Oldal kiválasztása

Gravitáció – Filmkritika

Gravitáció – Filmkritika
7 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).

Ki hitte volna, hogy a látványmozik, s így az IMAX és a 3D megmentője nem valamelyik nyári blockbuster, hanem Alfonso Cuarón legújabb, sci-fi-drámája, a Gravitáció lesz?

Alfonso Cuarón keresve se találhatott volna jobb helyszínt a reményvesztettségnek, az elveszettségnek és a kétségbeesettségnek. Az életre teljesen alkalmatlan űr ugyanis kiváló megtestesítője ezeknek, nyugtalan, nyomasztó atmoszféra, ahol az ember pillanatok alatt szembesül vele, mennyire magatehetetlen a gravitáció nélküli közegben. Eközben persze folyamatosan látod a Földet, ami egyszerre tűnik közelinek, s ijesztően távolinak. A filmbéli két asztronauta számára biztos kapaszkodó lenne, de a Gravitációban,s úgy alapvetően az űrben ilyen bizony nincs. Alfonso Cuarón filmje realista, de pont annyira, hogy közben szórakoztató mivoltát ne vetkőzze le. A Gravitáció így egyszerre látványfilm, csipetnyi sci-fi és húsbarmakolóan izgalmas kaland, ami hihetetlen közelségbe hozza az amúgy nagyon távoli űrt.

Dr. Ryan Stone kutatótiszt és Matt Kowalsky parancsnok az Explorer expedíciójának keretén belül végeznek javítási munkát a NASA egyik űrben portyázó egységén. A rutinfeladat hamar véresen komoly, túlélésért folytatott küzdelembe torkollik, egy véletlenül lelőtt műhold darabjai ugyanis az űrhajóba csapódnak. A becsapódást követően a két űrhajós elsodródik a hajótól, s ezzel kezdetét veszi nem mindennapi kalandjuk.

A Gravitáció a mozi jövője. Legalábbis, ami a látványt illeti, történetében ugyanis Cuarón nem mesél el semmi újat. Cserébe viszont kapunk egy piszkosul izgalmas, érzékszerveinket folyamatosan stimuláló képi világot, Emmanual Lubezki lélegzetelállítóan realisztikus képei ugyanis egyszerre ragadják meg az űr szépségét és sötét oldalát, mindezt úgy, hogy közben végig az az érzésünk, hogy mi is közvetlen részesei vagyunk az eseményeknek. Persze ez nem működne, ha Sandra Bullock és George Clooney nem alakítanának hatalmasat. Előbbi a film főhősnőjeként a gyász elől az űrbe menekülő, s ott megnyugvást kereső anyát alakít, utóbbi pedig a tapasztalt rókát, akinek a segítsége nélkül valószínűleg meglehetősen minimálisak lettek volna Ryan túlélési lehetőségei.

De a Gravitáció valójában nem a főhősnő belső drámáját helyezi a középpontba, a film igazi főszereplője a világűr, ami pillanatok alatt képes térdre kényszeríteni az embert. Ezek után kétség se férhet hozzá, hogy fantasztikus, s felemelő érzés két lábon állni a földön.

Értékelés: 9/10

Translate »