Oldal kiválasztása

The Crew – Játékteszt

The Crew – Játékteszt
6 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).

Autós MMO. Az első hallásra furcsának tűnő játékkategória nem minden előzmény nélkül való az autós játékok között, de a Ubisoft érdemei azért nem merülnek ki abban, hogy így sorolják be újdonsült játékukat.

Annak ellenére, hogy a lyoni Ivory Tower stúdió első kiadott játéka a The Crew, valójában komoly múlttal bíró, az „autós” kategóriában otthonosan mozgó fejlesztők állnak a játék mögött. A 2007-ben létrehozott stúdió munkatársai korábban olyan címek létrehozásában működtek közre, mint a Need for Speed, a Test Drive Unlimited és a V-Rally. Az pedig már nem sokkal a The Crew elindítása után kiderül, hogy tapasztalataikat igyekeztek is felhasználni a versenyzés és kocsikázás sokféle élményét egyszerre kínáló játékban.

Be kell vallanom – nem is csak egy cseppet –, hogy kételkedve fogadtam a Ubisoft bejelentését, miszerint eljövendő játékukban a komplett USA lesz majd fékevesztett száguldozásaink színtere. No nem mintha nem lenne lehetséges a különféle térképadatbázisokra, műholdas és utcaszintű felvételekre támaszkodva digitalizálni az észak-amerikai kontinens közel felét elfoglaló ország útjait és településeit, azonban ez nem csak irdatlan mennyiségű és költséges munka lenne, de több mint kérdéses, hogy valóban pozitívan járulna a játékélményhez. A megjelenésre persze „némileg” árnyaltabbá vált ez a kijelentés, és „csak” 10 000 kilométernyi úthálózatra és az ikonikus épületeket felvonultató, de nem valósághűen modellezett városokról szólt a történet. A játékot elindítva pedig hamar be is bizonyosodott, hogy egy döbbenetesen hatalmas, de ugyanakkor kellően változatos játékteret sikerült megalkotni. Számomra legalábbis sokkal szimpatikusabb, hogy percek alatt érünk a belvárosból az iparterületre, és nem kell órákat kocsikáznunk unalmas síkságon nyílegyenesen vezető autópályákon, hanem ütemesen változó tájakon jutunk el egyik városból a másikba.

A környezethez hasonlóan a megszerezhető és vezethető kocsik palettája is változatos, és a különféle kategóriák között és azokon belül sem csak a verdák kinézetében, de tulajdonságaikban, vezetésük közben a viselkedésükben is érezhető különbség van. Az magától értetődő, és 2014-ben szerintem nyugodtan sorolható a minimumelvárások közé, hogy egy utcai izomautó esélytelen legyen egy utakról letérő, dombokon, szántóföldön és vízmosásokon keresztülvágó terepfutamon. Az sem olyan meglepő, hogy egy raliautóval, a poros-kavicsos kanyarokat megúsztatva, kilinccsel előre kell bevenni, ha nem utolsóként akarunk célba érni. Az viszont már egy másik szintje a kidolgozottságnak, hogy érzékelhető különbség van egy amerikai izomautó és egy „rizsrakéta” viselkedése, irányíthatósága között. Ezek persze finom különbségek, és még nem azt jelentik, hogy az egyes kategóriáknak megvan a maga királya, ami mellett a többi autó labdába sem rúghat. Arra viszont lehetőséget teremt, hogy mindenki megtalálhassa a saját vezetési stílusához legjobban illeszkedő típust, amivel a többiek fölé tud kerekedni.

A többiek a The Crew esetében nem csak a játék mesterséges intelligenciája szimulálta sofőröket jelentik, hiszen a játékban folyamatosan jelen vannak más, a saját gépük, konzoljuk előtt ülő játékosok is. Akadnak versenyek, például ahol egy menekülő jármű „levadászása”, felborítása a feladat, amikor is igen hasznos, ha többen összefogva próbáljuk teljesíteni. Azokban a kihívásokban viszont, ahol a célvonalon elsőként áthaladás a feladat, egy gyakorlottabb, jobban „felpiszkált” géppel rajthoz álló online játékos komolyan megnehezítheti a sikeres teljesítést. Még szerencse, hogy az egyes kihívásoknak többször is nekivághatunk, egy elsőre megnyerhetetlennek tűnő verseny később, jobb autóval újra megpróbálva már simán teljesíthető. A visszatérésre, a versenyek megismétlésének lehetőségére nem azért van igazán szükség, mert kevés lenne belőlük, sőt a nagyobb versenyek között instant kihívásokba (időre teljesítendő szakasz, szlalom a forgalomban stb.) is bőséggel belevághatunk, ha nem odaugrunk, hanem elkocsikázunk a térképen megjelölt helyszínre. A szabad újrajátszásnak igazi haszna a szerepjáték-jellemzőknek köszönhetően mutatkozik meg.

A The Crew ugyanis nem csak azért kapta meg az MMO címkét, mert több játékos van egyszerre jelen, versenyez együtt vagy egymással, de azzal is, hogy a játékost jelképező karakter tapasztalati pontokat kap a versenyeken és instant kihívásokban, de még a szabad barangolás során nyújtott teljesítménye alapján is, és kellő mennyiséget összeszedve szintet lép. A szintlépések során pedig, azon túl, hogy különféle, hasznos perkeket választhat a játékos, azt is meghatározhatjaa, hogy milyen autókat, alkatrészkategóriákat (utcai, verseny, off-road stb.) vásárolhat és nyerhet meg. Az elkölthető pénz mellett ugyanis „tárgynyeremény” is gyakorta üti a versenyek győzteseinek, illetve helyezettjeinek markát. Megszerzett autóival és alkatrészeivel mindenki hosszan és igen látványosan „elmolyolhat” a garázsokban, a festés mintáit és a kárpit színeit variálva még a kinézetet is testre szabhatja. Azok a játékosok viszont, akiket nem szórakoztat, hogy a játék az éppen variált szintre „lebontja” a kocsit, és nyomon követhetik a választásaik következtében beálló változásokat, akár menet közben is elintézhetnek mindent.

Számomra éppen ez a The Crew legszimpatikusabb és egyben leginkább lenyűgözőbb tulajdonsága, hogy ha nem akarjuk, akkor semmi nem szakítja meg a folyamatos kocsikázást. A lenyűgöző az, hogy az óriási térkép és a változatos környezet ellenére nincs töltögetés, ha úri kedvünk úgy tarja (és van rá pár szabad óránk), akkor simán keresztül atózhatunk az USA-n, óceánparttól óceánpartig. Na jó, rövidke átvezető animációk azért becsúsznak, ahogy a történet fonalán előre haladunk, de mivel tényleg csak néhány snittről van szó, nem akasztják meg a játék folyamatosságát. A történetre viszont nem szívesen vesztegetnék túl sok szót. A Ubisoft vagy Ivory Tower döntéshozói valamiért (szerintem leginkább az ifjabb játékosok szüleinek kedvéért) fontosnak érezték, hogy az illegális autóversenyek és utcai bandák világába egyértelműen pozitív hősként küldjék be és erkölcsileg felmagasztalják a játékost. Ezt viszont egy hatalmas és már sokszorosan elhasznált klisével oldották meg. A volt rosszfiú a hatóság beépített embereként tér vissza, hogy kiderítse, kik ölték meg rendőr bátyuskáját és próbálták meg rákenni a gyilkosságot. Egy kezem biztos kevés lenne összeszámolni a hasonló felütésre épített száguldozós mozikat és játékokat, de attól, hogy eredeti story kategóriában nem terem babér a játéknak, még a dolog működik, mert szerencsére nem tolakodik túlságosan előtérbe a „mese”.

A The Crew látványvilágát nem véletlenül hagytam utoljára, ebben ugyanis egy elsőre furcsa, de végiggondolva logikus kettősség jellemzi a játékot. A főszereplők, vagyis a kocsik pompásan kidolgozott, kívül-belül az új generációtól elvárható részletességgel jelennek meg, még arra is ügyeltek, hogy a tereptől függően más-más minőségű és mennyiségű szennyeződés „verődjön fel” a kasznira. Ugyanakkor a háttérben, környezetben elég könnyen lehet kevéssé kidolgozott részletekre bukkanni, főleg ha direkt keressük ezeket, bár a belvárosokban elő-előforduló furcsa mozgású és a kisebb érintésre is marionettbábúként összeomló gyalogosok eléggé szembeötlőek keresés nélkül is. Vagyis a látványvilágot egészében véve ki kell jelentenem, hogy láttunk már szebb autós játékot is. A magam részéről azonban semmi kifogásom a kevésbé részletes háttérelemek ellen, ha ilyen szép autókkal ekkora területen kocsikázva szinte elfelejthetem a töltőképernyőt, mert a háttérben simán behúzza a játék a szükséges grafikai elemeket.

:galeria:

Néhány órát eltöltve a The Crew-val úgy érzem, hogy a fejlesztők kezdenek újra ráérezni arra, hogy mit is várunk mi játékosok egy arcade autós játéktól. Ezt pedig azzal a „trükkel” érték el, hogy a legtöbb olyan dolgot bepakolták a játékba, amit más arcade címeknél hiányolni szoktunk. Aki akar, elmerülhet az optikai és a teljesítménytuning részleteiben, de akit ez hidegen hagy, nincs rákényszerítve a pepecselésre. Aki a rendőrökkel szeret fogócskázni, az keresheti az ilyen jellegű versenyeket, míg azok, akik az idegbajt kapják a szirénázva nyomukban loholó zsarufalkától, más futamokban találják meg a kedvükre valót. Vagyis a lehetőségek és a játékos választásának szabadsága majdnem olyan nagy, mit a bekocsikázható terület. Ez pedig a story teljesítése után is (vagy épp anélkül) nagyon sok órányi szórakozást ígér, főleg mert ott van a magasabb szinten, több pénzért elérhető újabb autók és lehetőségek folytonos kihívása.

Értékelés: 9/10

Translate »