor azzal is számolnunk kell, hogy idő előtt ránk esteledig. Ahogy említettem, maga a küldetés nélkülözte a komolyabb kihívást, mert a különböző elektromos csapdák, illetve a központi áramellátó aktivilása tényleg csak annyit igényelt, hogy odamenjünk, felkapcsoljuk őket.

Az irányítás azonban némi gyakorlást, s megszokást követel a játékostól. A tesztverzió során az Xbox One kontrollerével irányíthattam a főhőst, s bizony az első percek azzal teltek, hogy ráálljon a kezem a különleges gombkiosztásra. Hogy ez a végleges változatban személyre szabható lesz-e, arról sajnos nem esett szó. Ha mégis ügyetlenkednénk, nem kell pánikba esni, a harcrendszer a Dead Island alapjaira épít, így egyrészt ismerős lesz, hogy bizonyos erőnlét megléte szükségeltetik ahhoz, hogy hatékonyan tudjunk zombikat irtani, másrészt el is vonhatjuk a zombik figyelmét, például petárdával. Az egyik helyzetben egy nem működő autó motorháztetejét felpattintva kellett a csapdát aktiválnom, azonban ahhoz, hogy hozzáférjek, el kellett terelnem a zombihorda figyelmét. Az elhajított petárda zajára odasereglet élőhalottak között megnyílt az út, gyorsan elvégeztem a dolgom, s már mehettem is tovább.

Maga a demó csak kapargatta a játék felszínét, a napközben is veszélyes zombikkal például nem találkozhattunk, nem kóstolhattunk bele a gyűjtögetés vagy a fejlesztési lehetőségek mikéntjébe, a küldetések változatosságára se derült fény, illetve a helyszínben se volt időnk elmerülni. De tizenöt perc bőven elég volt ahhoz, hogy a Dying Light felkeltse az ember érdeklődését. Nem mutat semmi újszerűt, amit viszont csinál, azt kiválóan teszi.

:galeria:

A Dying Light valamikor 2014-ben jelenik meg PC-re, PS3-ra, PS4-re, Xbox 360-ra és Xbox One-ra.

Oszd meg velünk és olvasóinkkal a saját véleményedet egy hozzászólásban!

hozzászólás